10+ ritka kutyafajta, amiről az emberek többsége még sosem hallott korábban

A Pungsan vagy Poongsan nevezetű észak-koreai kutyafajta rendkívül intelligens és harcias, ezért a népmesék úgy tartják, hogy még egy tigrist is képesek lennének legyőzni.

A Stabyhoun vagy Stabij egy ritka kutyafajta. Származási helye a Hollandia északi részén található Frízföld. Nevének első része valószínűleg a holland "sta me bij" (Stand by Me). második része "Hoon" egyszerűen frízül kutyát jelent. Az 1800-as évekből találhatók róla leírások. Ma már csak körülbelül 3507 Stabyhouns létezik.

Vizslaszerű, eléggé erőteljes felépítésű kutya. Feje hosszúkás, füle lelóg, szeme sötétbarna. Háta egyenes, mellkasa széles és mély, ágyéka erős. Végtagjai izmosak, jó csontozatúak. Farka hosszú, vége kissé felfelé hajlik. Szőrzete hosszú, sima, a fején rövid. A legtöbb Stabyhouns fekete-fehér színű. Hollandiában található még barna és fehér, azonban narancs és fehér fajta a kihalás szélén áll. Foltos és/vagy márványozott fehér színben elfogadhatóak, de a tricolor kifogásolható.

Amerikai kutyafajta, amelynek szintén nem ismert pontos származása. Nevét az egyik amerikai állam, Louisiana Catahoula egyházkerületéről kapta, ahol különösen népszerű volt. Mintázata a leopárdéra emlékeztet. Akárcsak a már bemutatott kutyák java, a leopárdkutya is jó munkabírású, nagy hasznát lehet venni a jószág őrzésében a falvakban. Azonban igen agresszívvé is tud válni.

Más néven török vizsla. Ennek a kutyafajtának a jellegzetessége, hogy “dupla orrú”. Eredete ismeretlen, Törökország egyik hegyvidéki régiójában él. Vadászatra nem falkában viszik, hanem egyenként. Különleges orra rendkívül jó szaglással is megajándékozta. Nem minden esetben jön ki jól más kutyákkal, de gyerekekkel mindig barátságos.

A Sapsali egy szintén legendás koreai kutyafajta, ami több, mint 1000 évre visszanyúló történelemmel rendelkezik. A koreaiak kezdetben úgy vélték, hogy segítenek elűzni a gonosz szellemeket és kísérteteket, ezért akkoriban ennek a kutyafajtának nem volt más feladata, egyfajta talizmánként tekintettek rájuk az emberek. Sajnos – mint sok koreai kutyafajta – a japán megszállás alatt szinte ez is teljesen kipusztult.

Roppant szikár, csupa izom, csupa ín kutya. Feje hosszú, elkeskenyedő. Szeme nagy, barna. Füle lelóg, a fejéhez simul. Háta egyenes, feszes, ágyéka rövid, izmos, fara kissé lejtős, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai hosszúak, vékonyak, párhuzamosak. Farka hosszú, lelóg, a vége kissé ívben hajlik. Szőrzete rövid, sűrű. Színe sárga, fekete maszkkal, ill. fehér vagy feketetarka.

Eredete: Ősrégi fajta. Valószínűleg az ókori Egyiptomból került Észak-Afrikába. Az arabok rendkívül nagyra becsülik. Ma is rendszeresen vadásznak vele. Feltehetően valamennyi európai rövid szőrű agár egyenes ágú őse.

A Kai Ken, vagy más néven Tora Inu illetve tigris kutya, egy őshonos kutyafajta Japánban. Igazi jelképnek számít, már évszázadok óta tenyésztik. Rendkívül ritka, még az őshonos területein is. Kapcsolatban áll a japán spiccel.

A Kai Ken közepes termetű kutya, V- alakú fejjel, felfelé álló fülekkel. A hímek magassága 50–56 cm közt mozog, míg a nőstények marmagassága 45–51 cm.

Kiváló és hűséges kis őrkutya, nem ismerkedik idegenekkel. Mozgékony, fürge, fáradhatatlan, folyamatosan a környezetével foglalkozik, a gazdi által rábízott tárgyakat elszántan őrzi, nagyon gyengéd a gyerekekkel, alkalmazkodik a ház körüli élethez, mindig tudni akarja, hogy mi zajlik egy ajtó vagy egy elmozdított tárgy mögött, elárulja érzelmeit csaholásával és sörényének felborzolásával. Keresi a lovak társaságát. Vadászik a vakondokra, és más rágcsálókra. Használható vadászatra, jelzi az üregi nyulak által lakott üregeket, üldözi őket, és felhajtja a mezei nyulakat a sűrűben. Hogy miért vannak mégis ilyen kevesen a világon, arra nem igazán van magyarázat.

Minden bizonnyal több, mint ezer éves fajta, még a vikingek tenyésztették, ennek ellenére a XX. században majdnem kihalt. Az 1940-es években fedezték fel és mentették meg ezt a rövid lábú juhászkutyát. Állatvédők kutatómunkájuk során csupán öt nőstényt és egy kant találtak, velük kezdték tervszerű tenyésztési programjukat. A svéd juhászkutya, vagy más néven vallhund apró termete senkit ne tévesszen meg: kiváló vadász, kisebb testű rágcsálókra szívesen vadászik, óriási mozgásigénye van.

A grönlandi kutya erős testfelépítésű szánhúzó kutya, mely a sarki farkas közeli rokonának tekinthető.

A grönlandi kutya erős teste nagy kitartást sejtet. Törzsének hossza valamivel nagyobb, mint a marmagassága. A teste erős, és izmos, a mellkasa széles, a háta vízszintes és egyenes, a lágyéka pedig széles. A far enyhén lejt. Igen vastag, magasan tűzött farkát a háta fölé borítva görbítve tartja. Lábai egyenesek, vastag csontokkal és erős izmokkal. Könyöke a test közelében van, de teljesen szabadon mozoghat. Hátsó lábain csak enyhén rajzolódnak ki az ízületek. Mancsai kör alakúak, viszonylak vaskosak és erősek. Nyaka erős és eléggé rövid.

A portugál vízikutya azon kevés fajta egyike, amely nem hullatja a szőrét, így allergiások is tarthatják. Tulajdonságait tekintve pedig igen szeretetreméltó: nagyon ragaszkodó, mindenkivel barátságos, gyermekszerető, nagy munkakedvű. Kiváló úszó és búvár, hajlamos a gyanútlanul úszkáló gazdit is partra húzni aggódó szeretete jeleként.

A Norvég Lundehund az egyik legritkább kutyafajta. A norvégiai Lofoten szigetről származnak. A norvégok kedvenc csemegéje egykor a lundamadarak voltak és ezt a kutyát kifejezetten az ő vadászatukra tenyésztették ki és erről a madárról kapta nevét is. Amikor ezen madarak vadászatát betiltották a lundehundok száma is lecsökkent.

A lundehund vidám, csintalan, igen mozgékony és lelkes kutya. Hajlamos az akaratosságra is, de nem makacs. Értelmes, sőt ravasz fajta. Nagyon szereti az embereket, de egyedül is elvan. Ritkán ugat, de ha valami bajt érez, akkor kiereszti hangját.

A karolina kutya (carolina dog) vagy amerikai dingó egy amerikai kutyafajta. Kialakulása Kr.e. 1000 körül. Az észak-amerikai kutyafajták legrégibb típusaira emlékeztet. Egykor az indiánok szolgálatában állhatott, ma az ország déli államaiban elterjedtebb. Természete mozgékony és tartózkodó. Számos példány félvadon él, de kölykei könnyen megszelídíthetők és betaníthatók nyájőrzésre, kisebb vadak elejtésére.