Vaják – Anya Chalotra és Mimi Khayisa

Az 1940-es években a Csendes-óceánon történt egy elképesztő eset, ami inkább egy kalandfilm forgatókönyvére emlékeztetett.

Néha a legveszélyesebb beszélgetés egyáltalán nem kiabálással, sőt még csak nem is vitával kezdődik. Csendesen indul. Egy lágy mosollyal. Egy figyelmes tekintettel.

A világűrben a fegyver első pillantásra teljesen feleslegesnek tűnik. Nincs kire lőni, a lövés hangját pedig a vákuumban úgysem hallaná senki. A szovjet kozmonauták mégis valódi pisztolyt kaptak felszerelésként, ráadásul egy kifejezetten az extrém körülményekre tervezett, különleges modellt.

Csörgés a legrosszabb pillanatban. Egy olyan megbeszélésen ülsz, ahol minden szónak súlya van. Vagy épp moziban vagy, és a feszültség a vásznon a tetőfokára hágott. Esetleg a karodban tartod az elaludt gyermeket két órányi ringatás után. És ekkor a telefon olyan csengéssel robban be, amely kész mindent tönkretenni körülötted.

Ha valaha utaztál már át vasúti hídon, vagy alaposabban megnéztél egyet a fényképeken, talán észrevettél egy különös részletet. A két fősín között néha még egy sínpár fut. Ráadásul sokszor úgy néz ki, mintha az építők egyszerűen elfelejtették volna elvinni a felesleges síneket.

Nagyszerű turisztikai útvonalnak tűnhet, de a valóságban egyáltalán nem az.

1858-ban a brightoni szegényintézmények felügyelői úgy döntöttek, nem fizetnek többé a vízműcégnek. Úgy vélték, sokkal olcsóbb saját kutat ásatni a dologház szegényeinek munkájával.

Minél modernebb egy autó, annál kevesebb követelményt támaszt a volán mögött ülő képességeivel szemben. Ha az elmúlt tíz évet nem egy barlangban töltötted, internet és hírfolyamok nélkül, akkor pontosan tudod, milyen fejlettségi szintre jutottak az „robotpilóta” jellegű rendszerek, amelyek lényegében a folyamat puszta szemlélőjévé fokozzák le a sof…

Mi történne, ha egy atombombát az űrbe küldenénk, és ott robbantanánk fel? Első ránézésre a helyszín megfelelőnek tűnik: a közelben nincsenek városok, a Föld felszíne több száz kilométerre van, körülötte pedig szinte teljes az üresség.

Bár nem vagyok még 90 éves Matuzsálem, azért 45 éves korára az ember szerez már némi élet-tapasztalatot. Az élet már annyiszor vágott kupán, hogy szinte meg sem lepődöm. De a mondás, miszerint „Jó pap holtig tanul”, valóban működik. És teljesen mindegy, hány éves vagy: 45, 90 vagy akár 120.

Néha egyetlen lottószelvény valóban képes fenekestül felforgatni egy ember sorsát. De ez korántsem mindig úgy történik, ahogy az emberek elképzelik.