Néhány napja írtam egy cikket arról, hogyan mentett meg több száz embert a cunamitól egy kislány, aki figyelmesen hallgatta a földrajztanárát az órán. Most pedig arról a bizonyos megacunamiról szeretnék mesélni, amely több mint húsz éve történt, 14 ország partvidékét érintette, és 300 ezer ember életét követelte.
Minél többet tud meg az ember az amerikaiak mindennapi életéről, annál gyakrabban kapja magát azon a gondolaton, hogy sok minden, ami számukra teljesen normális, nálunk értetlenséget, sőt olykor őszinte megdöbbenést váltana ki.
Szicília partjainál egy körülbelül 2100 éves ókori római kereskedelmi hajóra bukkantak. A roncs nagyjából 46 méteres mélységben fekszik Mazara del Vallo közelében, a hajótest körül pedig több száz, kiváló állapotban fennmaradt amfora található. Az edények típusa alapján a régészek úgy vélik, hogy a rakomány jelentős része bort tartalmazott.
Az 1960-as évek végén a kanadai hatóságok biztosak voltak benne: Montréal hamarosan a világ legfontosabb légi közlekedési csomópontjává válik.
Gyakran hallom ezt a tanácsot. Ha erdőtűz van a közelben, és nem lehetséges a menekülés, fuss egy tóhoz. Ússz be minél messzebb a parttól. Vészeld át a tüzet a vízben. Logikusan hangzik. A tűz nem ég a víz alatt. Tehát a víz megment.
Minden műfaj rajongójának vannak kedvenc jelenetei, ahol a hősök nemcsak egymással, hanem a józan ésszel is megküzdenek. Gyakran nem is a gonosztevőkkel van a baj, hanem magával a fegyverzettel. Miért néz ki úgy, mintha gyerekek tervezték volna?
Néha elképesztő, mire képesek azok az emberek, akik elfelejtik használni a józan eszüket. Vagy egyszerűen csak tévhitek fogságában élnek. Esetleg csak fel akarják fedezni az ismeretlent, mint a múlt nagy felfedezői, elfeledkezve arról, hogy közülük sokan életükkel fizettek az igazság keresése közben. Ma már a felesleges kockázat elkerülhető: példáu…
A víz alatti nekropolisz egyben a Föld eddig ismert legmélyebb és legrégebbi bálnatemetője is – egyes kövületek akár 5,3 millió évesek is lehetnek.
Balra a kutya még menhelyen élt, jobbra pedig már nálunk van otthon
A modern Japán története legjelentősebb interperszonális válságát éli át. Miközben a világsajtó továbbra is a „magányosok nemzetéről”, robotpartnerekről és a „papa-kacu” kereskedelmi randikról szóló szalagcímeket gyártja, a japán internet mélyén és Tokió fiatalok lakta külvárosainak utcáin egy sokkal mélyebb pszichológiai eltolódás érlelődött meg. …
