Mindig is meglepett ez a dolog.
Mindig úgy gondoltam, hogy ha zsidó lettem volna az 1930-as évek elején Németországban, azonnal pakolni kezdtem volna, és mindent hátrahagyva elindultam volna, amerre csak a szemem lát. De utólag könnyű okoskodni. A valóságban azonban nem volt könnyű dönteni a távozásról.
Amikor a nácik az emberellenes jelszavaikkal hatalomra kerültek, nem volt egyből nyilvánvaló, hogy menekülni kell.
Néhányan elmentek, de a zsidók elsöprő többsége az otthonában maradt. Sokat közülük kifosztottak a nácik, és meg is haltak.
Alex Mann történész három okot nevezett meg a zsidók ezen „könnyelműségére”.
Hitler megdöbbentően gyorsan került hatalomra
A német kormányban sok volt a baloldali, de éveken át a konzervatív pártok nyertek. A hatalmon lévők átlagos konzervatívok voltak, és semmilyen fenyegetést nem jelentettek a civil lakosságra.
Ezért a baloldaliakhoz és az agresszív jelszavaikhoz már mindenki hozzászokott. Hitler viszont hirtelen bukkant fel, és elszívta a szavazatokat mind a szocialistáktól, mind a szélsőjobboldaliaktól.
Kezdetben Hitlernek is voltak problémái. Az első hatalomátvételi kísérlete egy meglehetősen szánalmas puccsal végződött. A 20-as évek végén a Reichstag-választásokon a nemzetiszocialisták „jelentéktelen, bár hangos pártnak” számítottak, a szavazatok mindössze 2,6%-át szerezve meg. Amikor aztán idővel a nácik lettek a második legerősebbek, Hitler megkapta a kancellári posztot, de az ország élén még egy konzervatív kormány állt.
Aztán – szó szerint egy szempillantás alatt – Hitler diktátor lett, a baloldali csoportokat bekerítették, és mindennek vége volt. Hitler néhány hónap alatt radikális őrültből Németország vitathatatlan urává vált. A zsidók nem számítottak arra, hogy egy ilyen fura alak, akit „csodabogárnak” tartottak, valóban és villámgyorsan hatalomra kerül.
Maga a Holokauszt ötlete is őrültségnek tűnt
Hogyan lehet eljutni ilyen borzalomig a felvilágosodás korában, a tudomány és a művészetek viharos fejlődése közepette?
Amikor olyan szerzők humanizmussal átitatott művei hódították meg a világot, mint Jean-Jacques Rousseau, Goethe és Schiller! Vajon képesek-e emberek, akik Chopin varázslatos dallamait és Strauss keringőit élvezik, válogatás nélkül irtani a hozzájuk hasonlókat?
Ezt elképzelni is teljesen lehetetlen volt.
Mi lenne, ha ma valaki azt mondaná neked, hogy Donald Trump meg akarja ölni az összes mexikóit? Nem deportálni őket, nem a jogaikat korlátozó törvényeket hozni. Hanem összegyűjteni és gázkamrákban megölni őket. Kinevetnéd.
Még az amerikai elnök megrögzött gyűlölői is aligha hinnék el, hogy képes nyílt népirtást elkövetni.
Hitler nem szerette a zsidókat. A nácik pogromokat rendeztek. De ilyenek voltak Lengyelországban is, és Oroszországban a feketeszázasok is csinálták. Hogy a pódiumról elhangzó éles kijelentések nem csak PR-célokat szolgálnak, hanem mészárlásba torkollnak, azt persze senki sem hitte el.
Kevesen gondolták, hogy Hitler világháborút akar indítani, majd megpróbál megölni minden egyes zsidót.
Németország volt az otthonuk
Nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra (ne feledjük, minden szinte azonnal történt) feladni a karriered, eladni az autót, kivenni az összes pénzt a bankból, megszabadulni az ingatlantól és elutazni az ismeretlenbe. Olyan vidékre, ahol olyan nyelvet beszélnek, amit nem ismersz.
Ráadásul akkoriban nem volt olyan ország, amely kész lett volna több százezer migránst befogadni.
Manapság is nehéz költözni, hát még akkoriban. Gyakorlatilag nem volt hová menekülni. Elég hamar egész Európa náci ellenőrzés alá került. Biztonság csak az USA-ban volt, illetve viszonylagos biztonság Nagy-Britanniában. Ázsia és Dél-Amerika akkoriban még nem volt annyira lakott és civilizált, mint most, ezért nem is tekintették őket jó célpontnak a kivándorláshoz.
Sok ország, tartva a Németországból érkező menekültáradattól, akadályokat gördített eléjük, és nem adott nekik beutazási engedélyt. A helyzeten még a nácik kezdődő kegyetlenkedéseiről szóló hírek sem javítottak.
Persze voltak, akik elmentek. Sokuk tudós volt, és/vagy az elithez tartozott. Ők másoknál hamarabb szembesültek a náci önkénnyel, és megértették, hogy Németországban semmi jó nem vár rájuk. Einsteintől például elvették minden találmányát, felfedezését és az egyetemi állását, átadva azokat német tudósoknak.
A nácik pedig, amint hatalomra kerültek, gyorsan elzárták a zsidók elől a kivándorlás lehetőségét. A náci vezérkar arra is számított, hogy jól keres majd rajtuk a vagyonuk kifosztásával és kisajátításával.
Nem mindenki volt kész Németországban támogatni a vezérük őrült eszméit. Még a börtönbüntetéstől való félelem ellenére sem. Korábban már írtam egy ilyen példáról:
