A körülményekhez képest nagyon jól tartják magukat.
Távol állnak tőlük a civilizáció vívmányai. Szeretnek hagyományos életet élni, ugyanolyat, mint amit őseik is éltek. Kevesen vágynak közülük arra, hogy elhagyják az otthonukat a városi életért cserébe.
A himba törzs, melynek lányai joggal tartják magukat az afrikai kontinens legszebbjeinek. Fotóik még a legnevesebb magazinokban is rendszeresen feltűnnek, mint például a National Geographic címlapján.
Hol élnek?
Afrika délnyugati részén, Namíbia országában, mely a gyémántlelőhelyeiről híres. Számos etnikai csoport él itt, mindegyik saját nyelvvel, szokásokkal és hagyományokkal. Az egyik ilyen csoport a himba nép, ami lefordítva azt jelenti, hogy "szegények".
Ez a nép a sivatagos klímájú ország északi részén él. Sokan tévese azt gondolják, hogy nomád életmódot folytatnak, de ez nem teljesen igaz. Fél-nomád népnek lehet inkább őket nevezni.
Mivel a himbák fő tevékenysége az állattenyésztés (szarvasmarha, juh, kecske), ezért legelőkre van szükségük az állatok számára. Egy legelőt az esős évszakban, egy másikat a száraz évszakban használnak. Ezért a himbáknak évente csak kétszer kell vándorolniuk.
Jelenleg mintegy ötezer ember tartozik ehhez a néphez. Általában falvakban élnek. Egy család, egy falu.
A himbák lakhelyei
Ennek a népnek a hagyományos lakhelyei hihetetlenül egyszerűek. Vékony faágakból építenek magas, kúp alakú kunyhókat, amiket aztán sárral és trágyával kevert anyaggal tapasztanak be. Miután ez a massza megszáradt a vázon, már be is költözhetnek a lakásaikba.
Természetesen a kunyhókban semmilyen bútor nincs. Csak néhány állatbőrből készült szőnyeg.
A kunyhók és a munkahelyiségek félkör alakban helyezkednek el. A családi falu közepén található az ősök szent tüze - az Okuruwo. A fenntartásáért kijelölt emberek, általában öregek felelnek.
A himbák úgy vélik, hogy amíg a szent tűz ég, az elhunyt ősök lelkei segítik és támogatják őket. Úgy gondolják, hogy a világot egy felsőbb erő, Mukuru teremtette. Ezért minden reggel a himbák az egész faluval a szent tűzhöz mennek, és imádkoznak az elhunytak lelkéhez.
Család
A fiúkat a serdülőkor elérése előtt körülmetélik. Ez náluk a beavatási szertartás. Amikor a fiú megnősül, a törzs férfinak tekinti őt, minden ezzel járó következménnyel.
Egy férfi a himba törzsből.
A lány viszont a házasságkötés után sem tekinthető nőnek. Csak akkor válik teljes értékű nővé, ha már gyermeket szült.
A himbáknál a poligámia jellemző. A férfiaknak általában két feleségük van egyszerre, a feleség pedig könnyen találhat magának egy másik partnert. Vagy elválhat a férjétől, és hozzámehet egy másik férfihoz.
A férjek és a feleségek is gyakran "lépnek félre". Ráadásul nem is titkolják egymás elől. És senki sem csinál ebből tragédiát. A himbáknál nem igazán létezik olyan, hogy féltékenység.
A Himba lányokat tartják a legszebbnek az afrikai kontinensen.
Ennek a félnomád népnek a genetikai vizsgálatai kimutatták, hogy a gyermekek 48%-át házasságon kívüli férfi nemzette; és a házaspárok 70%-ának volt legalább egy olyan gyermeke, akik házasságon kívüli férfitól születtek.
A férfiak és nők közötti munkamegosztás meglehetősen furcsa. A nők végzik a háztartás legnehezebb munkáit. Ők építik a primitív lakásokat is. Ők gyűjtik a fát, főzik az ételt, fejik a teheneket és a kecskéket, varrnak ruhát és készítik a hagyományos díszeket. A gyermekekről is a nők gondoskodnak.
A férfiak feladata a jószágok gondozása. Egyszerűbben fogalmazva, pásztorokként dolgoznak. Igaz, ez nem is olyan könnyű munka, mint amilyennek hangzik. Hajnaltól napnyugtáig a perzselő napon kell tartózkodniuk.
Étel és öltözködés
A himbák nem szenvednek az éhségtől. Teheneik és kecskéik vannak, így bőven van tejük. Frissen és savanyúan is isszák. Túró, tejföl, sajt és vaj mindig van az asztalukon.
Ha a közelben van vetésre alkalmas földterület, kukoricát és kölest termesztenek. Gyűjtögetéssel is foglalkoznak. Vadmadártojást, ehető füveket és gyökereket gyűjtenek. Mindent elfogyasztanak, ami ehető.
A mopanefáról a hernyók lárváit is gyűjtik. Ezek nagyon táplálóak, hiszen több mint ötven százalékban fehérjét tartalmaznak. Kiszárítják őket, így hosszabb ideig tárolhatók.
Hússal viszont nem szokták kényeztetni magukat. Csak nagy ünnepeken készítenek húst a faluban, és akkor is csak keveset. A himbák a háziállatállományt tőkének tekintik, amit nem szabad felélni, hanem épp ellenkezőleg, szaporítani kell. Ezek az emberek törődnek az utódaikkal.
Egy Himba lány.
A himbák minimális ruházatot viselnek. A férfiak ágyékkötőt, a nők rövid bőr szoknyát hordanak.
A nők szeretik a díszeket. Réz-, csigaház- és gyöngy nyakláncokat, karkötőket és gyöngyöket viselnek. Mindent magukra aggatnak, amijük van. Néha a nőkön lévő díszek súlya több kilogramm is lehet.
A himba nők bőr szoknyája nagyon bonyolult szerkezetű. A női ruházat fontos kelléke, a bőr öv tartja a helyén. Az öv kiemeli a nők derekát, és egy kistáska funkcióját is betölti.
A civilizáció azonban, ha lassan is, de eléri őket. A férfiak ma már szandált készítenek régi gumiabroncsokból. A kisgyermekeket pedig egyre gyakrabban lehet pólóban és rövidnadrágban látni.
A frizura különleges szerepet játszik. Elárulhatja az életkort, a társadalmi státuszt és a családi állapotot. A lányok fején lévő copfok száma alapján meg lehet tudni, hogy házas-e vagy csak készül a házasságra; hány éve van férjnél és van-e gyermeke.
A nőtlen férfiak egy copfot viselnek. A házas férfiak turbánt kötnek a fejükre, szalaggal átkötve. Az özvegyember nem fon copfot, és nem visel fejdíszt.
Higiénia
A himba nők valószínűleg szeretnének mosakodni, de nem tehetik meg. A víz náluk aranyat ér. Ezért régen csak a férfiak mosakodhattak vízzel. De a nők találtak megoldást.
Érdekes, hogy akik kapcsolatba kerültek a himba nőkkel, azt mondják, hogy kellemes illat árad belőlük. Nincs nyoma a mosdatlan test kellemetlen szagának. Hogyan érik el ezt?
Egy Himba nő és a gyermeke.
A kosz nekik a víz. Igen, vulkáni agyag, fűszernövények és illóolajok keverékével kenik be a testüket. Nemcsak a testüket, de a hajukat is. Ezáltal védik magukat a perzselő napsugaraktól és a szennyeződésektől.
Este a nők lemossák magukról ezt a "keveréket", és fürdőt vesznek. Nem vízzel teli fürdőt, hanem "füstfürdőt".
Az élőhelyükön terem egy commiphora nevű növény. Az illatos gyantáját parfümökhöz, gyógyászathoz és rituális célokra is használják.
A himbák ezt a növényt teljesen a saját céljaikra használják. A parázsló faszénre dobják a fa finom ágait és leveleit. Ettől illatos füst keletkezik. A nő a füst fölé hajol, egy erre a célra varrt takaróba burkolózik, amitől izzadni kezd. A test az izzadással tökéletesen megtisztul, fertőtlenedik és kellemes illatot kap. Ha egy fejlett országból érkező ember látná ezt az eljárást, valószínűleg azt mondaná: "A szükség nagy úr".
Himba lány.
De ez még nem minden. Ezután a nő alaposan bedörzsöli a bőrét egy okkerből, commiphora levelekből származó illatos összetevőből és állati zsírból álló krémmel. Természetesen ez a krém is védi a bőrt a külső hatásoktól. Talán épp ezek miatt is, de a himba nők bőre nagyon sokáig fiatalos marad.
Néha, főleg a fiatal lányok, naponta kétszer is elvégzik ezt a "fürdővel" és "sminkeléssel" járó procedúrát.
Tehát egyáltalán nem piszkosak. Sok európai, miután először látta a törzs nőit a sima, vöröses festékkel bevont bőrükkel, illetve a különleges, de vonzó frizurájukkal, a világ legszebbjeinek tartotta őket.
Köszönöm a figyelmet!
