Tudtad, hogy régen postán küldözgették a gyerekeket?
Néha elképesztő dolgok történnek a közelünkben! Elég csak egy kicsit mélyebbre ásni például a történelemben, és máris olyan dolgokra bukkanhatunk, hogy csak kapkodjuk a fejünket a csodálkozástól!
Ma elmesélek neked 11 lenyűgöző tényt, amelyeket alig fogsz elhinni.
11. A királyok mindent megtehetnek.
Egészen a XVII. századig az angolok egy különleges módszert alkalmaztak a skrofulózis gyógyítására – az úgynevezett királyi érintést. Úgy tartották, hogy a királyi kéz egyetlen érintése képes teljesen meggyógyítja a betegségeket. Képzeld el, milyen sorokban tolonghattak az emberek a királyi érintés reményében.
10. A szívnek nem lehet parancsolni.
Az ókori egyiptomiaknak sajátos elképzeléseik voltak az anatómiáról – például úgy gondolták, hogy az ember egyáltalán nem az agyával gondolkodik.
Az egyiptomi papok szerint az agy csak a fej puha tölteléke volt: a balzsamozás során gondosan kikaparták, hogy ne zavarjon a túlvilágon. Haszontalan dolog!
A szív viszont valóban fontos volt, ezért a balzsamozók óvatosan bántak vele, és mindenképpen megpróbálták megőrizni. Hiszen az embernek a szívére van szüksége a gondolkodáshoz. Másrészt...nem volt kicsit igazuk az ókori embereknek a maguk módján?
9. Gyermekposta.
1914-ig az Egyesült Államokban postán lehetett küldeni a gyerekeket. Minden egy postai küldeményekről szóló törvénnyel kezdődött, amely kimondta: bármilyen 23 kilogrammnál kisebb súlyú csomagot ki kell kézbesíteni.
A vállalkozó szellemű amerikaiak azonnal kihasználták ezt az újítást: először háziállatokat, madarakat kezdtek küldeni, majd gyerekeket is. Az út nagy részét a kicsik békésen átaludták a postás táskájában, vagy kézen fogva mentek vele, de a fiatal May Pierstorff például 70 mérföldet utazott egy postakocsiban Idahóba.
Az 1913-as újságokban számos érdekes cikket találhatunk erről a témáról – például „Hogyan csomagoljunk be a gyereket, hogy elküldhessük a nagymamának”. A szolgáltatás népszerűségének oka prózai: a pénz. Egy vonatjegy 1 dollárba került, míg a gyerek postán történő elküldése csak pár centbe.
8. A teafilterek nem azok, aminek látszanak.
Ki ne kóstolta volna már a filteres teát? Elég kényelmes találmány, bár nem mindenkinek tűnik esztétikusnak. A valóságban azonban a filtereket éppen azért találták ki, hogy elegánsabbá tegyék a teázást.
1904-ben Thomas Sullivan kereskedő úgy gondolta, hogy a teásdoboz nem elég elegáns. Ezért úgy döntött, hogy kis adagokban, selyemzacskókba csomagolja a teát, és úgy küldi el a potenciális vásárlóknak. A teakedvelők azonban hamarosan rájöttek, hogy a selyemnem csak csomagolásnak tökéletes, hanem egy új és divatos módja a teafőzésnek.
A következő héten Sullivan már több száz megrendelést kapott a termékére – amely a mai napig népszerű.
7. A szemöldök fontossága.
És még egy kicsit az ókori Egyiptomról – nincs mit tenni, ezek az emberek tudták, hogyan kell sokkolni. Például egyszerűen imádták a macskákat (amit nem lehet elmondani a középkori európaiakról – de erről majd pár ponttal lejjebb beszélünk).
Az állatot szentnek tartották, minden családban volt legalább egy bolyhos szépség. Amikor egy macska meghalt, az egyiptomi családtagok leborotválták a szemöldöküket. Ez a legmélyebb gyász kifejezése volt. A háziállat miatti gyász akkor ért véget, amikor a szemöldökük visszanőtt.
6. Kellemetlen ébredés.
Utálod reggelente az ébresztőóra csörgését? És mit szólnál a profi ébresztőkhöz?
A középkorban például létezett ilyen foglalkozás. Az „ébresztő” feladata az volt, hogy értesítse az embereket az új nap kezdetéről, és felszólítsa őket, hogy ideje dolgozni menni.
Általában minden békésen és nyugodtan zajlott – de csak akkor, ha azonnal felébredtél. A notórius elalvókkal szemben azonban az „ébresztők” szigorú intézkedéseket alkalmaztak: szárított borsóval lőtték ki az ablakaikat. Na, így biztosan nem alszol el!
5. Kiért szól a harang?
Nem volt könnyű az élet a XIX. században: háborúk, járványok, új betegségek... Nem csoda, hogy sok európai irracionális félelmet érzett szó szerint minden iránt. Különösen a temetésektől féltek: attól tartottak, hogy esetleg élve temetik el őket.
A klinikai halál eseteit már akkoriban is leírták, de senki sem tudta biztosan, hogyan lehet megkülönböztetni az igazi haláltól. Biztonság kedvéért egy különleges szerkezetet találtak ki: a biztonságos koporsót. A halott kezébe egy kötelet tettek, a felszínen pedig egy haranghoz kötötték. Ha a temetőből harangszó hallatszott, az azt jelentette, hogy valakit idő előtt temettek el.
4. Vidám hőmérő.
A XVII. századi orvoslás elég sajátos volt. Különösen a hőmérők tűntek ki: higany helyett konyakkal töltötték meg őket. Nem is olyan unalmas betegeskedni, ugye?
A konyaknak magas viszkozitása és kiváló hővezető képessége volt, aminek köszönhetően a folyadékoszlop lassan emelkedett, és viszonylag pontosan mutatta a hőmérsékletet. A módszertől csak 1719-ben tértek el, amikor Fahrenheit a konyakot higanyra cserélte. Köszönjük, Fahrenheit!
3. A macskaéletek fontosak!
Emlékszel, mennyire szerették az egyiptomiak a macskákat? Nos, az európaiak ugyanennyire utálták őket. A középkorban úgy tartották, hogy a macska összekötő kapocs az ember és a sátán között. Az állatokat kegyetlenül irtották, különösen a feketéknek nem volt szerencséjük.
Nehéz megmondani, hogy ez a gyakorlat mennyire védett meg a sátán támadásaitól, de az egerektől biztosan nem. Miután természetes ellenség nélkül maradtak, a rágcsálók ijesztő mértékben elszaporodtak. Nemcsak a készleteket falták fel, hanem betegségeket is terjesztettek, többek között a pestist, amely 100.000.000 ember halálát okozta.
2. Egy kis fülbevaló-történelem.
Ma a fülbevaló klasszikus női kiegészítőnek számít. Ez azonban alapvetően téves: eredetileg uniszex ékszer volt.
A nők és férfiak egyaránt viselték, sőt, a férfiak sokkal gyakrabban hordták: Európa királyi családjainak és magas rangú nemeseinek képviselői mindig kecses aranykarikákkal a fülükben jelentek meg a nyilvánosság előtt, korábban pedig a papok viselték előszeretettel szolgálat közben.
1. A sors iróniája, avagy óvakodj az autótól!
1908-ban rendkívüli eset történt New Yorkban: az úton lévő egyetlen autó elütött egy gyalogost.
Az esemény önmagában is figyelemre méltó: azzal a sebességgel, amire az autók akkoriban képesek voltak, önmagában is nehéz volt elütni valakit. A legviccesebb azonban az volt, hogy a Ford sofőrje Henry Fordot ütötte el – azt a feltalálót, aki megalkotta a róla elnevezett autót.
Neked melyik tény tetszett a legjobban?
