Héraklész (magyarosan: Herkules) tizenkét hőstettét szinte mindenki ismeri, de kevesen tudják, milyenek voltak a legendás hős utolsó napjai.
Emlékeztetlek rá, hogy Herkules félisten volt – apja Zeusz volt, anyja pedig egy Alkméné nevű halandó nő. Zeusz törvényes felesége, Héra istennő, féltékeny természetéről volt ismert. Ádázul gyűlölte Herkulest, és minden eszközzel igyekezett tönkretenni az életét...
Hatalmas ereje ellenére Herkules mégiscsak félig halandó volt, és egy napon az lett a végzete, hogy meghaljon amiatt, mert nem volt szerencséje a szerelemben.
Első feleségétől Herkulesnek két gyermeke született. Úgy tűnt, családjukban idill uralkodik, de Héra nem örült Herkules boldogságának. Az istennő annyira gyűlölte Zeusz törvénytelen fiát, hogy elhatározta, szétzúzza a családját.
Héra őrületet bocsátott Herkulesre, aki megölte feleségét és gyermekeit. Nehéz elképzelni is, milyen bűntudattal élhetett ezután a hős hosszú időn át...
Telt-múlt az idő, és Herkules egy nap újra szerelmes lett. Választottja Déianeira lett, Oineusz kalüdóni király és Althaia lánya. Déianeira valódi apja egyes források szerint Dionüszosz, a bor istene volt, aki osztozott Althaia ágyán, amikor Kalüdónban vendégeskedett.
Herkules feleségül vette Déianeirát, és elhatározta, hogy magával viszi Tirünszbe. Útközben egy bővizű folyóhoz, az Évenoszhoz értek. A hős habozva megállt: egyedül könnyedén átkelt volna rajta, de hogyan vigye át újdonsült feleségét?
Segítségükre sietett egy Nesszosz nevű kentaur, aki fizetségért szállította át az utasokat a folyón. Déianeira felült a hátára, Herkules pedig úszva indult. De hirtelen meghallotta felesége segítségkérő, hangos kiáltásait, és látta, hogy a kentaur, akit megbabonázott Déianeira szépsége, el akarja rabolni az asszonyt...
Herkules gyorsan partot ért, felajzotta íját, és kilőtt egy halálos nyilat, amelyet a lernai hidra mérgébe mártott. A nyíl a kentaur hátába fúródott, mire az térdre rogyott. Nesszosz azonban nem akart bosszulatlanul meghalni. Utolsó erejét összeszedve Déianeirához fordult:
„Ó, Oineusz szépséges lánya! Vétettem ellened, de szeretném jóvátenni a vétkem. Vedd a véremet és őrizd meg! Ha Herkules egyszer majd kiábrándul belőled, kend be ezzel a vérrel a ruháját, és újra kedvesebb leszel neki a világ minden nőjénél!”.
Déianeira összegyűjtötte a vért egy kis edénybe, és eltette későbbre, Herkulesnek pedig egy szót sem szólt...
Teltek az évek. Herkules és Déianeira boldogan éltek, egy Hüllosz nevű fiuk született, aki erős és jóképű férfivá serdült.
Herkules egyszer hadjáratra indult Eurütosz király ellen. Réges-régen, még a Déianeirával kötött házassága előtt, Herkules feleségül akarta venni a lányát, Iolét. Akkoriban egy versenyen minden kérőt legyőzött, de Eurütosz megtagadta, hogy nekiadja a lányát. Herkules haragra gerjedt és bosszút esküdött... Most pedig elfoglalta a várost, megölte Eurütosz királyt és fiait, és sok foglyot ejtett, akik között ott volt a szépséges Iolé is...
Féltékenység lett úrrá Déianeira szívén, és eszébe jutott Nesszosz haldoklás közben adott ajándéka. Átitta a vérrel és egy kis ládikába tette azt a díszes köpenyt, amelyet férjének szőtt, majd hívta a szolgálót, és így szólt:
„Siess Herkuleshez, és add át az ajándékomat! Akkor vegye fel, amikor áldozatot mutat be a hatalmas Zeusznak, de addig a fényes Héliosz egyetlen sugara se érje a köpenyt.”
Ám Déianeirát hamarosan komor előérzetek kerítették hatalmába. Odanézett, ahová azt a kentaur vérébe mártott gyapjúdarabot dobta, amellyel a köpenyt bedörzsölte, és látta, hogy az hamuvá lett, a padlón pedig véres hab képződött. Déianeira rájött, hogy küldönce a halált viszi Herkulesnek, de már késő volt!
Herkules rettenetesen megörült, amikor megkapta felesége ajándékát! Felvette a köpenyt, és a hős testét azonnal veríték öntötte el, majd hirtelen érezte, ahogy a mérgezett szövet a testéhez tapad! Herkules felüvöltött az elviselhetetlen fájdalomtól, a földre rogyott, és próbálta letépni magáról az átkozott ruhadarabot, de a köpeny csak egyre erősebben tapadt a testéhez...
Hordágyon vitték Herkulest az otthonába, ott pedig megtudta a teljes igazságot az ajándékról, és így kiáltott fel:
„Íme, hát így teljesedett be atyám, Zeusz jóslata! Hiszen azt jósolták nekem, hogy élő ellenségtől nem kell tartanom, hanem egy halott ármánykodása miatt szállok alá Hádész komor birodalmába!”.
Súlyosak voltak a hős szenvedései, Déianeirát pedig elfogta a rémület, amikor tudomást szerzett róluk. Mivel nem tudta elviselni, amit tett, éles karddal szíven szúrta magát. Herkules pedig megparancsolta a fiának, hogy vigye őt a magas Oita-hegyre.
A hegy csúcsán hatalmas halotti máglyát raktak, és ráfektették a hősök legnagyobbikát. Herkules szenvedései egyre fokozódtak... A lánghalál is könnyebb az ilyen kínoknál! De senki sem merte meggyújtani a halotti máglyát. Végül feljött a hegyre egy Philoktétész nevű hős, és Herkules így szólt hozzá: „Szabadíts meg a szenvedéstől, barátom! Gyújtsd meg a máglyát, az én erős íjamat és halálos nyilaimat pedig vedd el magadnak!”.
Amaz beleegyezett. Fényesen fellobbant a máglya lángja, de még fényesebben ragyogtak fel a hatalmas Zeusz villámai. Arany szekéren száguldott a máglyához Pallasz Athéné Hermésszel, felkapták a hősök legnagyobbikát, és felvitték az Olümposzra. Ott fogadták őt az istenek.
Héra elfeledte Herkules iránti régi gyűlöletét, és hozzáadta feleségül lányát, az örökké ifjú Hébé istennőt. Azóta él Herkules a fényes Olümposzon a halhatatlan istenek körében – így jutalmazta meg őt Zeusz földi hőstetteiért és szenvedéseiért...
