A középkori várak és kastélyok nem csak a királyok lakhelyei voltak, hanem börtönök is egyben.
Az egyik király ülhetett a trónon, míg a másik, a legyőzött, ugyanabban a kastélyban raboskodott a börtönben. És így éltek együtt hosszú éveken át.
Minden régi kastélyban vannak börtönök. De ma a legfélelmetesebbről fogok mesélni neked. Ezek különleges börtönök, amelyeket "oubliette"-nek neveznek.
Az "oubliette" szó franciául "elfeledett szobát" jelent. Az oubliette cellák a kastély legtávolabbi zugaiban helyezkedtek el, és egy szűk nyakú palackhoz hasonlítottak.
Az oubliette-eket egyetlen okból készítették palack formájúra: lehetetlen volt kijutni belőlük, így a foglyokra nem kellett vigyázni. Miután bedobták a bűnözőt, az őrök elmentek, és soha többé nem tértek vissza.
A legtöbb koponyát és csontot éppen az oubliette cellákban találták.
Voltak olyan oubliette cellák is, amelyek teljes egészében egy palack nyakának formáját követték. Az ember ott sem ülni, sem feküdni nem lehetett. Az ember csak állt, és gyötrelmesen várta a halálát.
Az egyik leghíresebb oubliette-es kastély a Lip-kastély Írországban. Két klán – az O'Bannonok és az O'Carrollok – évszázadokon át rivalizáltak egymással, és felváltva birtokolták a kastélyt. A győztesek mindig az oubliette-be vetették a veszteseket.
Amikor a XVII. században a tudósok a kastély kazamatáit vizsgálták, hatalmas mennyiségű csontot találtak. A maradványokat két napon át hordták el szekerekkel.
Nagy-Britanniában a Warwick-kastély szerzett magának hasonló hírnevet. Pedig ez a kastély Anglia egyik legszebbjének számít.
Nos, ilyen a "középkor története". Korántsem olyan szép, mint ahogy a történelemkönyvekben leírják.
