Az ókori római arisztokraták imádtak fényűző lakomákat csapni, amik akár órákig is elhúzódhattak.
A kutatók szerint a rómaiak az édes és sós fogásokat részesítették előnyben, meg olyan húsféléket, amik a mai emberek többségének már szokatlanok lennének.
Például a tehetős rómaiak asztalain gyakran találtál volna szarvast, vaddisznót, sőt még fácánt is. Az egzotikus fogások között ott volt a párolt papagájnyelv, de akár a töltött rágcsálók is! A gazdag rómaiak nem úgy ettek, ahogy mi – a különböző ábrázolásokon szinte mindig fekve láthatod őket. De miért pont így helyezkedtek el, és vajon nekünk is követnünk kéne a példájukat?
Az ókori római lakomák különféle sajátosságairól a CNN egyik kiadványának szerzői számoltak be részletesen, Giorgio Franchetti történész „Ebéd az ókori rómaiakkal!” című könyvére hivatkozva. A kutatók szerint az ókori rómaiak olyasmiket műveltek az asztalnál, amit ma már a többiekkel szembeni tiszteletlenségnek tartanánk.
A könyvben az áll, hogy a gazdag férfiak mindig hason fekve ettek. Ezt nem a rómaiak találták ki, hanem a szomszédjaiktól, az ókori görögöktől vették át, akik szintén különleges fekhelyeken fogyasztották el az ételt.
A rómaiak kicsit változtattak a dolog megközelítésén: az egyéni asztalok helyett egyetlen közös asztalt csináltak, így mutatva meg az összetartozásukat.
Úgy tartották, hogy a vízszintes testhelyzetben való evés javítja az emésztést, és kiemeli az illető magas társadalmi rangját. Fekve teljesen el tudtak lazulni: a bal kezükkel a fejüket támasztották, a jobbal pedig a rabszolgák által előre felvágott falatokat vették el az asztalról.
Ez a póz az ókori rómaiak szerint tökéletes volt ahhoz, hogy alaposan teleegyék magukat, hiszen a gyomor a bal oldalon van, és a bal oldalukon fekve a fekhely puha felületére támaszkodott. Ez pedig lehetővé tette, hogy kényelmetlenség érzése nélkül degeszre tömjék magukat.
Ehhez a testhelyzethez még külön fekhelyet is kitaláltak, amit apoklintrnek hívtak. Ez egy különleges heverő volt, a bal könyök alatt támasztékkal, a gyomor tájékán pedig puha párnával. A közös dáridókhoz ezeket a heverőket összetolták, és „U” alakban helyezték el. Középen pedig kis asztalkák voltak étellel és borral, amiket a rabszolgák mindig időben újratöltöttek.
Félig fekve több étel fért a gyomrukba, és így könnyedén végigkóstolhatták a lakoma összes finomságát. Az ételmaradékokat, mint például a csontokat, a férfiak egyenesen a földre hajigálták – a lakomatermek padlóját gyakran ételmaradványokat ábrázoló mozaikokkal „díszítették”, hogy így leplezzék a koszt.
Egyébként az étkezés közbeni hason fekvés sokáig csak a férfiak kiváltsága volt. A nők általában más asztaloknál ülve ettek, vagy a férfiak mellé telepedtek a földre. Minden csak az ókori Róma történelmének későbbi szakaszaiban változott meg, amikor a nők több jogot kaptak.
A fekve evés nem az egyetlen furcsaság volt az ókori Rómában. Más, a mai illemszabályoknak nem megfelelő szokások közé tartozott például a hánytatás. A férfiak átvonultak egy másik helyiségbe, hogy kiürítsék a gyomrukat egy újabb fogás kedvéért, aztán visszatértek – a felfordulást pedig a szolgák takarították el.
Az ókorban az étel és minden, ami vele kapcsolatos, szinte kultikus magasságokba emelkedett. Platón például azt írta, hogy aki egyedül eszik, az csupán a hasát tömi. Az étkezés akkoriban egy társasági program volt.
A mai embernek már nem ajánlott fekve ennie. Bár így nem érzed a nehézséget a gyomrodban, könnyen túleheted magad. Ráadásul ez az evési mód akár gyomor- és bélrendszeri betegségekhez is vezethet.
Persze, az ókori rómaiak remek fizikai állapotban voltak, hiszen sokat hadakoztak, és az elhízás aligha fenyegette őket, de a gyomorproblémáktól ők sem voltak védve…
