Kolumbusz "ajándékai" milliók halálát okozták.
A spanyolok csak azért tudták legyőzni az indiánokat, mert volt egy láthatatlan "szövetségesük": a járványok. És ez erőteljesebb volt, mint a muskétáikban lévő puskapor.
Az Újvilág őslakosainak igazi gyilkosai ugyanis a betegségek voltak. Ez a bumeráng hatás azonban hamar utolérte először a mohó spanyolokat, majd egész Európát.
Az aztékok egy felbecsülhetetlen értékű "ajándékot" is adtak az Óvilágnak, ami európaiak millióit ölte meg. Ebben a bosszúhadjáratban pedig a közönséges kukorica is szerepet játszott...
Az indiánok "ajándékai".
A legismertebb káros dolog, amit Kolumbusz Amerikából Európába hozott, és ami ma is emberek millióit pusztítja, az a dohány. Maga a felfedező nem dohányzott. Rodrigo de Jerez, Kolumbusz Kristóf egyik embere volt az első európai, aki rászokott.
Az egyház persze azonnal megbélyegezte a dohányosokat, "a sátán szolgáinak" nevezte őket, és betiltotta a dohányzást. A dohány mégis győzött, és azóta is szedi az áldozatait.
A spanyolok úgy győzték le az indiánokat, hogy olyan, számukra ismeretlen betegségekkel fertőzték meg őket, mint a himlő, a pestis, a kolera és az influenza. Az indiánok sem maradtak adósak: egy addig ismeretlen, szégyenteljes betegséggel, a szifilisszel "ajándékozták meg" a hódítókat.
Európában ez az új nemibetegség járvány futótűzként terjedt, és 5 millió ember életét követelte! A szifilisz még évszázadokig szedte áldozatait, egészen a penicillin 20. századi felfedezéséig.
Az Újvilág egy másik "kedves" ajándéka a mindenki által ismert burgonyabogár. Ez a kártevő évszázadok óta keseríti meg a gazdák életét szerte a világon. A felelős? Igen, Kolumbusz.
Ő nemcsak behurcolta ezeket a csíkos parazitákat Európába, hanem gyakorlatilag "meg is tanította" őket burgonyát enni! Amerikában ugyanis a burgonyabogár (kolorádóbogár) eredetileg a vad nadragulyát fogyasztotta, ami senkit nem érdekelt. A burgonya akkoriban még nem hasonlított a mai ízletes gumókra: csúnya, vizes és ízetlen volt. Az európaiak eleinte még mérgezőnek is hitték.
Néhány évszázadnyi nemesítés után a burgonya visszatért Amerikába, immár ínycsiklandó formában. Csakhogy ekkor már a burgonyabogár is felfigyelt rá, és nagyon ízlett neki!
A finom táplálék miatt a kártevők gyorsan szaporodtak, és a "kolorádó" névre keresztelt bogár hamarosan a gazdák rémálmává vált. A rengeteg vegyszer ellenére a mai napig sem sikerült teljesen kiirtani.
Hogyan vált a közöséges kukorica az európaiak gyilkosává?
A 18. század elején Katalóniában egy furcsa betegséget észleltek, amit "asztúriai leprának" neveztek el. Később a pellagra nevet kapta ("pell"=bőr, "agra"=magyal), mert a betegek bőre hámló és göcsörtös lett, mint a magyal kérge. Egy évszázad alatt több mint 100 ezer spanyol halt bele ebbe a rejtélyes betegségbe.
Az orvosok sokáig nem tudták, mi okozza, és hogyan kezeljék a pellagrát. Idővel kiderült, hogy a betegség lassan alakul ki, és végül halálhoz vezet. Megfigyelték, hogy főleg a szegények szenvednek tőle, akik sok kukoricát esznek – az Amerikából származó új gabonát.
A tudósok rájöttek, hogy a nyers kukoricaszemek hőkezelés után nagyon kevés niacint (B3-vitamint) tartalmaznak. Ennek hiánya pedig súlyos betegséget okoz. De az indiánok miért nem betegedtek meg, ha évezredekig ették a kukoricát?
A kutatók felfedezték, hogy a mezo-amerikai indiánok a kukoricát egy különleges eljárással, a nixtamalizációval készítették elő: lúgos közegben áztatták (oltatlan mésszel vagy fahamuval). Hogy hogyan jöttek rá erre a módszerre, az rejtély. A szemeket áztatás után kimosták és megszárították. Csak ezután fogyasztották. Ez nemcsak táplálóbbá tette a kukoricát, hanem javította is az ízét, illatát és az eltarthatóságát is.
Amíg a tudósok nem fedezték fel ezt a titkot, a kukorica emberek millióit betegítette és ölte meg Európában. Így a közönséges kukorica, illetve az aztékok egyéb "ajándékai" egyfajta átokként sújtották az európaiakat, akik szinte teljesen elpusztították a Mezo-Amerika civilizációt.
