A legtöbb turista vagy akár kutató elsősorban az ókori építmények méreteire, szépségére és monumentalitására figyel fel. A részleteket és apróságokat csak kevesen veszik szemügyre. Pedig rengeteg információ rejtőzik bennük a múlt építési technológiáiról. Ékes példa erre a gízai Hufu-piramis bazaltpadlója.
Úgy tartják, hogy a piramis mellett egy templom állt, amelyet más építmények felhúzásához bontottak el. Noha Gízában sehol máshol nem találkozni ekkora mennyiségű fekete bazalttal, a legérdekesebb kérdéseket mégsem a kőzet ritkasága, hanem a burkolat néhány különleges részlete veti fel. Ezek arra utalnak, hogy a padló anyagát előkészítetlen alapra öntötték ki vagy formázták meg.
Látható, hogy a mészkő alapzat egyáltalán nem egyenletes, hanem meglehetősen durván megmunkált. És valóban: miért végeznének felesleges és nehéz munkát az alap kiegyenlítésével, ha felülről az egészet blokkonként öntik ki? A nyilak azokat a helyeket jelzik, amelyek pontosan követik az alapzat domborzatát és körvonalát.
De hogyan lehetséges ez? Hiszen a bazalt 1100–1250 fokon olvad meg! Vagy talán bazaltot utánzó keverékről, egyfajta betonról volt szó? Létezik olyan feltételezés, miszerint a piramisok burkolatát is így készítették: blokkonként öntötték ki mészkövet vagy gránitot utánzó betonból.
Egy másik, merészebb elmélet szerint a burkolat anyaga valójában nem is természetes, vulkanikus bazalt, hanem egyfajta mesterséges, iszapos eredetű keverék – úgynevezett geobeton. Ezt az anyagot még a megszilárdulása előtt formába öntötték, akárcsak a perui poligonális falazat blokkjait, bár ott más alapanyagokról van szó.
Az öntés során jelentős zsugorodási deformációk léptek fel. A keverék valószínűleg sok nedvességet veszített, és megrepedezett. Az építők ugyanis nem takarták le szövettel a padlót.
Egy másik érdekes részlet, hogy a piramis melletti bazaltpadlót a 20. század közepén rekonstruálták.
A korabeli fotókon jól látszik, ahogy a blokkokat újrarakták és átrendezték. Lehet, hogy ez az egész csak a turistáknak szánt modern utánzat? De akkor el kell ismerni, hogy a bazaltot ékszerpontossággal illesztették az alapzathoz. Vagy az alapzat maga volt beton, és a bazalttömböket fűrészelték, hasították, majd belepréselték a képlékeny kőzetbe, mielőtt az megszilárdult volna.
A blokkokat az ókori padlóburkolattal egy szintbe fektették, ám egymáshoz már nem illeszkednek szorosan. Az üres réseket egyszerűen homokkal töltötték fel.
A blokkokat fűrészelték, hogy egyenletes padlóalapot kapjanak, és félig átfűrészelt kőtömbök is fennmaradtak (második kép).
A 20. században az egyiptomiak egy aszfaltozott utat vezettek át a bazaltpadlón, később azonban elbontották azt.
Hasonló bazaltpadló és kőtömbök Niuszerré fáraó piramisánál is találhatók, ahol szintén látszanak a fűrészelés nyomai.
