Ezek a festmények jóval többek annál, mint aminek első ránézésre látszanak.
A nagy művészek jól ismert munkái között vannak olyan „ördögi festmények” is, amikről nem könnyű levenni a szemünket. Bár látszólag semmi szörnyű nem történik rajtuk, valamiért mégis libabőrös lesz tőlük az ember. Mindez annak köszönhető, hogy a tehetséges festők rendkívül ügyesen tudnak játszani az érzelmeinkkel: szándékosan sértik meg az arányokat és kísérleteznek a szögekkel, vagy épp adnak hozzá olyan részleteket a festményekhez, amikkel enyhe szorongást keltenek a nézőkben.
Olykor a festmények titokzatos története az, ami erősen befolyásolja, hogy miként is tekintenek rájuk az emberek. A Wiku-nál most olyan lenyűgöző festményeket gyűjtöttünk össze, amik különféle okokból kifolyólag rémítik halálra a nézőt.
11 Ivan Kramskoy: Somnambulant (1871)
A "Somnambulant", vagy az eredeti orosz címén "Сомнамбула" című festmény Ivan Kramskoy művész alkotása, melyet 1871-ben festett. A kép egy fiatal nőt ábrázol, aki elmerülten sétál egy éjszakai város utcáin, miközben aluszik.
Annak ellenére, hogy a festmény egy nagyon híres műalkotás, a "Somnambulant" titokzatos maradt a művészettörténészek számára, több okból is kifolyólag. Először is, Ivan Kramskoy maga nem adott semmilyen részletes magyarázatot a festményről. Nem voltak feljegyzései vagy levelei, amelyek segítettek volna megérteni a kép mögötti jelentést. Ennek eredményeként sok elmélet és magyarázat kering a festményről, de egyik sem teljesen biztos.
Másodszor, a kép általános hangulata titokzatos, sötét és misztikus. Az utca, amelyen sétál, homályos és halvány, ami azt sugallja, hogy valami nyugtalanító történik. Végül pedig a képen látható nő olyan állapotban van, amelyet általában nem szoktunk látni. A somnambulizmus (álomjárás) ritka állapot, amikor valaki alvás közben sétál és tevékenységeket végez anélkül, hogy tudna róla. Ez a tény önmagában is rejtélyessé teszi a képet. Összességében tehát a "Somnambulant" egy rendkívül titokzatos festmény maradt mind a mai napig, és továbbra is sokat vitatkoznak a mögötte álló jelentésről és üzenetről.
10 Henry John Stock: A pale and glimmering light appeared before him (1879)
A brit festő által készített hátborzongató hangulatú akvarell festménye egy jelenetet illusztrál a Carl Theodor Körner "A hárfa" című művéből. A történet egy ifjú pár, Edward és Josephine szerelmi történetéről szól, akik szeretnek esténként fuvolázni és hárfázni. Azonban boldogságuk rövid életű, mert Josephine megbetegszik és Edward megözvegyül.
Edward bánatában megőrzi a szobát úgy, ahogy Josephine hagyta, és amkor egy éjszaka belép oda, hogy eljátssza a kedvenc fuvola dallamát, hirtelen megjelenik halvány szellemként a kedvese, a hárfa pedig magától kezd játszani. Ezt a pillanatot ábrázolja a festő.
9 Alekszej Szavraszov: Autumn forest. Kuntsevo. Damn place. (1872)
A festmény egy olyan helyet ábrázol, amely Moszkva nyugati részén található. A művész annak az okát szerette volna megérteni, hogy miért nevezik "elátkozottnak" ezt a helyet, ezért útnak indult Kuntsevo felé.
Kuntsevohoz kapcsolódik néhány legenda. Az egyik ilyen szerint ezen a területen állt egy templom, amely egy éjszaka során egyszerűen eltűnt a föld színéről. A másik ilyen szerint a településhez közeli patakmedrekben még ma is számos „ördögujjnak” nevezett kövület – belemnit – található. A művész erről a holt mocsaras helyről alkotott benyomását tükrözte vissza a képen.
8 Henry Fuseli: A rémálom (1790)
Ez egy négy hasonló festményből álló sorozat. Egy elmélet szerint a művész az alvási paralízisből merített ihletet. Fuseli felfedezte, hogy ezek az élmények kapcsolódnak bizonyos folklór hiedelmekhez, mint például a germán tündérmesék a démonokról és boszorkányokról, akik meglátogatták az egyedül alvó embereket. Ezért Új-Fundlandban az alvásparalízist "az öreg boszorkány szindrómájának" nevezik.
Érdekes, hogy ez a festmény hatással lehetett Mary Shelley-re, és arra inspirálta őt, hogy megírja a Frankenstein című regény egyik jelenetét. Edgar Allan Poe is említette a festőt "Az Usher-ház vége" című novellájában. Ott a hős összehasonlítja a házban lévő képet Füseli munkájával, és azt mondja: "Fokozatosan fékezhetetlen remegés fogta el a testemet; és végül egy teljesen indokolatlan szorongás ült a szívemben."
7 William Waterhouse: The Lady of Shalott (1888)
Waterhouse festményét Alfred Tennyson „The Lady of Shalott” című költeménye ihlette. A vers egy lány történetét meséli el, akit elátkoznak és egy toronyban ragad, ahol örökké egy hosszú vászont sző. Tilos elhagynia a tornyot, még az ablakon sem nézhet ki. A szobájában azonban mindig lók egy hatalmas tükör, amely visszatükrözi a környező világot. Egy nap meglátja, ahogy Sir Lancelot éppen lovagol, ezért odaszalad az ablakhoz, hogy megnézze. Ebben a pillanatban beteljesedik az átok, szétfoszlik a vászon és megreped a tükör.
A hősnő ebben a pillanatban rádöbben, hogy mekkora hibát követett el, ezért elmenekül a toronyból. A folyó partján talál egy csónakot, és elindul vele a folyó mentén, miközben egy szomorú dalt énekel. Waterhouse ezt a pillanatot ábrázolja. A lány előre látja a sorsát, és tudja, hogy nem vár rá sem boldogság, sem szerelem az életben.
6 Marianne Stokes: A halál és a lányka (1908)
A képen egy sötét angyal látható, aki női alakban jelenik meg, és elbeszélget egy fiatal lánygyermekkel. A pislákoló lámpás, a beteg leányt ölelő szárny és a lehullott virágok egyértelművé teszik, hogy milyen események fognak történni ezután. Egyúttal ezek adják ennek a képnek a maga keserű, csendes borzalmát.
5 Hugues Merle - The Lunatic of Etretat (1871)
A francia művész vászna egy mezítlábas, ápolatlan nőalakot ábrázol egy kútnál, aki úgy szorongatja a farönköt, mintha csecsemő volna. Szentimentális képnek tűnik, de Hugues Merle a teljes, sőt hisztérikus kétségbeesés jelképévé varázsolja. A kép neve (Etretat őrültje) a hősnő lelkiállapotát tükrözi.
A nő arca a szenvedés álarca, miközben nem az alvó gyerekét rázza, hanem egy fahasábot. Elvesztette a gyermekét és most gyászolja, vagy megőrült a gyermek utáni vágytól? A művész sosem válaszolt erre a kérdésre.
4 Aksel Waldemar Johannessen: Die Nacht (1920)
A festményt Axel Valdemar Johannessen norvég festő készítette, akinek munkásságát csak a halála után ismerték el igazán. Festményei lehetővé teszik, hogy az emberi lét nyugtalanító szakadékába nézzünk. Az „Éjszaka” című festményről a reménytelenség, a kilátástalanság, és a reménytelen sötétség érzése árad. A művész az éjszakát a rémálmok, a hallucinációk és a határtalan emberi magány időszakaként írja le.
3 Odilon Redon: A síró pók (1881)
A francia szimbolista művész, Odilon Redon szénfestménye a munkásságának úgynevezett „fekete” időszakához tartozik. Gyermekkorától kezdve a művészt gyakori szorongás és melankólia övezte. Elbűvölte őt az emberi elme tudatalatti félelme, ami a festményein is tükröződött.
2 Victor Borisov-Musatov: Phantoms (1903)
Victor Borisov mesternek számított a „nemesi fészkek” ábrázolásában. A képen egy táj látható a Zubrilovskaya birtok déli homlokzatával. A festő alkotásából búcsúhangulat és melankólia árad. A művész mintha egy áttetsző fátyol mögül nézné a világot, a kép elemeinek aszimmetrikus elhelyezése pedig a spontaneitás benyomását kelti.
A festő nővére úgy magyarázta a képet, hogy az üresen álló földbirtokos ház „szépen lassan a múlté válik”, a tulajának élete végéhez közeledve. Ezért van a kép előterében egy távolodó kísérteties női alak.
1 Valentin Serov, Lány őszibarackkal (1887) – Mikhail Vrubel, Tamara a koporsóban (1891)
© Девочка с персиками / Валентин Серов / Wikimedia Commons, © Тамара в гробу / Михаил Врубель / Wikimedia Commons
Amikor Valentin Serov lefestette Vera Mamontovát (ő látható a képen), a lány még csak 12 éves volt. A „Lány barackkal” lett Vera leghíresebb portréja. Van azonban egy másik híres portré is, ami őt ábrázolja, az pedig Mikhail Vrubel ecsetének köszönhető – Mikhail a híres orosz költő, Lermontov egyik művének főszereplőjeként, Tamaraként ábrázolta Verát egy baljóslatú akvarell festményen. Ez a kép valamilyen módon látszólag előre meghatározta Vera Mamontova sorsát, aki aztán nagyon fiatalon – 32 évesen – hunyt el.
Érdekesnek találtad a festményeket? Valamelyiktől libabőrt kaptál esetleg?
