A 19. és 20. századi orvostudomány vívmányai drasztikusan megemelték a bolygón a születéskor várható átlagéletkort.
Ma a 40-50 éves korban bekövetkező halál korainak számít, a 70 évig tartó élet pedig alapvető elvárás egy fejlett ország állampolgára számára. De mi lett volna a helyzet, ha pár évszázaddal vagy évezreddel korábban születsz?
Ha ránézünk az ókori átlagéletkort mutató grafikonokra, elborzadhatunk: egyes társadalmakban az átlagéletkor mindössze 16, 19 vagy 20 év volt.
Persze érdemes tisztázni, hogy az átlagéletkor, amivel dobálózunk, alapvetően a születéskor várható élettartamot jelenti – vagyis azt, hogy átlagosan hány évet jósolnak neked, amikor épp csak világra jössz.
Ezen a téren pedig a kilátások valóban nem túl rózsásak: a csecsemőhalandóság az ókori és a hagyományos társadalmakban 10 és 40% között mozgott, a gyermekhalandóság pedig elérhette a 30-70%-ot is. Valójában pont a gyermekhalandóság az, ami egészen a 20. századig drasztikusan lehúzta a statisztikai átlagéletkort.
De mégis mennyi ideig élhetett az, akinek sikerült túljutnia a szüntelen sírás és az ifjúkori maximalizmus korszakán? Lássuk, mit mutatnak az ásatások és a temetkezések adatai.
Nézzünk meg néhány konkrét példát. Ott vannak például a Lori tartománybeli örmény sírhelyek adatai a késő bronzkorból és a kora vaskorból. Ezek alapján elmondható, hogy azok körében, akik megérték legalább a 15 éves kort, a halálozási csúcs 20 és 29 év (a sírok kb. 36%-a), illetve 40 és 49 év (28%) közé esett. Az 50. évüket pedig alig több mint 10%-uk élte meg.
Egy luxori thébai sírboltban (i. e. 13. század) a halálozások fele (kb. 50%) a 30 és 45 év közötti korosztályt érintette, a „hosszú életűek” (50 év felettiek) aránya pedig a 10%-ot sem érte el.
Valamivel másabb kép rajzolódik ki a kora középkori Horezm kutatása során. Itt már nem lehet ilyen egyértelmű halálozási csúcsokat azonosítani. A 20-29, a 30-39 és a 40-49 éves korosztályok nagyjából egyenlő arányban, egyenként kb. 20%-kal (+-6%) részesednek a statisztikából. Azonban az 50 éves kort itt is csak a lakosság elenyésző része, körülbelül 16%-a érte meg. Bár teljes bizonyossággal nem vonhatunk le végső következtetéseket, azért az irányok látszanak.
Igen, az alacsony átlagéletkorért nagyrészt valóban a gyermekhalandóság a felelős, de még ha ezt nem is vesszük számításba, akkor sem beszélhetünk igazán „hosszú és boldog életről”. Ha megérted a harmincat, már ügyes voltál; ha nem, hát... őszinte részvétünk.
De ne essünk át a ló túloldalára sem: a 30 év azért nem jelentette a végállomást! Szép számmal akadtak olyanok, akik eléltek 40 éves korukig, a szerencsésebbeknek pedig még az 50-et is sikerült túlszárnyalniuk.
