„Minél nagyobb egy nő, annál édesebb” – állította a szultán, és azt követelte, hogy kerítsék elő neki Isztambul legkövérebb szépségét.
Ibrahim már unta a háremhölgyeit, nem kötötték le többé a bájaik és az énekeik. A tanácsadók által elé vezetett ínycsiklandó lányok közül egyik sem volt elég telt neki. Ő a lehető legnagyobb és legédesebb nőt akarta.
I. Ibrahim szultánnak az volt a híre, hogy őrült. Csodával határos módon kerülte el a halált, amikor a bátyja trónra lépett, és hosszú éveket töltött bezárva. Végignézte a fivérei kivégzését, és kizárólag anyja, Köszem szultána ravaszságának és diplomáciai érzékének köszönhette az életét. Mivel gyanakvó volt, rettegett és félt a jövőtől, elbújt, amikor jöttek, hogy közöljék vele: mostantól ő a szultán. Csak akkor hitte el, hogy a követek nem hóhérok, amikor megmutatták neki bátyja holttestét.
Egyre hangosabbak voltak a pletykák, hogy bár Ibrahim szultán háremében éltek a legszebb nők, mégsem születtek gyermekei. Aztán Köszem szultána rájött, hogy a fiának fogalma sincs arról, mit kell kezdeni egy nővel. A hosszú rabság alatt ugyanis az anyján kívül egyetlen nőt sem látott.
Ekkor hívtak egy orvost a palotába. A szultán nagyra értékelte a frissen szerzett tudást. A dinasztia jövője így már biztonságban volt, az örökösök sorra születtek.
Senki sem lepődött meg, amikor a szeszélyes szultán a létező legnagyobb és legédesebb nőt kívánta meg. Hamarosan találtak is egyet. Az örmény származású Shivekar több mint százötven kilót nyomott. Kiderült, hogy Ibrahim számára ő az igazi, aki minden más hárembeli szépséget elhomályosított. Ő lett a hetedik felesége, sőt még a Haszeki rangot is megkapta, ami rendkívüli módon felháborította Ibrahim anyját és a többi feleségét.
Ibrahim odafigyelt szerelme étrendjére: megkövetelte, hogy a nő a lehető legtöbb édességet és baklavát egye, és semmiben ne szenvedjen hiányt. A szultán másik parancsa az volt, hogy ügyeljenek arra, Shivekar ne mozogjon túl sokat, és ne fárassza magát. „Cukorkockának” becézte Shivekart, és elhalmozta drága ajándékokkal.
Shivekar szultána két fiút szült az uralkodónak egymás után, de a gyermekek nem érték meg a felnőttkort: az egyik a születése után három hónappal, a másik pedig két éves korában halt meg.
Amikor Ibrahim meglátogatta a többi feleségét, Shivekar hangos botrányokat rendezett, és cseppet sem félt attól, hogy kegyvesztetté válik. Bármilyen eszközt bevetett a vetélytársai ellen: követelte, hogy meséljenek el neki minden pletykát és mindent, ami a háremben történik. Ezeket a történeteket aztán továbbadta a szultánnak, hogy a többi feleség, sőt még a Valide ellen is hangolja őt.
Ám ujjat húzni Köszem szultánával hatalmas hiba volt. Lehet, hogy I. Ibrahim őrültként viselkedett, és úgy tett, mintha a feleségének hatalma lenne felette, de az egyetlen nő, akiben megbízott és akire mindenben hallgatott, az édesanyja volt. Csak ő tudta megnyugtatni a fiát, amikor az tébolyult rohamaiban furcsa dolgokat művelt.
Megesett, hogy majdnem megölte a legidősebb fiát, máskor elrendelte, hogy hozzanak a palotába bolyhos macskákat, borotválják meg őket, és öltöztessék meleg prémekbe. Előfordult, hogy elraboltatott egy neki tetsző lányt, majd később visszaküldte az apjához, egyszer pedig parancsba adta, hogy fojtsák vízbe a hárem összes nőjét.
Amikor Ibrahim megelégelte a botrányhős Shivekar hatunt, a régi palotába küldte, aki ott élte le a következő negyven évet. A szultán pedig feleségül vett egy másik ágyast. Hümasah lett a főfelesége, akivel törvényes házasságot (nikáhot) kötött, bár Köszem szultána hevesen tiltakozott ez ellen.
Ám Ibrahim őrültségei hamarosan túl sok embert fordítottak szembe vele. Megfosztották trónjától és megölték, Köszem szultána pedig Ibrahim legidősebb fiát, IV. Mehmedet ültette a trónra. A fiú még csak hét éves volt. Mehmed anyja, Turhan szultána azonban nem akart osztozni a hatalmon az idős Validéval, ezért minden ármányt és ravaszságot bevetett: összeesküvést szőtt, és megölette Köszem szultánát.
