6 híres rendező, aki kíméletlenül kritizálta kollégái munkáját

A modern Hollywood a kölcsönös udvariaskodás színterévé vált, ahol a vörös szőnyegen mindenki áradozik a másik zsenialitásáról. A rendezők mosolyognak a kamerák előtt, és dicsérik egymás háromórás alkotásait.

Ez már-már émelyítő.

Szerencsére maradtak még olyan alkotók, akik fittyet hánynak a vállalati etikára és a stúdiófőnökök érzéseire. Amikor betelik náluk a pohár, nem diplomatikus kritikákat írnak, hanem kíméletlenül odamondanak.

Ez már érdekesebb. Lássuk, mit mondtak ezek a kritikusok a kollégáikról.

Ő a Harcosok klubja és A közösségi háló rendezője.

Fincher keményen bírálta Todd Phillips filmjét, amelyet eredetiség nélküli kereskedelmi terméknek nevezett, ami Martin Scorsese klasszikusain élősködik.

A rendező azzal vádolta a Joker alkotóit, hogy csupán a Taxisofőr és A komédia királya cselekményét gyúrták össze, képregényes köntösbe csomagolták a könnyű pénzkereset reményében, és önálló műként adták el. Fincher szerint a film cinikus árulás a mentális betegséggel küzdőkkel szemben, mindezt a stúdióprofit érdekében.

Nemrég Oscar-díjat kapott a One Battle After Anotherért, és a Vérző olaj rendezője.

Paul Thomas Anderson mély megvetését fejezte ki David Fincher leghíresebb filmje iránt, mindössze harminc percet bírt ki belőle. A rendezőt felháborította a film hangvétele, az általa hamisnak tartott moralizálás és a cinikus fekete humor. Anderson nyilvánosan kritizálta kollégáját a halálos betegségek és mentális zavarok témájának kezelése miatt, a rákos betegek csoportterápiás jeleneteit pedig ízléstelennek és hanyag munkának nevezte. A beszámoló szerint még azt is kívánta, bárcsak Fincher rákos lenne.

Így Anderson sosem tudta meg a Harcosok klubja nagy csavarját.

Ő a Halloween és A dolog rendezője.

A horror mestere, John Carpenter értetlenül állt Christopher Nolan kritikusok által agyondicsért filmje előtt.

Kritizálta az Oppenheimer narratíváját, a háromórás életrajzi filmet vontatottnak, részletekkel túlterheltnek és unalmas előadásnak nevezte. Carpenter megjegyezte, hogy a kaotikus vágás és a felesleges elemek miatt a történet szétesik, és nem indokolja a hatalmas játékidőt.

Ő a Chihiro Szellemországban és a Totoro – A varázserdő titka alkotója.

A nagy japán animátor és elkötelezett pacifista, Mijazaki Hajao negatívan értékelte Peter Jackson trilógiáját. Azzal vádolta az alkotókat, hogy esztétizálják az erőszakot, és teljesen kiirtották Tolkien könyveinek humanista üzenetét. Mijazaki szerint a filmadaptáció egy primitív akciófilmmé vált, amely jókra és rosszakra osztja a világot, igazolja az ellenség tömeges megölését és hamis erkölcsöt közvetít.

Ő a 12 majom és a Félelem és reszketés Las Vegasban rendezője.

Terry Gilliam alaposan kielemezte Ryan Coogler alkotását, és bevallotta, hogy őszintén megutálta a filmet. A rendező a film művészi üzenetét támadta. Gilliam kijelentette, hogy a kitalált Wakanda egy fényes mese, amely helyettesíti az afrikai kultúra valódi megértését.

Úgy érzem, az emberek, akik a filmet készítették, sosem jártak Afrikában. Csak fogtak egy tervezőt, aki kitalált afrikai mintákat a szövetekre és egyebeket. Egyszerűen megutáltam ezt a filmet – részben azért, mert a média arról beszélt, mennyire fontos ez a képtelenség.

Godard a francia új hullám atyja, olyan filmek rendezője, mint a Kifulladásig, a Megvetés és az Alphaville.

Godard azzal vádolta Steven Spielberget, hogy kereskedelmi termékké silányította a holokausztot, és művészi bűntettet követett el. Godard elfogadhatatlannak tartotta, hogy milliók tragédiáját egy hollywoodi melodrámává változtassák, gondosan beállított fényekkel és könnyfakasztó zenével, mindezt a kasszasiker és az Oscar-díjak érdekében. Véleménye szerint a gázkamrák bemutatása a thriller műfaj szabályai szerint, a közönség szórakoztatására, a szemtelenség csúcsa.

Ő a Tégla, a Nagymenők, a Taxisofőr és A Wall Street farkasa rendezője.

A rendező kijelentette, hogy ezek a filmek nem tekinthetők filmművészetnek a klasszikus értelemben, mivel hiányzik belőlük a szerzői kockázat, a titok és a pszichológiai mélység. Scorsese a Marvel-produkciókat vidámparki látványosságokhoz hasonlította, amelyek szabványosítják a látványt, elnyomják a független alkotókat és leszoktatják a közönséget a mély művészi élményekről.

Nem művészet.