A Hegylakó egyetlen ígéretet tett nekünk, amit éveken át hallgattunk: a végén csak egy maradhat. A halhatatlanok karddal harcoltak, magukba szívták legyőzött ellenfeleik erejét, és a múlt ködéből előlépő ellenségekkel néztek farkasszemet.
Úgy tűnt, Duncan MacLeod egy szép napon eljut a végső összecsapásig, és akkor majd értelmet nyer, miért kellett annyi halált túlélnie.
A sorozat végére azonban már egy egészen más kérdés foglalkoztatta: még hány szerettét kell eltemetnie? A hat évad során Duncan körül egy valóságos kis család formálódott, ami aztán apránként elkezdett széthullani.
Az utolsó két epizódban MacLeod alkut kap: a saját fejét adhatja cserébe a megmaradt barátaiért – és ő gondolkodás nélkül beleegyezik. Ezen a ponton a történet igencsak kegyetlen fordulatot vesz...
A fináléra Duncan már elveszítette a számára legkedvesebbeket
A sorozat elején MacLeod mellett ott volt élete szerelme, Tessa, volt egy régiségboltjuk, Duncannek pedig több évszázadnyi tapasztalat a háta mögött. Élte a saját életét, és csak ritkán kellett előrántania a kardot a ballonkabátja alól – bár ha meg is tette, az rendre felborította a mindennapokat.
Aztán a sorozat kíméletlenül emlékeztetett minket rá, hogy az örök élet kiváltsága csak Duncanre vonatkozik. A második évadban Tessát egy mezei rabló öli meg: MacLeod hiába mentette meg épp egy másik halálos veszélytől, a boldog hazatérés tragikus lövésekkel végződött.
Tessa mellett a fiatal Richie Ryan is életét veszti, akit Duncan a szárnyai alá vett. És pontosan ebben a drámai pillanatban derül ki, hogy Richie is halhatatlan: a srác magához tér, miközben Tessa élettelen teste ott marad a földön.
Richie története azonban még ennél is sötétebb véget ér. Az ötödik évad fináléjában a gonosz démon, Ahriman látomásokkal gyötri MacLeodot, elmosva a határt a valóság és a rémálmok között. Amikor megjelenik előtte az igazi Richie, Duncan meg van győződve róla, hogy ez is csak egy érzékcsalódás – és egyetlen csapással lefejezi a saját tanítványát.
Richie halhatatlansága ekkor már mit sem ért. A fiú, akit MacLeod oltalmazott és a túlélésre tanított, végül mentorának keze által hal meg, és Duncannek ezzel a bűntudattal kell tovább élnie. A barátai persze megértik, hogy csapdába csalták, de ez sovány vigasz egy olyan embernek, aki épp most ölte meg a fogadott fiát.
Miért volt olyan furcsa az utolsó évad?
A hatodik évad szokatlanul rövid, mindössze 13 részes lett, ráadásul ebből kettőben Duncan egyáltalán nem is szerepel.
Az alkotók egy halhatatlan nőről szóló spin-off sorozatot készítettek elő, és közvetlenül a Hegylakó keretein belül tesztelték a lehetséges új főszereplőket. Végül a régóta ismert Amanda kapta meg a saját szériáját, de emiatt a búcsúévad egy része leginkább egy teljesen idegen kaland felvezetésének tűnt.
Richie halála után a rajongók látni akarták, hogyan szedi össze magát MacLeod. Ehelyett új karakterek terelték el a figyelmet, de az utolsó két epizódban a sorozat végre visszakanyarodott mindahhoz, amit az előző évek során felépített.
Az ellenség, aki MacLeod fejét akarja
A finálé Liam O’Rourke, egy Duncan múltjából visszatérő halhatatlan feltűnésével veszi kezdetét. O'Rourke még 1946-ban, szerelmével, Tarával együtt próbálta beszervezni MacLeodot az ír függetlenségi harcokba. Duncan nem kért az ajánlatból, sőt, egy ártatlanok életét követelő brutális robbantás után feladta őket a hatóságoknak.
Mindketten börtönbe kerültek. A halhatatlan Liam számára az ítélet „csak” hosszú, de egyszer véget érő rabságot jelentett. A halandó Tarának azonban az életébe került: a rácsok mögött halt meg. O’Rourke természetesen MacLeodot tette felelőssé, és évtizedekkel később úgy döntött, ideje a leszámolásnak.
Elrabolja Amandát és Joe Dawsont, hogy felajánlja az alkut Duncannek: barátai szabadságáért cserébe a fejét kéri. MacLeod pedig kész ráállni az egyezségre. Tessa és Richie elvesztése után az a tudat, hogy miatta újabb szerettei halhatnak meg, sokkal bénítóbb, mint a saját halálfélelme.
A legidősebb halhatatlan, Methos azonban közbelép: tüzet nyit, és megakadályozza a kivégzést. A kialakult zűrzavarban O’Rourke mégis meglövi Duncant, akinek eszméletlen testét egy mozgó vonat sodorja magával. Egy halhatatlan számára persze egy lőtt seb általában csak átmeneti kellemetlenség, ami után simán feláll.
Ezúttal azonban a „halál” és az ébredés közötti percekben Duncan valami egészen mást tapasztal meg.
Egy világ, ahol Duncan MacLeod sosem létezett
MacLeod hirtelen régi barátjával, Hugh Fitzcairnnel találja magát szemben – csakhogy ő még a harmadik évadban meghalt. Fitz amolyan szellemvezetőként felkínálja neki, hogy megmutat egy világot, amelyből magát Duncant teljesen kitörölték. A szerettei és ismerősei mind élnek, de soha életükben nem találkoztak a hegylakóval.
Ebben az alternatív valóságban például maga Fitz is évszázadokkal korábban meghalt. A valódi idősíkon ugyanis MacLeod beavatkozása mentette meg őt, közel háromszáz évnyi extra kalandot ajándékozva a barátjának. Duncan világéletében amiatt ostorozta magát, hogy nem tudta megmenteni Fitzet, de most szembesül vele, mennyi mindent adott neki pusztán azzal, hogy ott volt.
Amandával a helyzet még ennél is tragikusabb.
MacLeod józanító hatása nélkül a nő hajlama, hogy mások rovására éljen, kegyetlen gyilkosságokba torkollik: valódi „fekete özveggyé” válik, aki sorra teszi el lábhoz a férjeit, mígnem végül a halhatatlanokra vadászók végeznek vele. A bájos, szélhámos kalandornőből, akivel Duncan évszázadokon át se veled, se nélküled kapcsolatban élt, egy gátlástalan gyilkos lett.
A hűséges Figyelő, Joe Dawson is elveszíti a korábbi életét.
James Horton átveszi a hatalmat a Figyelők felett, így a társaság – aminek eredetileg csak a halhatatlanok megfigyelése lett volna a dolga – véres vadászatra indul ellenük. Joe nem hajlandó beállni a sorba, ezért egy lecsúszott, magányos, kitaszított emberként tengeti napjait.
Tessa viszont él – és ez az, ami majdnem végleg megtöri Duncant
A nyomasztó látomások közepette MacLeod hirtelen megpillantja Tessát. Él, férje és gyerekei vannak – vagyis az a bizonyos végzetes lövés sosem történt meg. Duncan számára ez legkínzóbb félelmének beigazolódása: a szeretett nő valóban boldogan és hosszan élhetett volna, ha soha nem sodorja őt az útjába a sors.
Beszélni akar vele, hiába figyelmezteti Fitz, hogy ez a Tessa még csak nem is ismeri. Duncan elmegy a nő galériájába, és szépen lassan ráébred, hogy a látszólag idilli élet mögött egy sokkal szürkébb valóság húzódik. Tessa már rég felhagyott a szobrászattal, amiért egykor lángolt, a házasságából pedig teljesen hiányzik az a mély, mindent elsöprő szenvedély, amit MacLeod mellett átélt.
A találkozásuk gyomorbeütés-szerűen fájdalmas: a sorozat még egyszer megengedi Duncannek, hogy a nagybetűs szerelem közelében lehessen. Újra hallhatja a hangját, beszélhet vele, és egy röpke pillanatra elhitetheti magával, hogy minden jóra fordul. Csakhogy ez az egész továbbra is csak a látomás része.
A finálé egy nagyon fontos és súlyos tanulsággal szolgál: a leélt évek száma önmagában semmit nem jelent. Duncan nélkül Tessa ugyan elkerülte a korai halált, de közben elveszítette önmagát és azt a tüzet, ami igazán boldoggá tette. Miután MacLeod újra szembesül a közös múltjuk mindent felülíró értékével, másodszor is búcsút venni a nőtől szinte elviselhetetlen.
Methos újra szörnyeteggé válik, Richie pedig újra meghal
A legfélelmetesebb változáson egyértelműen Methos megy keresztül. A valódi idősíkon néha az agyunkra ment a végtelen cinizmusával, kerülte a konfliktusokat, és mindent a túlélésnek rendelt alá. Ám Duncan mellett végre barátokra lelt, és megvolt az oka, hogy mélyen eltemesse magában saját ősi, barbár kegyetlenségét.
MacLeod nélkül ezek a fékek sosem léteztek. Miután Methos elveszíti a szerelmét, újra összeáll Kronosszal, és visszatér az Apokalipszis Lovasaihoz – azokhoz a halhatatlan, könyörtelen fosztogatókhoz, akiknek az emberélet fabatkát sem ér. Ötezer évnyi tapasztalata és briliáns elméje pusztító fegyverré válik.
Richie eközben ebben az idősíkban is halhatatlanná válik, csak épp nincs mellette egy apafigura, aki elmagyarázná neki a játékszabályokat. Céltalanul bolyong, lop, és fogalma sincs róla, miért akarja folyton levágni a fejét egy csapat karddal hadonászó őrült. És a legrosszabb: Duncan hiányában Methos lesz a mentora.
Egy ilyen tanítómester pedig hamar „munkára” fogja a tanítványát. Richie feladata Joe Dawson meggyilkolása lenne, a srác azonban képtelen megtenni. Még ezen a sötét úton is megmaradt benne az az emberség, amit Duncan egykor észrevett a szemtelen zsebtolvaj felszíne alatt: továbbra is képes a könyörületre.
Methos azonban nem tűri a „gyengeséget”, és gondolkodás nélkül végez a fiúval. MacLeod kénytelen végignézni fogadott fia halálát – ráadásul egy olyan világban, ahol ő maga egyáltalán nem lehetett a tragédia okozója. Ez a látomás egyik leggyomorszorítóbb része: még a Hegylakó hiánya sem menthette meg Richie életét.
Hogyan is ér véget a történet?
A látomás csúcspontján Duncan megküzd a sötétségbe süllyedt Methosszal, és le is győzi. Ekkor Fitz szól neki, hogy ideje visszatérni: a valóságban még élnek a barátai, és mindennél nagyobb szükségük van rá. Duncan végre magához tér a valós idősíkban, ahol az igazi, „jó útra tért” Methos épp kétségbeesetten próbálja megmenteni.
O’Rourke eközben továbbra is fogva tartja a túszokat, ám MacLeod most már tiszta fejjel és feltöltődve áll készen a végső összecsapásra. Methos oldalán visszatér, kihívja Liamet egy becsületes, külső beavatkozás nélküli párbajra, és végül lefejezi a férfit. Jöhet az elmaradhatatlan Gyorsulás és a legyőzött ellenség erejének begyűjtése.
Az ellenség a porban, a barátok végre szabadok, a sorozat azonban még ad nekünk néhány percet, hogy elbúcsúzzunk. MacLeod köszönetet mond mindazoknak, akik kitartottak mellette, és hosszú idő után először sugárzik róla, hogy pontosan tudja, miért is érdemes folytatnia a harcot.
Amandának könnyek között vall a szerelméről. Methosnak megköszöni, hogy segített neki elfogadni önmagát és a múlt terheit. Joe pedig röviden csak annyit válaszol: már el sem tudja (és nem is akarja) elképzelni az életét MacLeod nélkül.
Végül Duncan csendben beleveszik az éjszakába. Ő maga továbbra is halhatatlan, a Játék megy tovább, a végső, utolsó emberig tartó küzdelemig pedig ki tudja, hány évszázad van még hátra. A Hegylakó egy gyönyörű, nyitott befejezéssel intett búcsút a nézőknek.
Szerinted is méltó befejezést kapott Duncan MacLeod legendás története? Vagy hat évadnyi kardozás után inkább látni akartad volna a legeslegutolsó halhatatlant, és megtudni, ki nyeri meg végül magát a Játékot? Oszd meg velünk a véleményed hozzászólásban!
