Néhány titok, amiről a balett-táncosok sosem beszélnek.
A balett a legtöbb néző számára csak egy varázslatos, mesébe illő előadás. Kevesen tudják azonban, hogy milyen hihetetlen fájdalmakat kell elviselniük a táncosoknak. A táncosok maguk sem szívesen beszélnek a balettvilág „kulisszatitkairól”, elvégre a cél az, hogy a nézőket egyfajta álomvilágba kalauzolják az előadás közben, épp ezért nem engedhetik meg, hogy lássák annak keserű, fájdalommal teli oldalát.
Néha persze egy-egy táncos azért megtöri a csendet – így tudhattuk meg például a most következő érdekes tényeket is a színház és a balett-táncosok eltitkolt világáról.
Legalább 3 csapat minden előadásra
Minden balett-táncosnak megvan a maga rangja - a szólistától egészen a prima balerinákig. Általában minden előadást legalább 3 csapat próbál egyszerre, hogy mindig legyen tartalék táncos, ha valaki megsérül vagy bármi más vis maior történik. Amikor egymás után mennek az előadások, akkor a csapatok felváltva lépnek fel, de a balett maga mindig ugyanaz, még akkor is, ha a táncosokat más színházakból vagy akár külföldről hívják meg az előadáshoz.
A smink titkai
A színházi színészeket általában képzett sminkesek készítik fel az előadásokra, ám a balett-táncosok mindent maguknak csinálnak. A koreográfiai iskolában azonban mindannyian részt vesznek egy speciális tanfolyamon, melyen sok más egyéb mellett a színpadi smink elkészítését is kitanulják.
A hagyományos színházi sminkekkel ellentétben a balett sminkek nagyon fényesnek és kontrasztosnak kell lenniük. Ez garantálja, hogy a néző közönség távolról is láthassa a művész szemét, száját vagy épp a szemöldökét.
Egy kicsit a balettcipőkről
Amikor egy balerina földet ér az ugrás után, a lábujjait óriási, körülbelül 100 kg-os terhelés éri. A balerinák által viselt balettcipők kemény orrúak - ez lehetővé teszi, hogy megfelelő pozícióban maradjon a láb, és amennyire lehet, eloszoljon a terhelés. A táncosok manapság szilikon békésekkel igyekeznek puhábbá tenni a cipők belsejét - régebben nyers húst használtak ugyanerre a célra.
Hány balettcipőre van szüksége egy balerinának évente.
Átlagosan évente egy prima balerinának körülbelül 300 pár balettcipőre van szüksége, vagyis több mint 1 cipőt fogyasztanak el naponta, ha belevesszük, hogy nem az év mind a 365 napján van fellépésük vagy próbájuk. Nem mindenki engedheti meg magának persze, hogy minden alkalomra új cipőt vásároljon, így gyakran látni, hogy egy balerina az edzés után saját maga varrja meg a cipőjét.
Hogyan néz ki egy balerina lába cipő nélkül?
Bőrkeményedés, horzsolás, vérző sebek és hólyagok, valamint kicsavarodott lábujjak - ez minden balett-táncosnál gyakori. Igaz a mondás, a szépségért tényleg szenvedni kell.
Diéta vagy speciális testalkat?
Széles körben elterjedt az a tévhit, hogy a balerinák nagyon szigorú diéták szerint élnek. Ez egyszerre igaz is meg nem is. A valóság inkább az, hogy a sovány lányok gyakorlatilag bármit megehetnek, mivel az edzések alatt azonnal elégetnek minden fölösleges kalóriát. Nehéz túlsúlyos balett-táncost találni - még az iskolában is annyira leterhelő edzést kell végezniük, hogy a túlsúly gyakorlatilag lehetetlen. Aki azonban ennek ellenére mégis túlsúllyal küzd, azt gyakran eltanácsolják és javasolják neki, hogy válasszon másmilyen táncot.
A balett-táncosok előadás közben akár három kilogrammot is képesek leadni. A legnehezebb mégis a művészek számára az, hogy vékonyak legyenek, de mégis lendületesek és egyben erősek is - nehéz megtalálni a tökéletes egyensúlyt.
Szünetek és hibák nélkül
Míg a színházi színészeknek legtöbbször megengedett vagy eltűrt, hogy improvizált dolgokkal dobják fel az előadást, a balett-táncosok esetében nem így van. Minden másodperc döntő fontosságú, és szigorúan a zenéhez van kötve. Egy balett-táncos például nem ismételhet meg egy sikertelen pörgést, és végig, az egész előadás során maximális ütemben, elképesztő fizikai megterhelés alatt kell koncentrálnia a mozdulatokra.
Sérülés és fájdalom
A balett gyakorlatilag elképzelhetetlen sérülések nélkül. A táncosok ugrás közben megsérülnek, egy sikertelen földet érés után elesnek, kificamodnak, és egyéb sérüléseket szereznek. A legbosszantóbb számukra az, ha előadás közben sérülnek meg - sajnos egyébként ez sem ritka.
Például 2000-ben, a La Bayadère című balett alatt a Mariinsky Színház primabalerinája, Ulyana Lopatkina bokája megsérült, de ennek ellenére befejezte az előadást. Bár a gesztus nemes volt, a táncos olyan komoly sérülést szerzett ezáltal, hogy több évre el kellett hagynia a színpadot.
Amikor a művészek valamilyen csoda folytán nem is sérülnek meg, a nagy terhelés miatt akkor is folyamatos izomfájdalmat tapasztalnak. Ezt szauna, masszázs, jóga, meditáció, vagy jobb híján egy vödör víz segítségével igyekeznek enyhíteni.
Beépített nézők
A balettben nagyon komoly hangsúlyt fektetnek a művészek támogatására, különösen akkor, ha feltörekvő művészekről van szó. A premier előadásokon például gyakran beépített nézők ülnek a közönségben, akik mindig a megfelelő pillanatban kezdenek el tapsolni vagy "barvó" kiáltásokkal bíztatni a táncosokat. Az ilyen beépített emberek mindig olyan helyeken ülnek a teremben, ahol a lehető legnagyobb visszhangot tudják kelteni - ezzel azt az illúziót keltve, hogy nem is csak egy ember, hanem egyszerre többen tapsolnak vagy kiabálnak.
Az előadások végén, amikor a balett-táncosok a színpad széléhez mennek és meghajolnak, gyakran virágot dobálnak nekik a nézőtérről. Az ilyen virágot dobáló emberek szintén fizetett nézők.
