Amikor egy nagyváros történelmi központjában sétálsz, néha legszívesebben keresztül néznél a falakon.
Turistaként már a régi házak gyönyörű homlokzatait nézegetni is olyan, mintha egy párhuzamos valóságba merülnénk.
Valójában mi rejtőzik ezek mögött az évszázados falak mögött? Hogyan élnek itt az emberek? Hogyan néznek ki a lakások? Lepukkant szociális lakások, 7-8 család között felosztva? Vagy jellegtelen, minimalista garzonok? Netán fényűző apartmanok bőrkanapékkal és 19. századi festményekkel?
Ma ritka lehetőségem adódott, hogy magam is megnézhessek és megmutathassak neked egy csodálatos lakást, amely egy egész emeletet elfoglal egy 1900-as években épült házban.
A ház Vasastadenben található. Ez Stockholm egyik központi kerülete / az összes fotó egy hirdetési oldalról + a lakás tulajdonosának közösségi oldaláról származik.
Idegenek ritkán járnak ilyen lépcsőházakban. De ennek ellenére a légkör magáért beszél.
Ugyanaz a ház, csak az udvarról nézve. Ez egy zárt terület, ahová csak a lakók és a bérlők juthatnak be.
A lakás tulajdonosa - egy idős művész - idén augusztusban hirdette meg eladásra az otthonát. És ennek köszönhetően bárki bepillanthat ide, végigsétálhat a szobákon, megnézheti a megmaradt történelmi részleteket, és egy pillanatra belemerülhet annak a kreatív embernek az életébe, aki több mint 60 évig élt ebben a lakásban (az ok, amiért a művész eladja a családi fészkét, ismeretlen).
A lakás fényűző. Megmaradtak a csempés kályhák, a százéves konyhaszekrények, az eredeti kétszárnyú ajtók, a halszálkás parketta...
Annyi érdekes tárgy van itt, hogy este 8-kor, munka után kezdtem el írni ezt a cikket, és csak éjfél után fejeztem be. Nem tudtam abbahagyni a fotók nézegetését.
A lakás 205 négyzetméteres. A jelenlegi tulajdonos születése óta itt él. A lakáshoz örökségként jutott hozzá, majd ide hozta egykor a feleségét, és itt nőttek fel a gyerekeik.
Összesen 6 szoba és több mellékhelyiség található itt (például a régi cselédszobát gardróbbá alakították át).
A figyelmes tekintet megragadja a történelmi részleteket és a használati tárgyakat, amelyek generációról generációra öröklődtek a családban. Például ezeket a gyertyatartókat, a faragott hátú faszékeket és a gipszfigurákat.
Az eredeti kétszárnyú ajtók a tulajdonos műhelyébe vezetnek. Ami szokatlan: a szobákban különböző a parketta, és az ajtók nem nyílnak, hanem tolóajtók.
A művész barlangja, amelyet hamarosan el kell hagynia.
A lakás szobáiban tett séta (még ha virtuális is) olyan, mint egy kirándulás egy másik világba. Az ablakokon túl 2024 van, zajos utcák, forgalmi dugók és munkába igyekvő irodai dolgozók. Itt pedig olyan érzésünk van, mintha az élet megállt volna. Nincs semmi más, csak ez a ház és ez a lakás.
Ez a szoba tetszett a legjobban. Talán azért, mert mindig is álmodoztam egy saját dolgozószobáról, ahol írhatok, alkothatok, varrhatok...
Régen a lakást csak a csempés kályhák fűtötték. Még ma is működőképesek, de már csak a hangulat kedvéért használják őket - meggyújtják a tüzet egy különösen hideg és nyirkos stockholmi estén.
