Nem emlékszem már pontosan, de valamelyik regényben olvastam régen azt a kifejezést, hogy – ott jó, ahol nem vagyunk. Telnek az évek, és ez azóta is sokszor eszembe jut.
Az emberek ritkán elégedettek azzal, amijük van. Mások életét nézegetik, irigykednek és azt gondolják, hogy valahol máshol (más városban vagy országban) sokkal jobb az élet.
Ez a sztereotip gondolkodás különösen gyakran bukkan fel a közösségi médiában – nézed a bloggereket, pörgeted a fényképeket és rossz következtetéseket vonsz le. Mindig úgy tűnik, hogy a szomszéd kertjében finomabbak és nagyobbak az almák, az eper édesebb, a fű pedig zöldebb.
Így van ez a lakberendezési blogokban is. Nézel egy valamilyen skandináv lakásról szóló bemutatót és azt gondolod: nahát, így élnek az emberek! Pedig a színfalak mögött biztosan ott rejlik egy halom probléma, életbeli nehézség és helyi bonyodalom. Éppen ezért a cikkeimben igyekszem nemcsak a lakberendezésről és a felújításról mesélni, hanem egy kicsit azokról az emberekről is, akik ezekben a házakban élnek.
Aztán majd te magad eldöntöd: jól élnek-e Svédországban a hétköznapi eladók, hangulatosak-e az ottani nyugdíjasok lakásai, nehéz-e a fiatal családoknak lakást venniük (vagy csak szerény garzonokra futja a külvárosokban?), milyenek náluk a lakásárak és a tilalmak (van belőlük bőven, például helyenként még ágyásokat vagy fészereket sem szabad építeni a saját telkükön)... Csak ne felejtsd el: ezek csupán fényképek.
Ma bemutatom neked egy 47 éves tanárnő kétszobás lakását Lidingöből (Stockholm egy távoli, szigeten fekvő elővárosa).
Néhány tény: Lidingö nem a legnépszerűbb lakóhely a svédek körében, a környéket erősen szennyezettnek tartják, mivel egy közelben elhelyezkedő széntüzelésű erőmű kibocsátásaitól szenved (és kedvezőtlen a széljárás).
Hősnőnk születése óta itt él. Szülei munkásdinasztiából származnak. Ezt a kétszobás lakást tőlük örökölte. A tanárnő a helyi gimnáziumban dolgozik, elvált, van egy gyermeke, de ő főiskolára jár és kollégiumban lakik.
Így néz ki felüldől Lidingö (balra). A szigeten főként régi építésű, alacsony házak találhatók. Vannak új lakóparkok, de kevés (az ilyen házakban lévő lakásokat nehezen lehet eladni).
Viszont a természet itt pazar. Nagyon sok park és erdő van.
A ház, ahol a tanárnő él, szintén fák között található. A szomszédos kis erdőcske csak pár lépésre van. Úgy tűnik, itt kristálytiszta a levegő, de ez persze csak illúzió. Bár a ház természetesen pazarul néz ki.
Ez a környék szinte teljesen hasonló stílusú házakból áll. A legrégebbi épület itt 1911-ben épült. A tanárnő lakása – egy tágas, 55 négyzetméteres kétszobás lakás – a földszinten található.
Fehér falak és fapadló – a skandináv dizájn klasszikusa. Biztos lehetsz benne, hogy fél évszázaddal ezelőtt is szinte ugyanígy nézett ki a lakás (még néhány bútor is az előző korszakot idézi).
A dolgok egy része még abból az időből származik, amikor a lakás jelenlegi tulajdonosának szülei éltek itt. A könyvespolc, a csillár, az étkezőasztal. A falon pedig egy újságkivágás egy cikkről, ami az apjáról szól. Más dolgok (főleg kiegészítők) utazásokról hozott emlékek.
A belső tér időtlennek tűnik. Akár sajnálhatnánk is a nőt, hogy a szülei régi holmijai között él.
Másrészt viszont irigylésre méltó a generációk közötti ilyen mértékű folytonosság. A tárgyak – kapocs a múlt és a jelen között. Semmi divathajhászás. Ahelyett, hogy bútorokra és háztartási cikkekre költenék a pénzt, az emberek felfedezik a világot, utazgatnak.
Ami nekem tetszett – az ablakok (sok van belőlük és szokatlan formájúak). Valamint a kilátás az ablakból! Ez a pihenőhely az udvaron minden szomszédé (7 lakás van a házban).
Kilátás az udvarról annak a lakásnak az ablakaira, ahol a tanár lakik.
Térjünk vissza. Így néz ki az étkezősarok a nappaliban. A legtöbb régi skandináv lakásban a konyhák nagyon kicsik.
Az asztal alatti szőnyeg is skandináv jellegzetesség, a mi otthonainkban ilyesmi rendkívül ritkán fordul elő.
Nekem tetszenek a régi szekrények és polcok. Sokkal jobban néznek ki, mint az Ikea polcai, amelyek nagyon gyakran előfordulnak a skandináv stílusú belső terekben.
Benézzünk a hálószobába?
Ebben a szobában nincs semmi különös – minimális bútor, világos árnyalatok, sűrű függönyök. Csak az érdekes, hogyan oldották meg a ruhák tárolását – a dobozokkal teli polcok egy fehér függöny mögött rejtőznek. Ilyet még nem láttam, mindenesetre érdekesnek tűnik.
Egyszerű és sallangmentes.
De amint kinézel... eláll a lélegzeted. Jó ilyen közel lakni az erdőhöz.
Egyébként a hálószobában van egy kis meglepetés (az ágytól balra található... a fürdőszoba). Kicsit lejjebb megmutatom a lakás alaprajzát.
A konyha nagyobb, mint a mi panelházainkban, de az étkezőasztalnak itt mégsem jutott hely. Az ablak melletti sarokban egy mini kamra található a tartós élelmiszereknek. A szemközti falnál áll a hűtőszekrény.
Így van megszervezve az élelmiszerek tárolása a konyhában – a mindennap használt gabonafélék és fűszerek a legszembetűnőbb helyen vannak.
Kilátás a konyhából a tágas előszobára és a nappalira.
Nekem még a fürdőszoba is tetszett. Elég stílusos és csinos más svéd lakásokkal ellentétben (általában a svédek túl kevés figyelmet fordítanak ennek a helyiségnek a berendezésére).
A zuhanyzórésszel szemben található egy ilyen sarok, ahol szépítkezhetsz és megmosakodhatsz lefekvés előtt.
A WC külön van a fürdőszobától. Ez is szokatlan a svédeknél.
A lépcsőház bejárata és a közös erkély a második emeleten.
És még mutatok egy kicsit a környékből. Igen, az ökológiai helyzet itt nem túl jó, de ilyen utcácskákon sétálni minden reggel munkába menet – az mégiscsak egy élvezet.
Az a bizonyos erdő, amely a ház mellett található. Ezen a fényképen még a belső udvart elkerítő vasháló is látható.
Helyi lakos lehet.
Megmutatom még a lakás alaprajzát is - a kétszobás lakás elrendezése ugyanis elég érdekes.
Így néz ki tehát egy svéd tanárnő lakása. Hogy tetszett?
