2016 tavaszán egy bosnyák erdőben, Podubravlje falu közelében, egy kis domb oldalából valami kerek és barna dolog állt ki.
Egy helyi lakos észrevette ezt a furcsaságot, és megtisztította a földet a lelet körül. Ott egy majdnem tökéletes, körülbelül három méter átmérőjű, és a becslések szerint mintegy harmincöt tonna súlyú kőgömböt talált.
A lelettel azonnal Semir Osmanagić bosnyák-amerikai vállalkozó és író kezdett el foglalkozni, aki elsősorban a több éve futó „boszniai piramisok” projektjéről ismert.
Semir 2005 óta folytat ásatásokat a Visoko közeli dombokon, és azt állítja, hogy egy akár 15 000 éves, ősi piramiskomplexumra bukkant. A tudományos közösség azonban nem fogadja kitörő lelkesedéssel ezeket az állításokat. Egy kutatócsoport már tíz évvel ezelőtt nyílt levelet fogalmazott meg, amelyben Osmanagić tevékenységét a valódi boszniai régészeti örökségre leselkedő veszélynek nevezték.
A podubravljei gömböt azonnal beillesztette ebbe a koncepcióba. Szerinte a lelet a világ legrégebbi, ember alkotta kőgömbje lehet, amely egy fejlett, letűnt civilizáció létezését bizonyítja.
A bökkenő csak az, hogy ehhez az állításhoz a legfontosabbat kellene bizonyítani: azt, hogy a gömböt egyáltalán ember készítette. És pontosan itt kezdődik a valódi tudományos vita. Szó sincs azonban földönkívüliekről, hiába is gondolnál erre rögtön.
Természetes magyarázat a háttérben.
Mandy Edwards, a Manchesteri Egyetem földtudományi szakértője alternatív magyarázattal állt elő. Szerinte a gömb egy természetes folyamat, az úgynevezett konkréció révén jöhetett létre – ez az ásványi kötőanyagok kicsapódását jelenti az üledékes kőzetek szemcséi közötti pórusokban. Ez egy jól vizsgált és nagyon is elterjedt jelenség.
A konkréciók szilárd, tömör képződmények, amelyek akkor jönnek létre, amikor az ásványi anyagok kicsapódnak az üledékes kőzeten vagy a talajon átszivárgó vízből. Nem ritka, hogy ovális vagy gömb alakot vesznek fel. A geometriájuk titka roppant egyszerű: az ásvány valamilyen mag – egy fosszília, egy üreg vagy egy oda nem illő ásványszemcse – körül csapódik ki, és minden irányba egyenletesen növekszik. Pontosan ezért lesznek a konkréciók olyan sokszor szinte tökéletesen gömbölyűek.
A bosnyák kőgömb magas vastartalma – amit Osmanagić a mesterséges eredet bizonyítékaként értelmez – a geológusok szemében éppenséggel újabb érv a természetes kialakulás mellett. Vaskonkréciók ugyanis pont ott képződnek, ahol a vastartalmú talajvíz átszivárog a porózus üledékeken. A vas hematit vagy goethit formájában csapódik ki a mag körül, szépen lassan felépítve a gömböt.
Az ilyen képződmények mérete a néhány centiméterestől egészen a több méteres átmérőig terjedhet. Vagyis egy három méteres, vas-oxid üledékből álló gömb kétségtelenül hatalmas, de geológiailag egyáltalán nem lehetetlen konkréció.
Valódi leletek vs. teóriák
John Hoopes, a Kansasi Egyetem antropológia tanszékvezetője és a Costa Rica-i kőgömbök elismert szakértője, miután áttanulmányozta a boszniai leletről készült fotókat, arra jutott, hogy minden bizonnyal természetes konkrécióról beszélhetünk. A Costa Rica-i gömbökkel való összehasonlítás – amit Osmanagić oly szívesen emleget az elméleteiben – önmagában is nagyon sokatmondó.
Azok az UNESCO világörökségi védelme alatt álló gömbök fél méter és két és fél méter közötti átmérőjűek, és a funkciójuk a mai napig rejtély. Abban viszont senki sem kételkedik, hogy emberi kéz alkotta őket, hiszen egyértelmű felületi megmunkálási nyomokat, szerszámokat és kulturális kontextust is feltártak mellettük. Podubravljében ilyesminek nyoma sem volt.
Semir Osmanagić egyébként korábbi nyilvános szereplései során a bosnyák kőgömböket földönkívüli energiatechnológiákkal hozta összefüggésbe. Azt is megjósolta, hogy 2012-re a gömbök majd kozmikus energiasugarakat kezdenek kibocsátani – feltéve, hogy az emberiség spirituális fejlődése eléri a megfelelő szintet. Bár ez a retorika idővel némileg visszafogottabbá vált, az állítások mögött továbbra sincs semmilyen tudományos alap. Földönkívüli-sztori nélkül persze ez a történet sem lenne az igazi.
Geológiai kincsek a múltból.
Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy maga a gömb ne lenne érdekes. A nagyméretű, természetes konkréciók abszolút megérdemlik, hogy tanulmányozzák őket. Magukban őrzik ugyanis a kialakulásuk korának geokémiai viszonyait, a talajvíz jellegét és az üledékek redoxpotenciálját. A vaskonkréciók egyfajta természeti archívumként működnek, amelyek rengeteg információt rejtenek a múltbeli vízáramlásokról és geokémiai ciklusokról.
A bosnyák kőgömb kiváló alapanyaga lehetne egy igazán komoly kőzettani kutatásnak – ehhez azonban kémiai és izotópos elemzésre, a környező kőzetek kormeghatározására és mindezek neves szakfolyóiratban való publikálására lenne szükség.
Amíg viszont ez nem történik meg, a boszniai kőgömb megmarad annak, aminek egy geológus szemével tűnik: egy lenyűgöző, de tökéletesen megmagyarázható természeti jelenségnek a Zavidovići melletti erdőben.
