Banglades egy nagyon apró ázsiai ország, hihetetlenül magas népsűrűséggel. Az alig másfél Magyarország méretű kis országot több mint 161 millió ember lakja, a népsűrűsége pedig majdnem 1300 fő per négyzetkilométer. Talán éppen ebből a zsúfoltságból adódóan ez a különleges ázsiai ország nem túl kedvelt cél a turisták körében, és csak nagyon kevesen tudják, hogyan is zajlik az élet ebben az országban.
A Wiku-nál azonban szeretünk betekintést nyerni a távoli, ismeretlen országok életébe és kultúrájába, ezért utána olvastunk Bangladesnek, ami mint kiderült, európai fejjel nézve rázósabb, mint gondoltuk.
1. A helyi nők hagyományosan nem hordanak fehérneműt.
Pár évtizeddel ezelőttig a legtöbb helyi nő egyáltalán nem hordott bugyit. Most némileg más a helyzet: sok hölgy ugyanis elkezdte elfogadni és átvenni a nyugati életmódot, és annak kulturális velejáróit, mint például a bugyiviselést, de akárcsak mi, a melltartót, úgy ők a bugyit azonnal ledobják, amikor hazaérnek.
A szülők azonban még mindig nem vásárolnak fehérneműt a lányoknak, így azok maximum akkor tudnak ilyeneket hordani, amikor már saját keresetük van, és meg tudják vásárolni őket maguknak.
2. Ennek eredményeként a nők a menstruáció ellen is más megoldást használnak.
A bangladesi lányok beszámolója szerint a menstruáció alatt sokan speciális, hevederrel rögzített betéteket használnak. Ez számunkra kissé vadnak tűnhet, de a helyi kultúra ilyen.
3. Még a férfiaknak is konzervatívan kell öltözniük, és teljesen elfelejteni például a fürdőruhát.
Banglades egy nagyon konzervatív ország, a helyiek többsége pedig muszlim. Ráadásul itt nincsenek nagyon turisták, akik hatására esetleg változna a kultúra, ezért a helyiek bizonyos szigorú szabályai az évek múltán sem változtak. Ilyen például a fürdőruhákhoz való hozzáállás: az ilyen ruhadarabok ugyanis elfogadhatatlanok a strandokon. A férfiak és a nők egyaránt ruhában úsznak.
Az egyetlen hely, ahol elfogadható a bikini, az maximum a szállodák területén található medencék és azok közvetlen környezete.
A férfiak egyébként ebben az országban nem hordanak rövidnadrágot. Nem azért, mert szégyenlősek megmutatni a lábaikat, hanem mert a rövidnadrágokra gyermekruhaként tekintenek, és véleményük szerint egy érett felnőttnek mindig hosszúnadrágot kell viselnie.
4. A helyi lakosok nagyon barátságosak a turistákkal.
Mivel az ország turizmusa nem különösebben fejlett, ezért a bangladesiek ritkán látnak európai vagy amerikai állampolgárokat. Ez az egyik oka annak, hogy a helyiek ilyen barátságosak és vendégszeretők, mivel mindenki beszélgetni akar a külföldiekkel, megtudni, hogy mit csinál és hogy milyen az élet ott, ahonnan ő jött.
Ha esetleg tehát ebben az országban jársz, bátran fordulj segítségért a helyiekhez, akik biztosan szívesen útbaigazítanak majd vagy választ adnak a kérdéseidre. Igaz, hogy nem mindenki beszél angolul, de mutogatással is sokra vihetjük.
5. Amit a leggyakrabban hallhatsz a helyiektől, az az, hogy: "Szelfi?"
Mivel nagyon ritkán találkoznak külföldiekkel, ezért azon ritka alkalmakkor, amikor mégis, akkor hatalmas figyelmet szentelnek neki. Ha meglátják, hogy valaki nem odavalósi, azonnal odamennek hozzá, és
: "Szelfi?" - mivel mindenki szeretne képet készíteni a külföldiekkel, különösen a nagyon fehér bőrű, esetleg szőke hajú emberekkel.
Ha valakivel fényképet akarsz készíteni, akkor készülj fel rá, hogy a helyiek nem fognak mosolyogni a kamerába, és nem azért mert boldogtalanok vagy mérgesek, csak a széles mosolyt itt szintén gyerekesnek találják.
Ha erre járunk, fel kell készülnünk arra, hogy a helyiek minden lépésünket figyelni fogják majd. Ez nem durvaság vagy illetlenség, csak egyszerűen kíváncsiak.
6. Ha hozzászoktál a kényelemhez, akkor ez nem a Te országod.
Egyrészt a turisták hiánya miatt nincs turizmusra szakosodott kereskedelmi szféra, másrészt ugyanebből az okból kifolyólag a közlekedés sem túl fejlett. Ennek köszönhetően pedig például elég problematikus eljutni az ország egyik végéből a másikba.
Az utak általában kátyúsak, már ahol egyáltalán van burkolat. A tömegközlekedés mindig zsúfolt, ezért fel kell készülni rá, hogy ha például Dakkából Dinajpurba (az ország egyik legnagyobb városa) szeretnénk menni, akkor az busszal körülbelül 9 órába fog telni, autóval pedig nagyjából 7,5 órába a rossz utak miatt, holott a két város közötti távolság csak 330 km.
Alternatív megoldás lehet felkapaszkodni egy helyi vonatra, ám ezt valószínűleg csak a legőrültebbek mernék bevállalni. Mi mindenesetre nem tanácsolnánk.