Sok ember számára a háziállatok a család teljes jogú tagjaivá válnak. Kényeztetik őket finomságokkal, kényelmes fekhelyeket vásárolnak nekik, és megbocsátják a tönkretett bútorokat. Vannak azonban olyan tulajdonosok, akik hajlandóak sokkal tovább menni, és saját haláluk után is gondoskodnak kedvenceikről. A történelem során számos olyan eset fordult elő, amikor kutyák és macskák millió dolláros örökséget, fényűző kúriákat és gondtalan életre elegendő vagyont kaptak. Természetesen az állatok nem rendelkezhetnek önállóan ekkora összeggel. Emiatt gondnokokat neveznek ki, akik felügyelik az állatokat, és a kijelölt forrásokat a tartásukra fordítják. Néha az örökséggel együtt az új gondozók számára is kedvező feltételek járnak: például jogot kapnak arra, hogy a kúriában éljenek, miközben gondoskodnak annak négylábú lakóiról. Nem minden híres és tehetős ember rokona fogadta azonban nyugodtan az ilyen döntéseket. Néhányan bíróságon támadták meg a végrendeleteket, különösen akkor, ha millió dollárokról volt szó. Hét olyan történetet mutatunk be, amelyekben az állatok iránti szeretet olyan erősnek bizonyult, hogy a gazdák a legszokatlanabb módon döntöttek jövőjük biztosítása mellett.
1. Majel Roddenberry 4 millió dollárt hagyott kutyáira
Majel Barrett-Roddenberry színésznő volt, valamint Gene Roddenberrynek, a híres Star Trek univerzum megalkotójának felesége. Férje 1991-es halála után még majdnem két évtizedet élt, és volt ideje gondoskodni kedvencei jövőjéről.
Amikor Majel 2008-ban elhunyt, végrendeletében 4 millió dolláros vagyonkezelői alapot hozott létre a család kutyái számára. További egymillió dollárt szánt annak a személynek, akit az állatok gondozásával bíztak meg.
A gondnok nemcsak a kutyák ellátására kapott forrásokat, hanem jogot arra is, hogy a családi kúriában lakjon. Így a kedvencek megszokott környezetükben folytathatták életüket, az új gondozójuk pedig anélkül foglalkozhatott velük, hogy a lakhatásáért külön fizetnie kellett volna.
A kutyák számára természetesen a több millió dollár önmagában semmit sem jelent. Az összeg ugyanakkor hosszú évekre biztosíthatja az élelmet, az állatorvosi ellátást és a kényelmet.
2. Alexander McQueen gondoskodott angol bullterriereiről
Alexander McQueen brit divattervező merész kollekcióiról és a divathoz való szokatlan hozzáállásáról vált híressé. A kifutókon kívül azonban élete egy másik fontos része is volt: három angol bullterrierje, Callum, Juice és Minter.
A tervező 2010-es halála után kiderült, hogy végrendeletében négylábú barátairól is gondoskodott. A három kutyának összesen körülbelül 82 ezer dollárt szánt.
Emellett McQueen egyenként 164 ezer dollárt hagyott két brit állatvédő szervezetnek: a Battersea Dogs & Cats Home-nak és a Blue Crossnak. Az előbbi többek között kutyák és macskák új gazdáinak felkutatásával foglalkozik, az utóbbi pedig állatorvosi ellátást nyújt és állatvédelmi programokat támogat.
A többi itt szereplő esettel ellentétben ezúttal nem több millió dolláros vagyonról volt szó a kedvencek számára. A tervező tette azonban azt mutatja, hogy nemcsak saját kutyáira gondolt, hanem más, segítségre szoruló állatokra is.
3. Gail Posner 3 millió dollárt és egy fényűző házat hagyott három kutyájára
Gail Posner, egy tehetős Miami Beach-i család örököse 2010-es halála után jelentős vagyont hagyott három kutyájára: Conchitára, Luciára és April Marie-re. A kedvencek számára 3 millió dolláros vagyonkezelői alapot hoztak létre, emellett gondoskodtak arról, hogy gazdájuk fényűző kúriájában élhessenek.
Ez a történet azonban gyorsan családi konfliktussá fajult. Posner fia a végrendelet alapján viszonylag kis összeget, körülbelül egymillió dollárt kapott, és úgy döntött, megtámadja az örökség elosztását.
Azt állította, hogy az anyját körülvevő alkalmazottak kihasználták egészségi állapotát, és befolyásolták a végrendelet megváltoztatására vonatkozó döntését. A sajtóhírek szerint maguk az alkalmazottak jelentős részt kaptak a vagyonból, beleértve a pénzt és a kúriában való lakhatás jogát, azzal a feltétellel, hogy gondoskodnak a kutyákról.
Ez a történet sok vitát váltott ki. Egyesek Posner döntésében a kedvencek iránti odaadás megnyilvánulását látták, mások azt firtatták, mennyire szabadon rendelkezett a vagyonával. Mindenesetre a kutyái egy olyan örökösödési konfliktus középpontjába kerültek, amely messze túlmutatott egy szokásos családi vitán.
4. Leona Helmsley 12 millió dollárt hagyott máltai selyemkutyájára
Leona Helmsley híres amerikai üzletasszony és Harry Helmsley ingatlanmágnás felesége volt. Vagyona milliárdokban volt mérhető, ő maga pedig a sajtóban a „fukarság királynője” gúnynevet kapta, mivel rendkívül követelőző ember hírében állt.
Hófehér máltai selyemkutyájához, Trouble-höz azonban másként viszonyult. Leona 2007-es halála után kiderült, hogy a kutyának 12 millió dollárt szánt.
A döntés nagy társadalmi visszhangot váltott ki. Helmsley két unokája egyáltalán nem kapott örökséget, és bírósághoz fordultak. Végül a bíró 2 millió dollárra csökkentette a Trouble-nek szánt összeget, a két unokának pedig összesen 6 milliót ítéltek meg.
Ezzel nem ért véget a történet. A kutyát ért számos fenyegetés miatt a gondnokoknak külön őrséget kellett szervezniük. Trouble-nek védelemre volt szüksége, bár ő maga természetesen nem érthette, miért lett hirtelen ilyen heves viták tárgya.
Helmsley vagyona jelentős részét jótékony célokra fordította, köztük kutyákat segítő programokra. Az állatok iránti szeretete így nemcsak a saját kedvencéről való gondoskodásban nyilvánult meg.
5. Maria Assunta 13 millió dolláros vagyont hagyott Tommaso nevű macskájára
Ez a történet olyan, mint egy film cselekménye, amelyben egy macska váratlanul milliomos lesz. Maria Assuntának, egy tehetős olasz ingatlanvállalkozó özvegyének nem volt gyermeke. Egyszer Rómában befogadott egy kóbor macskát, és a Tommaso nevet adta neki.
Az asszony annyira megszerette az állatot, hogy úgy döntött, biztosítja a jövőjét. 2011-es halála után kiderült, hogy a macskára körülbelül 13 millió dolláros vagyont hagyott.
A pénzt azonban nem lehetett közvetlenül az állatnak átadni. Ezért az örökség kezelését és Tommaso gondozását egy olyan személyre bízták, akinek felügyelnie kellett a jólétét. A sajtóhírek szerint ez a személy Assunta egykori ápolónője lett.
Az egykori kóbor macska élete gyökeresen megváltozott: az utca helyett biztonságos otthon, gondoskodás és a tartására szánt pénz várt rá. Igaz, maga Tommaso aligha gondolkodott a vagyona méretén. Sokkal fontosabb volt számára, hogy mellette maradjon egy ember, akiben megbízhat.
6. Margaret Lane egy kóbor macskára hagyta a házát és egy 130 ezer dolláros alapot
2002-ben egy tehetős brit hölgy, Margaret Lane megismerkedett egy kóbor macskával. Az asszony megsajnálta az állatot, gondoskodni kezdett róla, és a Tinker nevet adta neki. A macska fokozatosan a háza teljes jogú gazdájává vált.
Lane úgy döntött, hogy halála után a kedvence nem kerülhet újra az utcára. Végrendeletében körülbelül 130 ezer dolláros vagyonkezelői alapot hozott létre számára, és azt is lehetővé tette, hogy élete végéig az észak-londoni házban maradhasson.
Tinker felügyeletét és a ház gondozását a szomszédokra bízták. A végrendeletről szóló beszámolók szerint az új otthonban két szomszéd macskája, Lucy és Stardust is csatlakozott hozzá.
Ennek eredményeként az egykori kóbor macska megkapta azt, ami az utcán élő állatoknak gyakran hiányzik: állandó fedelet a feje fölé, gondoskodást és biztonságot. Tinker története abban különbözik a többi itt szereplő esettől, hogy mögötte nem álltak milliók vagy hangos családi pereskedések. Mindez egy egyszerű emberi vágyból indult: segítsen egy állaton, és ne hagyja felügyelet nélkül.
7. Christina Foyle pénzt hagyott kutyájára, teknőseire és kilenc macskájára
Christina Foyle a híres londoni Foyles könyvesbolt tulajdonosa volt. Az üzlet régóta a brit főváros ismert könyvesboltjai közé tartozik. 1999-es halála után kiderült, hogy végrendeletében nemcsak embereknek, hanem háziállatoknak is jutott hely.
Körülbelül 112 ezer dollárt szánt kutyájára és négy teknősére. Róluk a Foyle-nál dolgozó mesterembernek kellett gondoskodnia a feleségével együtt. Ezenkívül az asszony külön megbízta a házvezetőnőt, hogy gondoskodjon kilenc macskájáról.
Egy kisebb állatsereglet folyamatos gondozást, etetést és figyelmet igényelt. Foyle előre elosztotta a feladatokat az általa megbízhatónak tartott emberek között, hogy az állatok ne maradjanak felügyelet nélkül a halála után.
Ez a történet ismét megmutatja, hogy a kedvencnek hagyott örökség nem feltétlenül jelent fényűző életet egy kúriában. Néha a legfontosabb az, hogy minden állatnak legyen egy embere, aki továbbra is gondoskodik róla.
