Képzeld el, hogy az életedben minden tökéletes: a karriered ível felfelé, a projektek pörögnek, te pedig valóságos eufóriát érzel. És pontosan ebben a pillanatban villan át az agyadon: „Minden szuper! Ideje lépni!”
Az érzelmeknek ebben a sodrásában születnek a sorsdöntő elhatározások: szerződést írsz alá, elfogadsz egy új pozíciót, befektetsz valahová, felmondasz, vagy saját vállalkozásba kezdesz.
Aztán az érzelmi vihar lecsendesedik. És az a döntés, ami tegnap még zseniálisnak tűnt, ma már csak egyetlen kérdést vet fel benned: „Ezt mégis hogy gondolhattam?”. Visszaút azonban már nincs.
Miért történik ez?
Jegyezd meg egyszer s mindenkorra: soha ne bízd a fontos döntéseket két érzelemre – a haragra és az örömre. Ők ugyanis a legálnokabb tanácsadók.
Hozok egy példát: felmérést végeztek fiatal, házasodó párok körében. 80 százalékuk lángoló szerelemből, az érzelmek hullámán lovagolva mondta ki a boldogító igent. És mit gondolsz, mi lett a vége? Két év múlva ezeknek a pároknak a 70 százaléka elvált.
A szerelem csodálatos érzés, de egyben egy brutális hormonális fellángolás is. Egy tartós kapcsolathoz az kell, hogy ez a szerelem tudatosabbá váljon. A feleknek össze kell csiszolódniuk, látniuk kell egymást nemcsak romantikus megvilágításban, hanem a szürke hétköznapokban és az apróbb konfliktusok során is. Ez a tartósság igazi próbája.
Bármilyen más döntéshelyzetben pontosan ugyanez a helyzet. A legfájdalmasabb hibáinkat ugyanis akkor követjük el, amikor:
- Haragból cselekszünk: megszakítunk egy kapcsolatot, felbontunk egy partnerséget, vagy hirtelen felindulásból felmondunk a munkahelyünkön.
- Eufóriában úszunk: kétes üzletbe keveredünk, meggondolatlanul vásárolunk, vagy épp teljesíthetetlen kötelezettségeket vállalunk el.
De akkor mégis melyik a legalkalmasabb érzelem a döntéshozatalhoz?
Az egyetlen tanácsadó, akiben tényleg megbízhatsz
Ez a nyugalom. Igen, az a bizonyos eseménytelen, de hihetetlenül produktív belső csend. Amikor az elme tiszta, és nem tombol benned sem az öröm, sem a düh. Ez az az állapot, amelyben nem menekülsz a probléma elől, és nem is rohansz neki fejvesztve, hanem egyszerűen csak józanul megvizsgálod.
A legmegbízhatóbb tanácsadód tehát nem a lelkesedés és nem is a harag, hanem a nyugodt magabiztosság. Adj magadnak időt! És amikor a kedélyek már lecsillapodtak, csakis akkor hozz meg egy fontos döntést.
