Mindenki emlékszik arra a furcsa időszakra, amikor hetedik osztályban a fiúk még háborúsdit játszanak a szünetekben és azon versenyeznek, ki tud nagyobbat böfögni, míg az azonos korú lányok már a divatról beszélgetnek, jövőbeli terveket szőnek és teljesen felnőttnek tűnnek.
Ez a fejlődési ütembeli különbség annyira nyilvánvaló, hogy úgy tűnik, mintha különböző korú gyerekekről lenne szó. Az evolúció azonban pontosan így tervezte: a lányok és a fiúk teljesen eltérő ütemterv szerint érnek.
Kezdjük a legérdekesebbel, az aggyal. A serdülőkorban a fejünkben egyfajta nagytakarítás zajlik. A tisztítórendszer elkezdi eltávolítani a felesleges dolgokat, csak azt hagyva meg, ami az élethez elengedhetetlen. Ezt a folyamatot a tudósok szinaptikus metszésnek nevezik, és kritikus fontosságú a felnőtté válásban. Nos, a lányoknál ez a takarítás korábban kezdődik (körülbelül tíz-tizenegy éves korban). A fiúk agya viszont tizennégy-tizenöt éves korig tovább halmozza a „szemetet”, és csak utána kezdődik a nagytakarítás. Éppen ezért egy tizenkét éves lány nyugodtan el tudja magyarázni, miért nem akar esőben sétálni menni, míg egy tizenkét éves fiú előbb beleugrik a pocsolyába, majd csodálkozik, hogy elázott.
Ez azzal is összefügg, milyen gyorsan tanulnak meg az agy különböző területei együttműködni. A lányoknál hamarabb alakul ki kapcsolat az érzelmi központ (limbikus rendszer) és a tervezésért, valamint az impulzuskontrollért felelős prefrontális kéreg között. Egyszerűbben fogalmazva: a lány előbb gondolkodik, és csak utána dönt, megsértődjön-e vagy sem. Az azonos korú fiú gyakrabban cselekszik az „előbb dühös lett, aztán gondolkodott” séma szerint. És ez nem azért van, mert butább vagy rosszabbul nevelt. Egyszerűen az agya még nem építette ki a hidat az „akarom” és a „kell” között.
De miért rendezte ezt így a természet? Miért kell siettetni a lányokat, és miért kapnak a fiúk egy kis plusz gyerekkort? A válasz az evolúciós túlélési stratégiában rejlik. A fajfenntartás szempontjából a nők lehetőségeinek ablaka sokkal szűkebb, mint a férfiaké. A női szervezet csak egy bizonyos életkorban képes gyermeket kihordani, és minél hamarabb válik egy lány fizikailag felnőtté, annál nagyobb az esélye az utódnemzésre.
A fiúknak nincs hova sietniük. A fő feladatuk az, hogy nagyra, erőssé nőjenek, és képesek legyenek versenyezni a figyelemért. Ehhez pedig idő kell: izmokat növeszteni, tapasztalatot szerezni, helyet elfoglalni a hierarchiában. Ezért a természet haladékot ad a fiúknak, lehetővé téve, hogy tovább maradjanak gondtalanok, amíg a szervezet erőforrásokat gyűjt. Olyan ez, mintha egy versenyben az egyik csapat korábban rajtolna, de rövid távot futna, a másik pedig később indulna, de maratoni távra tervezve.
Természetesen a hormonok sem maradhatnak ki. A lányoknál a nemi érést az ösztrogén indítja el, amely nemcsak a testet változtatja meg, hanem az agyra is nagy hatással van. Az ösztrogén felerősíti az oxitocin, a kötődés és empátia hormonjának hatását. Ezért tanulnak meg a tinédzser lányok gyorsabban bonyolult társas kapcsolatokat kiépíteni, célzásokat megérteni, veszekedések után kibékülni, és általában úgy viselkedni, ahogy az egy tisztességes társadalomban elvárható. A fiúknál eközben a tesztoszteron tombol, ami kockázatvállalásra, versengésre és a határok feszegetésére ösztönzi őket. Tizenkét-tizenhárom évesen a fiúk biológiailag arra vannak programozva, hogy kiderítsék, ki az erősebb, ki a bátrabb és ki tud messzebb köpni. Kívülről ez butaságnak tűnik, de valójában a jövőbeli védelmezők és eltartók edzésének ősi mechanizmusa.
Tisztességtelen lenne megfeledkezni a társadalomról is, amely szintén olajat önt a tűzre. A lányoknak kiskoruktól azt sulykolják: „Már nagy vagy, légy okosabb, ne szaladgálj, mint az őrült, segíts anyunak”. Velük szemben hamarabb kezdenek felnőtt elvárásokat támasztani: figyeljenek a rendre, gondoljanak a következményekre. A fiúknak viszont a társadalom egy varázslatos felmentést ad: „Na de ő fiú, a fiúk később érnek, hadd szaladgálja ki magát”. Ennek eredményeként a lányok korábban érnek, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, még ha belül továbbra is babázni szeretnének, míg a fiúk nyugodtan élvezik a gyerekkort, különösebb nyomás nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy ez így helyes vagy helytelen, de ez egy tény, amely felerősíti a biológiai különbséget.
A végeredmény az, hogy a 13-14 éves lányok már pszichológiai könyveket olvasnak, jövőbeli terveket szőnek és komoly beszélgetéseket tudnak folytatni, míg az azonos korú fiúk azon vitatkoznak, ki a menőbb: Batman vagy Pókember. És ez így van rendjén. 17-20 éves korra a szakadék általában csökken, és a tegnapi „örök gyerekek” hirtelen utolérik, sőt akár le is hagyják az osztálytársaikat. Szóval, ha a fiad nyolcadikban még mindig székekből épít bunkert, a barátnőd lánya pedig úgy érvel, mint egy végzős egyetemista, ne aggódj. A természet így tervezte, légy türelemmel.
