9 titokzatos építmény a modern városokban, amikről a turisták nem is sejtik, hogy milyen fontos szerepük volt régen

Ha lassan sétálsz egy városban, és figyelmesen körülnézel, számos titokzatos építményt, épületet és tárgyat fedezhetsz fel, amelyek a letűnt évtizedekre, sőt évszázadokra emlékeztetnek.

Így például Párizsban még mindig fellelhetőek a hintóknak szánt kerékütközők, Európa szerte pedig számos érdekes aprósággal találkozhatunk a történelmi nagyvárosokban.

Erősen ajánlom, hogy soha ne siess, amikor egy idegen városban jársz, és mindig figyelj a részletekre a környék felfedezésekor. Így biztosan rábukkansz majd az olyan érdekes történelmi nyomokra, mint a most következők.

Amikor még hintók közlekedtek a városokban, az épületek sarkait speciális eszközökkel, kerékütköző oszlopokkal védték, hogy a hintók kerekei ne rongálják meg őket. A kocsis-fogatos időkben ugyanis a tengelyek kilógtak a hintók oldalán, és gyakran lerombolták a házak kapubejáróit.

Az ilyen oszlopok ma is megtalálhatóak számos városban: Párizsban, Berlinben, Kijevben és Szentpéterváron is.

Ezt a követ a lengyelországi Krakkóban találták. A középkorban arra használták, hogy eloltsák vele a fáklyákat.

Az angliai Norwich városában egy 19. századi kőkúpot vettek észre, amely egy középkori templomhoz csatlakozik. Ez az első pillantásra haszontalan kiugró rész egy egészen konkrét funkciót tölt be: egy ilyen kőtömbre nem lehet könnyen rávizelni. Ha a sarok üresen maradna, egyes emberek (főleg részegen) gyorsan birtokba vennék, hogy gyorsan elvégezzék a dolgukat.

Manapság az ilyen építészeti elemeket az "ellenséges építészet" fogalmába soroljuk.

Ez az építmény, amely még mindig megtalálható Angliában, éppen ellenkezőleg, egy legális városi piszoárként szolgált a viktoriánus korban. Bristol városában ezeket a nyilvános illemhelyeket még az angol örökség listájára is felvették.

A "decrottoir" szó franciául "kaparót, cipőtisztító kefét" jelent. Ilyen vasdarabokat sok helyen találhatunk a gazdag történelmű városokban a házak bejáratánál. Ezek a szerkezetek a 18-19. században arra szolgáltak, hogy a sarat és a havat eltávolítsák a cipőtalpakról, mielőtt beléptek volna a házba, hiszen akkoriban még nem voltak aszfaltozott utak, és a cipők nagyon koszosak lettek.

Az angol író, Chesterton az esernyőtartóval együtt említette a sárkaparót, mint a viktoriánus Anglia kispolgári lakásainak egyik jellegzetessége. Ezek az eszközök a mai napig fennmaradtak, és sok városban találkozhatunk velük.

Ha Szentpéterváron sétálva a lábunk elé nézünk, sok helyen találhatunk "I. I. Steglauer" feliratú csatornafedeleket. A balti származású Ivan Steglauer földmunkásként kezdte pályafutását. Katonai szolgálata után Szentpétervárra költözött, ahol sikeres üzletemberként a városi vízvezeték- és csatornarendszer építésével foglalkozott. Ezért találhatók ma is a cégének bélyegzőjével ellátott csatornafedelek.

Érdekesség, hogy Steglauer a repülés szerelmese volt, és saját repülőgépeket is épített. Az első kísérlet sikertelen volt: a repülőgép 1911-ben lezuhant. Egy évvel később Steglauer egy új, rétegelt lemezzel borított kétfedelű repülőgépet készített, amellyel 1000 méter magasra tudott emelkedni.

Ezek az öblös ablakok az épület homlokzatából kiugró, részben vagy teljesen üvegezett helyiség, amely javítja a szoba megvilágítását.

Régebben ilyen kiugró ablakokat építettek az erődítmények falain, hogy könnyebben lőhessék az ellenséget. Ezenkívül illemhelyként is használták őket: az ürülék innen az erődítmény falain kívülre került.

Azt, amit ma az épület bejárata feletti előtetőnek nevezünk, régen egyszerűen csak "esernyőnek" nevezték. Az ilyen szerkezeteket a főbejáratok és a mellékbejáratok fölé is telepítették. A leggazdagabb házakban pedig hatalmas esernyőt volt szokás készíteni, amely az egész járdát befedte. Gyakran ezekben az építményekben átgondolt vízelvezető rendszer is volt, ahol a cső a konzol részeként majdnem a földig ért.

Néhány esernyő nem fémből, hanem üvegből készült. Általánosságban elmondható, hogy régen minden gazdag háztulajdonos kötelességének érezte, hogy minél díszesebb ilyen előtetőt építsen, már csak azért is, hogy a szomszédok irigykedjenek rá, és ezzel is megcsillogtassa a különleges ízlését és tehetős anyagi helyzetét.