Van egy villanykörte a kaliforniai Livermore-ban, ami látszólag sosem fog kialudni. Az „évszázados villanykörte” névre hallgató izzó a Livermore-Pleasanton Tűzoltóság 6. számú tűzoltóállomásának mennyezetén lóg és 1901 óta folyamatosan világít.
2015. június 27-én még egy bulit is szerveztek az izzó tiszteletére, ekkor ünnepelték ugyanis az egymilliomodik, világítással töltött óráját. Volt zene, pezsgő és grillezés, a villanykörte pedig ezalatt is folyamatosan világított a mennyezeten, míg a helyi tisztviselők alatta koccintottak az „egészségére”.
Ha valaha is a San Franciscótól egy órányira keletre található Livermore-ban jársz, feltétlenül nézz be az East Avenue-n található tűzoltóállomásra, ahol a tűzoltók nemcsak a tüzekkel harcolnak, hanem egy több mint 100 éves izzónak is gondját viselik. De mi ez az izzó és hogyhogy ennyi ideje világít?
Néhány tényszerű adat Gyártó: Shelby Electric Company, Shelby, Ohio (becslés 1896, vége 1912).
Tervező: Adolphe A. Chaillet francia villamosmérnök (1867-1914).
Izzószál: Karbon, egy mai napig ismeretlen folyamattal előállítva. Az izzószál egy hurkot képez az izzó belsejében, ami alulról nézve úgy néz ki, mint az angol „nem” szó. (no)
Teljesítmény: Az izzót 60 wattos modellnek tartják (a tényleges szám ismeretlen), de ma már körülbelül annyi fényt ad, mint egy 4 wattos éjjelilámpa.
Még mindig be van kapcsolva? Igen.
Az adatok nagy része (és a most következő információk) az „A Million Hours of Service” című könyvből származnak, merthogy igen, a száz éve világító izzó saját könyvet is kapott, amit Thomas Bramell, a város nyugdíjba vonult tűzoltóparancsnoka, és egy, az izzó múltjával foglalkozó történész írt. A tűzoltóállomáson pólókat, karkötőket, és egyéb izzóval kapcsolatos ajándéktárgyakat is árulnak már hosszú évek óta.
Az izzó rövid története
Az izzó 71 éven keresztül égett minden különösebb figyelem nélkül, mielőtt Mike Dunstan, a Livermore Herald and News riportere egy 1972-es interjú alkalmával rákérdezett a szemmel láthatóan régi villanykörte múltjára. Kiderült, hogy a körte emberemlékezet óta világít.
Az izzót valószínűleg még 1901-ben kapta ajándékba a tűzoltóság a helyi üzletembertől, Dennis F. Bernaltól. Bernal egyik gyermeke úgy emlékezett vissza erre, hogy az apja épp egy raktárt adott el személyes okokból, amikor rábukkant az izzóra, és úgy döntött, hogy a helyi tűzoltóságnak ajándékozza. John Jensen önkéntes tűzoltóként dolgozott a városban 1905 óta, és a férfi elmondta, hogy amennyire csak emlékszik, a lámpa mindig égett, akárhányszor csak a tűzoltóságon járt.
A folyamatosan égő villanykörte természetesen nem világít 100 éve megállás nélkül, mint ahogy azt gyakran hangoztatják, történtek ugyanis olyan alkalmak, amikor szükségszerűségből le kellett kapcsolni az izzót. Ezek voltak a következők:
1906: az izzót a Livermore-i Second Street tűzoltóállomásról áthelyezték a First Streeten található új tűzoltóállomásra.
1937: az izzót körülbelül egy hétre kikapcsolták, mert a tűzoltóállomást felújították.
1976: az izzót áthelyezték az újonnan épített 6. számú tűzoltóállomásra. Ekkor körülbelül 22 percig volt kikapcsolt állapotban, a bekapcsolását követően pedig nagy meglepetésre nem működött. Frank Moul, a város villanyszerelője érkezett a segítségére, aki kicsit megigazgatta az izzó foglalatát, és ezzel meg is oldotta a problémát.
2013. május 20.: az izzó a kora reggeli órákban kialudt, egy ausztrál férfi pedig élőben látta ezt a webkamerán keresztül, és azonnal, a Csendes-óceán túloldaláról telefonált a tűzoltóknak, hogy járjanak utána a meghibásodásnak. Később kiderült, hogy nem az izzó ment tönkre, hanem az áramkör, ami már több évtizede szolgálja a működését.
A javítás után új áramkört kapott, ám aggasztó módon körülbelül négyszer olyan fényesen világított, mint korábban. Sokan attól tartottak, hogy hamarosan kiég, de a következő napokban szépen lassan visszatért a normális fényerejéhez, ami egyébként alig erősebb, mint egy éjszakai fény.
Három elmélet arról, hogy miért nem égett ki soha az izzó 1. Az egyik állítás szerint az izzó olyan ritkán volt ki és bekapcsolva, hogy az izzószál egyenletesen éghetett anélkül, hogy bárki is megzavarta volna, és folyamatosan le kellett volna hűlnie, majd felhevülnie.
2. Sokak szerint az évszázados körte nem több, mint egy „szerencsés baleset”. A Shelby gyárban köztudottan kézzel készítették az izzókat, beleértve azok alakját, izzószálainak megmunkálását, és így tovább. Nagy valószínűséggel ezen tényezők együttesen járulhattak hozzá ahhoz, hogy az izzó még mindig ég.
3. Nem létezett még a tervezett elavulás jelensége. 1924. december 23-án a világ legnagyobb villanykörte-gyártói találkoztak Genfben, hogy piaci zónákra osszák egymás között a világot. Jelen volt a GE, a Philips, a Tokyo Electric, a német Osram és a francia Compagnie des Lampes is. A kartellezés mellett megállapodtak, hogy az általuk gyártott izzók átlagos működési idejét 1000 órára korlátozzák, ami körülbelül a fele annak, mint amire a vállalatok által gyártott eddigi izzók képesek voltak.
A kartellezés az 1930-as években bomlott fel, amikor a kormányok beavatkoztak a tisztességtelen kereskedelem miatt, és mert a kisebb versenytársak olcsóbban és tovább tartó izzókat kezdtek értékesíteni, ezzel nagy veszteséget okozva a korábban felsorolt világpiaci szereplőknek.
Bár az általuk alkotott kartell megszűnt, az öröksége sosem múlt el. A tervezett elavulás a mindennapok részévé vált, és nemcsak a villanykörték piacán, hanem mindenhol máshol is felütötte a fejét. Ma már a legnagyobb cégek persze sokkal okosabban csinálják, ezért nem lehet kézzelfogható módon bizonyítani a tervezett elavulás jelenségét, de bármikor is szóba kerül ez, az emberek gyakran hozzák fel példaként az évszázados villanykörtét, ami még a tervezett elavulás eszméje előtt készült, és láss csodát, mind a mai napig működik.
Mi történik, ha végleg kiég? 2013-ban a kilenc órás lekapcsolás közben egy emberként izgult a világ az izzó sorsa miatt, így bár visszakapcsolták és kiderült, hogy nem az izzó hibásodott meg, felmerült a kérdés, hogy vajon mi fog történni, ha egyszer végleg kiég?
A tűzoltóság munkatársai elmondták, hogy ha az izzó kiég, nem fogják erőltetni a megjavítását, szeretnének ugyanis méltó búcsút venni tőle. Felmerült annak a gondolata is, hogy a kiégés után úgy temetik majd el, mintha egy valódi ember lett volna, elvégre több mint 100 éven keresztül szolgálta a tűzoltóságot, és ezzel a város polgárait. Hogy valóban így lesz-e, az majd kiderül.
