Az emberi evolúció sosem volt egyenes vonalú. Erre találtak újabb bizonyítékot a paleoantropológusok. Közép-Spanyolországban végzett ásatások során megtalálták a terület legősibb, egyben eddigi egyetlen emberi koponyatöredékét. A lelet, amely az RVH-1 kódnevet kapta, megkérdőjelezi azokat a megszokott elképzeléseket, amelyek arról szóltak, hogyan néztek ki a Pireneusi-félsziget lakói a középső pleisztocén végén. A kutatás eredményeit a Journal of Human Evolution folyóirat közölte.
Lelet a breccsában
A koponyatető felső és oldalsó részét alkotó falcsonttöredéket egy természetvédelmi park területén, Kasztília-La Mancha régióban találták meg, kőzetbe (breccsába) ágyazódva. A felfedezés teljesen váratlanul érte a kutatókat, akik kezdetben szkeptikusan viszonyultak hozzá.
A fosszília pontos korának meghatározásához a tudósok komplex megközelítést alkalmaztak. Az urán-tóriumos kormeghatározás és az optikailag stimulált lumineszcencia módszerének kombinálásával a paleontológusok megállapították, hogy az a geológiai réteg, amelyben a csont feküdt, körülbelül 224 000 éves.
Az archaikus hominida anatómiai rendellenességei
Annak ellenére, hogy az antropológusok kezébe csak egyetlen csonttöredék került, annak anatómiai sajátosságai felkeltették a tudományos közösség érdeklődését.
Az RVH-1 fosszíliát a csontszövet extrém vastagsága és az úgynevezett halántékvonal – a koponya oldalán lévő csonttaraj – rendellenesen éles görbülete jellemzi. Ezen paraméterek alapján a lelet felülmúlja a korszak legtöbb ismert európai hominidáját.
„Egy ilyen masszív szerkezet az olaszországi Cepranóból és a francia Pireneusokban található Arago-barlangból származó koponyákhoz közelíti a spanyol leletet, amelyeket rendkívül archaikusnak tartanak” – jegyzi meg Dr. Daniel Garcia Martinez, a Madridi Complutense Egyetem kutatója.
A szokatlan anatómia arra utal, hogy 224 ezer évvel ezelőtt a Pireneusi-félszigeten még mindig fennmaradtak olyan ősi vonásokkal rendelkező emberpopulációk, amelyek viszonylag késői időszakig éltek.
Az evolúció bonyolult mozaikja
A tudósok óvatosak, és egyelőre elzárkóznak attól, hogy a töredéket konkrét fajhoz, például a Homo heidelbergensishez (heidelbergi ember) sorolják, inkább az óvatos Homo sp. (a Homo nemzetség meghatározatlan faja) kifejezést használják.
A szerzők mindazonáltal biztosak abban, hogy a Ruidera-felfedezés alátámasztja az „evolúciós mozaik” elméletét. Ebben az időszakban Európában egyidejűleg léteztek különböző, saját egyedi evolúciós történettel rendelkező emberpopulációk, amelyek időnként keresztezték egymást.
