Az azték civilizáció az egyik legnagyobb és legerősebb volt Amerikában. Esetükben korántsem egy apró etnikai csoportról beszélünk, hanem hatalmas társadalomról, mely csodálatos műemlékekkel teli birodalmat épített ki, és amely a mai országokhoz hasonlóan nagyon sokrétű, összetett kormányzati rendszerrel bíró társadalmat épített ki magának. Kétségtelen, hogy az azték kultúra jelentősen megelőzte a korát, még az akkori európaiakat is lekörözte.
A Wiku-nál ma meghívunk téged egy utazásra térben és időben: lépj be velünk Tenocstitlan varázslatos városába, és ismerd meg, hogyan és miként éltek az azték emberek.
12 Megengedett volt náluk a társadalmi rétegek közti átjárás.
© Tutankamón / Concorde Home Entertainment and co-producer, © Apocalypto / Icon Productions and co-producers
Az azték társadalom három nagy társadalmi csoportra oszlott: voltak a pipiltinek, akik bár nem a leghatalmasabbak, de a legkiváltságosabb osztályt alkották; a macehualtinok, ők voltak a város „közönséges” népe, egyfajta plebs; és a tlātlācohtinok, vagyis a legszegényebb társadalmi csoport tagjai, mely főként bűnözőkből, hadifoglyokból vagy olyan emberekből áll, akik az adósságaik miatt kerültek rabszolgasorsba.
Érdekes módon, míg más társadalmakban az emberek gazdagnak vagy szegénynek születtek, és ez sok esetben ez egy életen át így maradt, addig az azték kultúrában mindenki fel tudott emelkedni vagy lecsúszni a ranglétrán. Úgy gondolták, hogy mindennek és mindenkinek megvan a maga helye az univerzumban, és mindenkinek erkölcsi kötelessége megtalálni a sajátját.
11 Világossá tették, hogy melyik társadalmi osztályhoz tartozol.
Az aztékok szigorú protokollt követtek a ruházat, a frizura és a kiegészítők tekintetében. Ezek közvetlenül a társadalomban betöltött státuszukhoz vagy szerepükhöz kapcsolódtak. A parasztok maxtlatlnak nevezett ágyékkötőt viseltek , míg a nemesek, papok és magas rangú harcosok a tilmát is viselhették, ami egy téglalap alakú, többféleképpen hordott takaró. Csak a magasabb társadalmi osztályok viseltek cipőt.
A parasztasszonyok cueitl néven ismert négyszögletes takarót tekertek a derekuk köré. Ezután kötéllel vagy övvel rögzítették, hogy szoknyát készítsenek belőle. Otthonaikban nem takarták el a melleiket, de amikor kimentek, huipilnek nevezett kombinét viseltek. A nemesek voltak az egyetlenek, akiknek megvolt a kiváltsága a quechquemitl viselésére. Ez egy poncsószerű ruhadarab volt, amely elöl és hátul háromszög alakban fedte le a testet.
10 A férfiaknak és a nőknek is rengeteg különböző frizurája volt.
© Malintzin, la historia de un enigma / Claro Video and co-producers, © Frontera Verde / Dynamo and co-producers, © Apocalypto / Icon Productions and co-producers
Férfiak és nők egyaránt nagy figyelmet fordítottak hajukra, és ékszerekkel, szalagokkal vagy kidolgozott fejdíszekkel díszítették. A férfiak többnyire frufrut és vállig érő hajat viseltek, míg a harcosok hajukat lófarokban hordták vagy leborotválták, hosszú tincseket hagyva magas lófarokban, vagy befonva és különböző módon díszítve.
A nőknek általában hosszú és bő hajuk volt, de különleges alkalmakkor befonták. A harcosok nőtársait azonban könnyen meg lehetett különböztetni a többiektől, mivel rövidebb hajuk volt.
9 Nagyon sajátos szépségápolási rutinjaik voltak.
Bár a ma ismert tükröket csak jóval később találták fel, az aztékok már rendelkeztek hasonló eszközzel a saját maguk tükrözésére. Fényes fekete kőből készült, melyet obszidiánnak neveztek. A férfiaknak nem voltak nagy szépségrituáléi, de státuszuktól függően kiegészítőkkel vagy ékszerekkel díszítették testüket.
A nők ezzel szemben gyakran megváltoztatták a bőrük vagy hajuk színét, és természetesen sminkelték magukat. A legelterjedtebb gyakorlat az volt, hogy a bőrüket sárga agyaggal fedték be, hogy így világosítsák a bőrtónusukat. A xihuiquilitl nevű növényt is használták a haj kékre vagy lilára festéséhez.
8 A személyes és nyilvános higiénia nagyon fontos volt.
© María Antonieta (Marie Antoinette) / Columbia Pictures and co-producers, © Mauhcatiliztli (Miedo) / Cinema Maquina and co-producers
A város utcáit naponta felsöpörték, és az aztékok komplex hulladékelhelyezési rendszereket is létrehoztak. A cél az volt, hogy a lehető legkevésbé szennyezzék környezetüket, különösen a vizet. Az aztékok naponta fürödtek, és természetes termékeket használtak, például szappant, bőrradírokat, parfümöket és dezodorokat.
A személyes higiéniájuk rendkívül fejlett volt. Gondoskodtak a szájhigiéniájukról is . A mai rágógumihoz hasonló terméket használtak fogaik tisztítására és a leheletük felfrissítésére.
7 Ők voltak az előfutárai annak, amit ma szaunának nevezünk.
© Jorge Antonio Leoni de León / Wikipedia Commons, © CC BY-SA 4.0, © AlejandroLinaresGarcia / Wikimedia Commons, © CC BY-SA 3.0
A temazcales azték nyelven „verejtékházat” jelent. Ezek olyan épületek voltak, amelyeket forró köves gőzfürdőkként használtak, és rendkívül hasonlóak voltak ahhoz, amit mi szaunának nevezünk. Az ilyen típusú fürdők a személyes higiénia napi rutinjának részét képezték.
A tisztaság megőrzése mellett gyógyászati haszna is volt, hiszen gyógynövényekkel kombinálva különféle betegségek kezelésére is használták.Ugyanakkor vallási célja is volt: úgy gondolták, hogy a gőz olyan, mint egy isteni lehelet, amely megtisztítja a fizikai és a lelki testet egyaránt.
6 Komplex mérési rendszereket fejlesztettek ki.
Lehetetlen lett volna megépíteni ezeket a nagyszerű templomokat, házakat vagy palotákat anélkül, hogy olyan mérési rendszerük lenne, amely segítené őket az építészeti remekműveik minden egyes részének pontos kiszámításában. A matematikai rendszerük megalkotása mellett különböző mérési rendszereket fejlesztettek ki.
A legnépszerűbb ilyen az idő mérési rendszer volt, vagyis a 365 napos azték naptár, amely nagyon hasonlít az általunk is használt Gergely-naptárhoz. De kidolgoztak egy, a mi metrikus rendszerünkhöz hasonló hosszmérési-rendszert is, mely a matematikusok mélyreható vizsgálatakor rendkívül pontosnak bizonyult, és csak néhány esetben volt egy kis elenyésző hibahatára.
5 Nagyon fejlett orvosi ismeretekkel rendelkeztek.
Az aztékok egyike a prehispán kultúráknak, melyek leginkább a gyógyító technikáikról, kezeléseikről, valamint a botanika és a gyógyító növények széleskörű használatáról ismertek. A fertőzések megállítása és a sebek szőrrel történő összevarrása mellett rögzítéses technikákkal a törött csontok gyógyítására is képesek voltak, a természetes érzéstelenítőkkel pedig szinte fájdalommentesen tudták például eltávolítani a fogakat.
Az aztékok hatékony betegségkezelési és sebgyógyítási módja felkeltette a konkvisztádorok figyelmét is, olyannyira, hogy gyakran inkább a bennszülött orvosok kezelték őket, nem pedig európai orvosok.
4 Ez a két ehető termék többet ért az aranynál.
Annak ellenére, hogy nem volt hivatalos fizetőeszköz, a kereskedelem létfontosságú volt az azték társadalom számára. A kialakult fizetési rendszer a barter, vagyis az árucsere volt. A kukorica és a kakaó is elengedhetetlen volt a kereskedés során. A kukorica volt az azték gasztronómia alapja.
Sokrétű felhasználása és tulajdonságai miatt a kakaót luxusnak tekintették. Az az előnye is megvolt, hogy könnyen szállítható és számolható volt, lehetővé téve az árak darabszámban történő rögzítését. Például egy darab gyümölcsöt „meg lehetett venni” egy kakaóbabért, míg egy nyúl körülbelül tíz babba, egy takaró pedig 65-100 babba kerül.
3 Közösségi bábáik voltak, akik társadalmi osztálytól függetlenül minden kismamát elláttak.
A tlamatlquiticitl-ok olyan nők voltak, akiket gyógyászati, érzelmi és lelki szinten is felkészítettek és oktattak a nők terhesség és szülés alatti kezelésére.Az ilyen "bábák" időnként felkeresték a kismamákat, hogy minden rendben van-e, és ha nem, akkor kezeléseket írtak fel nekik. A szülésznő öt nappal a szülés várható időpontja előtt a várandós nő otthonába költözött.
Felkészítette a szobát a baba fogadására, a szülés után pedig további 4-5 napig ott maradt, és miután meggyőződött arról, hogy minden rendben van, és az anya és a baba is egészséges, távozott. A mexikóiak csatának tekintették a szülést, és azok a nők, akik nem élték túl, elesett harcosok voltak a szemükben, akik tiszteletet érdemelnek a bátorságukért és kitartásukért.
2 A szülők nem adtak nevet a gyerekeiknek.
Mindig öröm és ünneplés fogadta egy baba érkezését az azték társadalomban. De ahhoz, hogy ezt az új családtagot elnevezzék, a szülőknek vagy a szülésznőnek először közölniük kellett a papokkal, hogy pontosan mikor született a baba. Ezzel az információval a papok az azték kalendáriumban kiszámolták, hogy milyen jegy alatt született, és milyen lesz a gyermek jövője.
Mindezen információk alapján a papok belátásuk szerint adtak nevet a babáknak. A baba nevét néhány nappal később nyilvánosan osztották meg egy, a családi házban tartott szertartás közben, hasonlóan ahhoz, amit mi keresztelésként ismerünk. Citlalli, Tenoch, Izel, Zuma vagy Yaretzi - csak néhány a leggyakoribb azték nevek közül.
1 A modern nyelvek sok szót örököltek az aztékoktól.
A „guacamole”, „paradicsom” és „avokádó” csak néhány a leghíresebb azték szavak közül, amelyeket naponta használunk, és amelyek a Nahuatlból, az azték nyelvből származnak. A modern spanyol nyelvben valójában igen széles a Nahuatlból származó szavak listája, mert amikor a hódítók megérkeztek az azték földekre, rengeteg új terméket fedeztek fel, különösen növényeket és egyéb ehető termékeket. Mivel még soha nem látták ezeket, és nem tudták, hogyan hívni őket, így egyszerűen ugyanazon a néven nevezték őket, amelyeket az őslakosok adtak nekik.
