— Nézzétek csak, feleségül vett egy 80 éves „lánykát” — gúnyolódtak az udvaroncok az ifjún. A 15. században alighanem ez volt a legfurcsább házassági kötelék.
John Woodville a befolyásos Woodville családból származott, amelynek felemelkedése nagyrészt nővérének, Elizabeth Woodville-nek, IV. Edward király feleségének volt köszönhető. A Woodville-eket, mint köztudott, nem kedvelték az udvarban. A főurak szerint Elizabeth elvarázsolta a királyt, ráadásul rangon aluli volt számára. Edward kiállt a házassága mellett, miközben a Woodville család fontos állami tisztségeket kaparintott meg.
Maga John — aki még szinte gyermek volt — Richard Woodville, Rivers 1. grófja és Jacquetta of Luxembourg fiaként látta meg a napvilágot. John pontos születési dátuma nem ismert, feltehetően 1445 körül lehetett, de a történészek egyetértenek abban, hogy a Catherine-nel kötött esküvő idején mindössze 19 év körüli volt.
Catherine Neville, Norfolk hercegnéje viszont már igencsak érett hölgy volt a házasságkötésük idején: a különböző források szerint ekkoriban mintegy 65 éves lehetett, egyesek szerint valamivel több vagy kevesebb, az udvarban pedig egyszerűen csak „egy 80 év körüli fiatal menyasszonynak” csúfolták, jó húsz évet rászámolva a korára.
A házastársak közötti korkülönbség mindenesetre jó 45 évre rúgott. Ez bőven elegendő volt ahhoz, hogy még a legszigorúbb nagymamában is tiszteletet ébresszen, és több mint elég ahhoz, hogy az udvari pletykák tárgyává váljon.
Miért vett feleségül egy törtető családból származó ifjú egy olyan hölgyet, aki nemhogy az anyja, de a nagyanyja is lehetett volna? Catherine Neville nem csupán idős özvegy volt — ő volt Norfolk hercegnéje, tekintélyes birtokokkal és ranggal felvértezett asszony. A vele kötött frigy lehetővé tette a Woodville-ek számára, hogy még tovább erősítsék pozíciójukat az udvarban. Szerelemről természetesen szó sem volt. Catherine számára ez már a negyedik házasság volt. Korábbi kötelékeiből a nemes hölgynek három gyermeke született: egy fia és két lánya. Így John a korát tekintve valóban az unokája lehetett volna.
A Woodville-ek a hatalom csúcsára törtek, amikor Elizabeth Woodville feleségül ment IV. Edward királyhoz. Ennek megfelelően minden Johnnak keresett házastársjelölt elkerülhetetlenül „stratégiai” választás volt. Úgy tartották, hogy maga a király is felesége ráhatására adta áldását erre a házasságra.
Az oltár elé mintha egy nagymama és az unokája vonult volna fel. A visszaemlékezések szerint a menyasszony pompás díszruhában jelent meg, betartva minden formaságot, noha pontosan tudnia kellett, mekkora felzúdulást kelt majd a frigy. John is igyekezett ünnepélyesen festeni, hogy méltó legyen a családja és nem mindennapi felesége rangjához. Egyfajta társasági színjáték zajlott le.
Ám bármennyire is politikai jellegű volt ez az egyezség, a házasságnak a kor minden elvárása szerint hivatalosnak és elháltnak kellett lennie, jóllehet erről semmiféle korabeli feljegyzés vagy bizonyíték nem maradt fenn. Aligha lett volna bárki is elég bátor ahhoz, hogy ilyen részletekről faggassa a házastársakat.
A kortársak enyhén szólva is megdöbbenéssel szemlélték a frigyet. A nemesség körében a legkülönfélébb híresztelések keltek szárnyra — a leereszkedő gúnyolódástól kezdve egészen a Woodville-eket érő kemény bírálatokig, amiért állítólag gátlástalanul kiházasították fiatal rokonukat a hercegnéhez a puszta haszonszerzés reményében.
John nővére, Elizabeth királyné valószínűleg támogatta a szövetséget. A család további címekhez és földekhez jutott, a Woodville-ek ellenfelei pedig egy újabb okot kaptak a dühöngésre.
John semmiképpen sem járt jól. A sors nem mért neki hosszú életet. És nem tudni, volt-e ideje arra, hogy valóban beleszeressen egy ifjú udvarhölgybe.
Néhány évvel az esküvő után, 1469-ben Warwick grófjának fogságába esett, árulással vádolták, majd kivégezték.
Catherine Neville túlélte ifjú férjét, és John Woodville lefejezése után is „a gyönyörű Norfolk hercegnéjeként” emlegették. Valószínűleg 1483-ban (vagy még később) hunyt el, mintegy 83–86 éves korában, miután túlélte mind a négy férjét, fiát, unokáját és ükunokáját is.
