#űrkutatás

Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést, így végül úgy döntöttem, írok róla egy cikket, mivel úgy látom, rengeteg tévhit kering az űrbéli fegyverhasználattal kapcsolatban.

Az a kérdés, hogy végeztek-e már szexuális jellegű kísérleteket a világűrben, nem csupán az emberi kíváncsiság miatt izgalmas, hanem a jövőbeli, hosszú távú űrmissziók szempontjából is kulcsfontosságú.

Első pillantásra a Mars egy statikus, változatlan világnak tűnik – egy élettelen sivatagnak, ahol mintha megállt volna az idő.

A legtöbb műholdat igyekeznek telezsúfolni elektronikával: kamerákkal, antennákkal, számítógépekkel, napelemtáblákkal. Az Egyesült Államok által még 1976-ban pályára állított LAGEOS-1 fedélzetén szinte semmi sincs ezekből. Nem készít felvételeket a Földről, nem fogad parancsokat, nem sugároz rádiójeleket, és még áramforrással sem rendelkezik.

A Google más vállalatokkal együttműködve, a Project Suncatcher részeként prototípus-műholdat juttatott a világűrbe egy SpaceX-küldetéssel. A fedélzetén lévő, TPU-knak nevezett MI-gyorsítókon azt vizsgálják, megvalósítható-e a jövőben nagy léptékű MI-számítási kapacitás kiépítése az űrben.

A Naprendszer bármely térképén a bolygók szinte egy síkban sorakoznak a Nap körül.

Az emberiség már két eszközt is eljuttatott a csillagközi térbe. A Voyager–1 2012-ben hagyta el a Napot körülvevő buborékot, hat évvel később pedig követte a Voyager–2. Úgy tűnhet, már csak egy nagyobb űrhajót kell építeni, embereket ültetni bele, és útnak indítani a legközelebbi csillag felé.

2004. január 25-én a NASA Opportunity marsjárója sikeresen landolt a Vörös Bolygó felszínén. Működésének teljes ideje alatt az Opportunity több mint 47 kilométert tett meg a Mars felszínén, miközben energiáját kizárólag a beépített napelemeiből nyerte. A marsjáró meglehetősen lassan haladt, sík terepen a maximális sebessége nem haladta meg az óránk…

A világűrben a fegyver első pillantásra teljesen feleslegesnek tűnik. Nincs kire lőni, a lövés hangját pedig a vákuumban úgysem hallaná senki. A szovjet kozmonauták mégis valódi pisztolyt kaptak felszerelésként, ráadásul egy kifejezetten az extrém körülményekre tervezett, különleges modellt.

Mi történne, ha egy atombombát az űrbe küldenénk, és ott robbantanánk fel? Első ránézésre a helyszín megfelelőnek tűnik: a közelben nincsenek városok, a Föld felszíne több száz kilométerre van, körülötte pedig szinte teljes az üresség.

Az eszköz többek között a sötét anyagot vizsgálja majd, és exobolygók után kutat.

Bart Sibrel amerikai filmkészítő, az Apollo-missziók kritikusa azt állítja, hogy a NASA jelenlegi holdkutatási nehézségei azt igazolják: az űrhajósok 1969-ben nem szálltak le a Holdon.