#űrkutatás

A felvételeken a Jupiter szinte barátságosnak tűnik: ragyogó felhősávok, a híres vörös folt, körülötte pedig a kerek holdak. Ám elég csak egy kicsit közelebb kerülni hozzá, és ez az idill máris szertefoszlik.

Amikor egy űrhajó visszatér a Földre, a mérnökök az űrhajózás egyik legveszélyesebb és legbonyolultabb feladatával szembesülnek: hogyan óvják meg az eszközt az irtózatos túlmelegedéstől ? Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a rakéta felszálláskor is áthalad a légkörön, csak épp ellenkező irányban, mégsem látunk gigantikus plazmaburkot és izzó hővéd…

Egy plazmahajtóművet egyszer egy üres kólásüvegből és egy fémdobozból szereltek össze. Az ötletgazda Oleg Batiscsev fizikus volt, akinek a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) dolgozó csapata 2009-ben éppen plazmahajtóművek fejlesztésével foglalkozott.

Képzeld el, hogy a világűrt nem robajló tűzzel és füsttel hódítjuk meg, hanem szinte némán. Lángcsóva és hajtóművek zúgása nélkül. Csak színtiszta mechanika és őrületes sebesség.

Ha hihetünk a hollywoodi filmeknek, a nyílt űrben a következők történnek az emberrel: Sikít (ráadásul a vákuumban!), azonnal megfagy, majd felrobban, miközben a szeme kirepül a szemgödréből — lehetőleg lassított felvételben.

Az első holdra szállás a 20. század egyik leggrandiózusabb eseménye volt, a technológiai fejlődés és az emberi zsenialitás természet felett aratott győzelmének szimbóluma. Aztán hirtelen csend következett: az emberiség felhagyott égi kísérőnk meghódításával. Joggal merül fel a kérdés: ha már rendelkezünk elképesztő modern technológiákkal, miért nem…

Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést, így végül úgy döntöttem, írok róla egy cikket, mivel úgy látom, rengeteg tévhit kering az űrbéli fegyverhasználattal kapcsolatban.

Az a kérdés, hogy végeztek-e már szexuális jellegű kísérleteket a világűrben, nem csupán az emberi kíváncsiság miatt izgalmas, hanem a jövőbeli, hosszú távú űrmissziók szempontjából is kulcsfontosságú.

Első pillantásra a Mars egy statikus, változatlan világnak tűnik – egy élettelen sivatagnak, ahol mintha megállt volna az idő.

A legtöbb műholdat igyekeznek telezsúfolni elektronikával: kamerákkal, antennákkal, számítógépekkel, napelemtáblákkal. Az Egyesült Államok által még 1976-ban pályára állított LAGEOS-1 fedélzetén szinte semmi sincs ezekből. Nem készít felvételeket a Földről, nem fogad parancsokat, nem sugároz rádiójeleket, és még áramforrással sem rendelkezik.

A Google más vállalatokkal együttműködve, a Project Suncatcher részeként prototípus-műholdat juttatott a világűrbe egy SpaceX-küldetéssel. A fedélzetén lévő, TPU-knak nevezett MI-gyorsítókon azt vizsgálják, megvalósítható-e a jövőben nagy léptékű MI-számítási kapacitás kiépítése az űrben.

A Naprendszer bármely térképén a bolygók szinte egy síkban sorakoznak a Nap körül.