Az a kérdés, hogy végeztek-e már szexuális jellegű kísérleteket a világűrben, nem csupán az emberi kíváncsiság miatt izgalmas, hanem a jövőbeli, hosszú távú űrmissziók szempontjából is kulcsfontosságú.
A távoli jövőben ugyanis, amikor az emberiség más bolygók meghódításába és kolonizálásába kezd, a súlytalanságban történő szaporodás kérdése megkerülhetetlenné válik.
A szóbeszédek szerint a szovjet űrprogramban már komolyan felmerült az ilyen jellegű kísérletek ötlete. Mindez az űrverseny legkiélezettebb időszakában történt, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok egymást túllicitálva feszegette az űrrepülés határait.
Meg nem erősített pletykák szerint a szovjetek még az űrhajósokat is kiválasztották a feladatra, sőt egy konkrét küldetést is kijelöltek számukra. Arra azonban semmilyen hivatalos bizonyíték nincs, hogy a kísérletet végül valóban végrehajtották volna, így az ügyet a mai napig homály fedi.
Sokáig tartotta magát az a feltételezés is, hogy egy amerikai űrhajós házaspár tagjai között intim kapcsolatra került sor Föld körüli pályán. Mark Lee és Jan Davis volt a történelem első házaspárja, akik egyszerre jártak a világűrben: 1992 szeptemberében, az STS–47 küldetés során szolgáltak együtt az Endeavour űrsikló fedélzetén. Ők azonban mindig határozottan cáfolták, hogy a küldetés alatt bármilyen testi kapcsolat lett volna közöttük, és a NASA is tagadta, hogy hivatalosan végeztek volna ilyen irányú vizsgálatokat.
Az űrügynökségek eddig nem kezelték kiemelt kutatási területként az űrbeli szexualitást, mivel az űrhajósok életben tartása és biztonsága bőven ad számukra ennél sürgetőbb feladatokat is. Ennek ellenére több független kutató is vizsgálja a világűrben történő fogantatás és szaporodás lehetőségeit, hiszen a távoli bolygók meghódításához és a többgenerációs űrutazásokhoz ez elengedhetetlen lesz.
A súlytalanság állapotában ugyanis számos biológiai és élettani folyamat teljesen másként zajlik, mint itt a Földön. A mikrogravitáció hatására megváltozik a vérkeringés, a térbeli tájékozódás és a belső szervek működése is, ami mind komoly akadályt gördíthet a sikeres fogantatás elé. Ráadásul a kozmikus sugárzás DNS-károsító hatása is hatalmas kockázatot jelent a magzati fejlődésre nézve, amivel mindenképpen számolni kell egy űrbeli terhesség esetén.
A téma tehát továbbra is az űrkutatás egyik legrejtélyesebb és legizgalmasabb tabuja marad. Ahogy azonban egyre közelebb kerülünk a hosszabb távú küldetésekhez, és egyre többen jutnak fel a világűrbe, az űrbeli szexualitás és szaporodás kérdése biztosan előtérbe kerül majd, a tudósok pedig idővel kénytelenek lesznek egyértelmű válaszokat találni.
