A Tejútrendszerben akár négyszázmilliárd csillag is található. A bolygók nem ritkaságok, hanem szinte normális jelenségnek számítanak: szinte minden csillagnak megvan a saját kísérője. Közöttük olyan világok is akadnak, ahol van víz (ami az űrben nem ritka), stabil pályák, és néhány milliárd év előny hozzánk képest.
Amikor az éjszakai égbolton a teliholdat nézzük, minden egyszerűnek tűnik: a Föld természetes kísérője, amely millió évek óta kering bolygónk körül. Ám ha mélyebbre ásunk, a kép megváltozik. Évek óta tanulmányozom a Holdról szóló anyagokat, és egyre inkább úgy érzem, valami nincs rendben vele.
Készpénznek vesszük, hogy az univerzum végtelen, pedig semmilyen kézzel fogható bizonyítékunk sincs erre.
Valószínűleg senkinek sem árulok el vele nagy titkot, hogy a különböző bolygók légkörének és halmazállapotának köszönhetően (és még sok más egyéb tényező hatására természetesen), Naprendszerünk minden egyes bolygóján más és más látási viszonyok uralkodnak.
