Amikor a világ legnehezebb elemeiről beszélünk, először is tisztáznunk kell, mit is értünk „nehéz” alatt. Kétféle megközelítés létezik: a súlyt (vagyis a sűrűséget) vagy az atomtömeget vesszük alapul.
Ha a sűrűséget nézzük, akkor az egységnyi térfogatra jutó tömegről beszélünk, amit a mindennapokban gramm/köbcentiméterben vagy kilogramm/köbméterben mérnek.
Ebben a kategóriában a legsűrűbb természetes elemnek az ozmiumot tekintjük. Ez egy kékesfehér, csillogó átmenetifém, amelynek 22,59 g/cm³-es sűrűsége egy hajszállal ugyan, de megelőzi az irídiumét.

A másik – és tudományosabb – megközelítés az atomtömeg vizsgálata, vagyis az adott elem egyetlen atomjának átlagos tömege. Viszonyítási pontként a szén-12 izotópot használják, amelynek tömege pontosan 12 atomi tömegegység.
Ez a mérőszám kulcsfontosságú a kémiában, hiszen a kémiai reakciók során az anyagok szigorú számszerű arányok szerint lépnek kölcsönhatásba egymással.
Az alábbi listán a Föld hét legnehezebb elemét gyűjtöttük össze, szigorúan az atomtömegük alapján sorbarendezve. Fontos megjegyezni, hogy azokat az elemeket szándékosan kihagytuk, amelyek tulajdonságai még nincsenek kellően feltárva, vagy a létezésük kísérletileg kevésbé stabil (ilyen például a moszkóvium, a fleróvium, a nihónium vagy a meitnérium).
Rutherfordium

Atomtömeg: 267
Az Ernest Rutherfordról elnevezett rutherfordium (Rf) volt az első úgynevezett szupernehéz elem, amelyet 1964-ben fedeztek fel. Rendkívül radioaktív, és még a legstabilabb izotópjának (a 267Rf-nek) a felezési ideje is alig több, mint egy óra – egészen pontosan 78 perc.
A természetben egyáltalán nem fordul elő, laboratóriumi körülmények között állítják elő úgy, hogy kalifornium-249-et bombáznak szén-12 atommagokkal. Napjainkig tizenhat különböző izotópját sikerült létrehozni, de ezek a spontán maghasadás miatt szinte azonnal el is bomlanak.
A tudósok feltételezése szerint szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú lenne, kémiai tulajdonságait tekintve pedig leginkább a hafniumra hasonlít. Mivel eddig csak mikroszkopikus mennyiségben sikerült előállítani, kizárólag az alapkutatásokban veszik hasznát.
Dubnium

Atomtömeg: 268
A dubnium (Db) egy mesterséges, rendkívül radioaktív elem, amelyet először 1968-ban szintetizáltak az oroszországi Dubnában található Egyesített Atomkutató Intézetben (innen kapta a nevét is). Hét megerősített izotópját ismerjük, amelyek közül a legstabilabb (a 268Db) felezési ideje körülbelül 32 óra. Előállításához kalifornium-249-et bombáznak nitrogénnel, vagy amerícium-243-at neonnal.
Bár a vizsgálati lehetőségek erősen korlátozottak, az eddigi eredmények szerint kémiailag inkább a nióbiumra hasonlít, mintsem a csoportjában felette elhelyezkedő tantálra – ezzel némileg felborítva a periódusos rendszer megszokott törvényszerűségeit. A természetben nem található meg, és mivel csak elenyésző mennyiségben tudják előállítani, kizárólag elméleti kutatásokra használják.
Sziborgium

Atomtömeg: 269
A Glenn T. Seaborg kémikusról elnevezett sziborgiumot (Sg) 1974-ben hozták létre először a híres kaliforniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban. Úgy sikerült előállítaniuk, hogy kalifornium-249-et bombáztak oxigén-18 atommagokkal, aminek eredményeként megszületett a sziborgium-263-as izotóp.
Szintén egy kőkemény radioaktív elemről beszélünk, amelynek a legstabilabb izotópja (a 269Sg) is nagyjából 14 perc alatt elbomlik. Soha nem állítottak elő belőle annyit, hogy szabad szemmel is látható legyen, így egyetlen gyakorlati haszna jelenleg a tudományos kutatás.
Az elméleti számítások alapján szobahőmérsékleten egy extrém sűrű nehézfémnek kellene lennie. 2014-ben egy japán kutatócsoport történelmi áttörést ért el: sikerült kémiai kötést létrehozniuk szén- és sziborgiumatomok között. Ez hatalmas lépés volt annak megértésében, hogy Einstein relativitáselmélete miként befolyásolja a szupernehéz elemek kémiai viselkedését.
Bórium

Atomtömeg: 270
A bórium (Bh) egy szintetikus, radioaktív elem, amely a legendás dán fizikus, Niels Bohr tiszteletére kapta a nevét. A laborban úgy „készítik”, hogy bizmutot lőnek meg krómionokkal. Eszméletlenül instabil: a 270Bh izotóp felezési ideje mindössze egyetlen perc, miközben brutális intenzitással bocsát ki magából alfa-részecskéket.
Ahogy a listán szereplő társai, úgy a bórium sem található meg a természetben. A kutatóknak eddig a történelem során mindössze néhány tucat atomot sikerült belőle megfigyelniük. Elképesztő instabilitása miatt valóságos rémálom kísérletezni vele, és szinte biztos, hogy soha nem is fogják ipari (vagy akár csak látható) mennyiségben előállítani.
Hasszium

Atomtömeg: 270
A hassziumot (Hs) 1984-ben szintetizálta először egy német kutatócsoport Darmstadtban (Hessen tartomány latin nevéből, a Hassiából ered az elnevezés). Ez a periódusos rendszer egyik legnehezebb, és elméletileg az egyik legsűrűbb eleme. Jelenleg kilenc különböző izotópját ismerjük, de még a legstabilabb is (a 270Hs) alig 10 másodperc alatt elbomlik.
Mivel a mai napig szó szerint csak néhány atomot sikerült belőle létrehozni, a fizikai és kémiai tulajdonságainak nagy része csupán a tudósok papírra vetett elméleteiben létezik.
A modellek szerint a hasszium szobahőmérsékleten egy masszív, szilárd fém lenne, és ha egyszer varázsütésre egy kilónyit kapnánk belőle, vígan reakcióba lépne a csoportjába tartozó többi elemmel (például az ozmiummal). Gyakorlati haszna értelemszerűen a nullához konvergál, tisztán elméleti kutatások tárgya.
Tennesszin

Atomtömeg: 294
A tennesszin (Ts) jelenleg a világ második legnehezebb ismert eleme, amelyet nem is olyan régen, 2010-ben fedezett fel egy orosz–amerikai kutatócsoport (az amerikai Tennessee államról nevezték el). Egy extrém radioaktív mesterséges elemről van szó, amelynek kémiai hovatartozása még a tudósok számára sem teljesen világos, de nagy valószínűséggel a halogénekhez (mint a fluor vagy a klór) hasonló tulajdonságokat mutat.
Úgy hozzák létre, hogy kalcium-48-at és berkélium-249-et ütköztetnek egymással egy részecskegyorsítóban. Az eddigi próbálkozások során a megszületett tennesszin-atomok csupán a másodperc törtrészéig (század- vagy ezredmásodpercekig) maradtak egyben. Mivel az előállítása is iszonyatosan bonyolult és költséges, a létezése inkább csak egy elképesztő tudományos bravúr.
A legszívósabb izotópja a 294Ts, ami kemény 80 milliszekundumig bírja, mielőtt alfa-bomlás kíséretében megsemmisülne.
Oganeszon

Atomtömeg: 294
Íme a csúcstartó! Az először 2002-ben szintetizált oganeszon (Og) a periódusos rendszer legeslegnehezebb jelenleg ismert eleme (Jurij Oganeszjan fizikusról kapta a nevét). Bár a periódusos rendszerben a nemesgázok oszlopába került, az unokatestvéreivel ellentétben a számítások szerint komoly kémiai aktivitást mutat, ami teljesen egyedülállóvá teszi a „nemes” gázok között.
Hogy mennyire ritka? 2005 óta a tudósoknak összesen mindössze hat darab oganeszonatomot sikerült létrehozniuk az egész világon. A fizikai és kémiai tulajdonságait gyakorlatilag lehetetlen vizsgálni, mert ez az elem a felfoghatatlanságig instabil: a felezési ideje nagyjából 0,89 milliszekundum. Mire pislognál egyet, már rég eltűnt.
Mivel a természetben nem fordul elő, és a laborban is csak a másodperc ezredrészéig létezik, szerencsére sosem fogunk vele az utcán találkozni – így az egészségünkre sem jelent veszélyt. Jelenleg a nukleáris fizika Szent Grálja, de a gyakorlatban teljesen használhatatlan.
+1 Bónusz: A legnehezebb természetes elem, az urán
Atomtömeg: 238,03
Bár az előzőek mind mesterséges szörnyetegek voltak, az urán (U) a természet ajándéka (vagy átka), amely évtizedek óta az emberiség egyik legfontosabb energiaforrása. Ez a legnehezebb olyan elem, amely számottevő mennyiségben, természetes formában is megtalálható a bolygónkon.

Talán meglepő, de az urán egyáltalán nem ritka: a földkéregben körülbelül ötszázszor gyakrabban fordul elő, mint az arany, és negyvenszer gyakrabban, mint az ezüst. Természetesen radioaktív, de a fentebb taglalt elemekkel ellentétben extrém lassan bomlik. A fő izotópja, az urán-238 felezési ideje laza 4,5 milliárd év (nagyjából ennyi idős a Föld is). Jelenleg leginkább az atomerőművek nukleáris fűtőanyagaként ismerjük.
Az energiatermelő képessége egészen brutális: egyetlen kilogramm urán-235 mintegy 80 terajoule energiát képes leadni, ami felér 3000 tonna (!) jó minőségű szén elégetésével. Persze megvan a sötét oldala is: az urán nehézfémként rendkívül mérgező. A vegyületei súlyosan károsítják a vesét, az immunrendszert, és komoly sejtmutációkat, veleszületett rendellenességeket okozhatnak.


