Körülbelül időszámításunk előtt 240-et írunk. Az Alexandriai Könyvtárban – az ókori világ legnagyobb tudástárában – egy Eratoszthenész nevű férfi ül. Már nem fiatal, háta mögött athéni filozófiatanulmányok állnak, és jelenleg ő ennek a könyvtárnak a harmadik vezetője. És egyszer csak a kezébe kerül egy különös történet, amelyet utazók mesélnek.
Valahol messze délen, Szüéné városában (a mai Asszuán) van egy mély kút. És évente egyszer, a nyár leghosszabb napjának delén, a Nap közvetlenül ebbe a kútba süt – egészen a fenekéig. Sehol egy árnyék, semmi félárnyék. Az emberek azt beszélik, hogy ebben a pillanatban a függőleges tárgyak egyáltalán nem vetnek árnyékot. A Nap pontosan a fejük felett áll.
A legtöbb ember számára ez csupán érdekes mendemonda, Eratoszthenész azonban úgy döntött, hogy e tény segítségével megméri az egész bolygót.
Hogyan lehetett abban a korban megbecsülni a Föld méretét műholdak, GPS és modern technikai eszközök nélkül? Természetesen meg lehetne próbálni lépésekkel lemérni az Egyenlítő hosszát – de ez évekbe telne, és ismeretlen kiterjedésű óceánokon kellene átkelni hozzá. Fel lehet mászni egy magas hegyre is, hogy megnézzük, milyen messzire látunk el – az eredmény azonban szörnyen pontatlan lenne.
Eratoszthenész kitalált egy olyan módszert, amely ma már szinte bosszantóan egyszerűnek tűnik. Kihasználta a napsugarak beesési szögének különbségét két városban ugyanabban a pillanatban, valamint a két város közötti távolságot.
Eratoszthenész abból a feltételezésből indult ki, hogy a Föld gömb alakú. Az i. e. 3. században ez nem magától értetődő igazság volt, hanem egy merész hipotézis, amelyet a pitagoreusok és Arisztotelész is támogattak, ám sokan még laposnak vagy dob alakúnak képzelték a Földet.
A folytatásban pedig a következő történt. Szüénében a nyári napforduló delén a Nap pontosan a zeniten áll. A sugarak függőlegesen lefelé esnek – egyenesen a kútba. Ha ott felállítasz egy rudat, az nem vet árnyékot. A rúd és a napsugár közötti szög nulla fok.
Alexandriában, amely szinte pontosan Szüénétől északra található, ugyanezen a napon és órában a Nap nem a zeniten áll. A függőlegesen leszúrt bot (gnómon) árnyékot vet. Eratoszthenész megmérte ennek az árnyéknak a hosszát és a bot magasságát – majd kiszámította a szöget. A szög körülbelül 7,2 foknak adódott.

És itt kezdődik a varázslat. Ez a szög nem csupán az árnyék szöge Alexandriában. Ez a két város közötti szög a Föld középpontjából nézve. Miért? Mert a napsugarak gyakorlatilag párhuzamosan érik el a Földet, mivel a Nap a Föld méretéhez képest rendkívül messze van. Szüénében a sugár függőlegesen halad – vagyis egybeesik az ebbe a pontba húzott földsugárral. Alexandriában a sugár a függőlegeshez képest szögben érkezik – és ez a szög pontosan megegyezik a Föld középpontjából Szüénébe és Alexandriába húzott két sugár közötti szöggel.
Ez egy olyan geometriai tétel, amelyet ma az iskolában tanítanak: párhuzamos egyenesek metszésekor a váltószögek egyenlők. De ahhoz, hogy ezt valaki meglássa egy bot egyszerű árnyékában – ahhoz rendkívül éles látásmódra volt szükség.
Aztán már csak a számítások következtek. A szög 7,2 fok. A teljes kör 360 fok. Ha elosztjuk a 360-at 7,2-vel, 50-et kapunk.
Ez azt jelenti, hogy a Szüéné és Alexandria közötti távolság a Föld teljes kerületének egyötvened része. Nem valamilyen elvont hányad, hanem pontosan 1/50. Ha ismered ennek a szakasznak a hosszát, egyszerűen megszorzod 50-nel – és megkapod a bolygó teljes kerületét.
Távolságnak Eratoszthenész 5000 stadiont vett alapul. Hogy honnan vette? Nem tudni pontosan. Az egyik verzió szerint hivatásos lépésszámlálók – bématisták – mérték le, akik gyalogoltak és számolták a lépéseket. Egy másik változat szerint Eratoszthenész a karavánok menetidejéből becsülte meg: hány napig tartott a tevék útja Alexandriától Szüénéig, beszorozva az átlagos napi menettávolsággal. Akárhogy is, ez csupán becslés volt, nem pedig pontos mérés – ami lényeges a végső hibahatár megértéséhez.
Megszorozzuk az 5000-et 50-nel. 250 000 stadiont kapunk. Ennyi az egész. A Föld kerülete meg van mérve.
Itt azonban őszintének kell lennünk: Eratoszthenész eredményének pontossága attól függ, hogy pontosan melyik stadiont használta. A stadion ugyanis nem univerzális mértékegység volt, hanem egy egész mértékcsalád, amely régiónként eltért.
Ha az egyiptomi stadiont vesszük alapul (kb. 157,5 méter), akkor a 250 000 stadion körülbelül 39 375 kilométernek felel meg. A Föld mai meridián szerinti kerülete 40 008 kilométer. A különbség mintegy 1,6%. Ha egy kissé eltérő méretű stadiont veszünk (157,7 m), az eredmény nagyjából 39 425 km lesz – a különbség körülbelül 1,5%. Pontosan innen származik a híres, „nagyjából 2%-os tévedés” megállapítás.
De van egy bökkenő. Ha a görög (attikai) stadiont használjuk – körülbelül 185 méter –, az eredmény mintegy 46 000 kilométer lesz, és a hiba 15%-ra nő. Egyes történészek pedig úgy vélik, hogy Eratoszthenész körülbelül 176 méter hosszú stadiont használhatott, ami 44 000 km-hez közeli eredményt ad.
Nem tudjuk pontosan, milyen stadionra gondolt Eratoszthenész. De még a legrosszabb esetben is a helyes nagyságrendbe esett az eredménye – ez pedig már önmagában hatalmas teljesítmény egy olyan embertől, akinek semmi más nem állt rendelkezésére, csak egy árnyék és karavános mesék.
A stadion bizonytalansága mellett Eratoszthenész módszerében volt még két hibaforrás – és mindkettő a geometriával, nem pedig a számtannal függ össze.
Az első: Szüéné és Alexandria nincs ugyanazon a délkörön. Eratoszthenész azt feltételezte, hogy mindkét város ugyanazon az észak-déli vonalon fekszik. A valóságban Szüéné mintegy 3 fokkal keletebbre található, mint Alexandria. Ez azt jelenti, hogy a mért 7,2°-os szög nem teljesen a „szélességi körök különbsége” tiszta formájában. A városok közötti távolság sem szigorúan a meridián mentén húzódik.

A második: Szüéné nem pontosan a térítőn fekszik. Az az elképzelés, hogy „a kút fenekéig meg van világítva”, csak akkor működik, ha a Nap a napforduló delén pontosan a zeniten áll. Ma már tudjuk, hogy Szüéné valamivel a Ráktérítőtől északra feküdt, és a napforduló pillanatában a Nap nem hajszálpontosan a zeniten állt, hanem a fok tört részével odébb.
Mindkét hiba egy irányba hat: torzítja a szöget és a távolságot is. Ám a tudománytörténészek becslései szerint az együttes hatásuk viszonylag csekély – és jelentős mértékben ellensúlyozza a kiindulási adatok pontatlansága. Emiatt bizonyult Eratoszthenész eredménye a megannyi feltételezés ellenére meglepően közelnek a valósághoz.
Miért fontos ez mindmáig?
Több mint kétezer évvel Eratoszthenész után ma már műholdakkal, lézerekkel és rádiójellel mérjük a Földet. A pontosság centiméteres nagyságrendű. Az alapelv azonban ugyanaz maradt: a gömb méretének meghatározásához meg kell mérni a szöget és a távolságot.
És van még egy tanulság, amely szerintem a legértékesebb. Eratoszthenész nem próbálta meg „körbejárni a Földet”. Nem indított expedíciót, és nem várta meg, amíg valaki feltalálja a távcsövet. Észrevette az összefüggést két, látszólag egymástól független tény között – az árnyék az egyik városban és a kút a másikban –, majd ezt a kapcsolatot a bolygó megmérésének eszközévé alakította. Talán ez a legjobb példa arra, hogyan működik a tudomány: nem feltétlenül kellenek hatalmas és drága eszközök ahhoz, hogy nagyszerű és pontos eredményeket érjünk el.

