#ókor

Az Ószövetség egyik legismertebb története a zsidók egyiptomi kivonulása. A szolgasorba taszított nép szembeszállt elnyomóival, a szabadulás után pedig a menekülők kereken negyven éven át bolyongtak a pusztaságban. De hová tartottak valójában, és miért húzódott el ennyire ez a vándorlás?

Kezdetben kanállal vagy puszta kézzel ettünk, majd Európában egyre inkább elterjedt a villa. Nem is olyan rég pedig az ázsiai konyha térhódításával az evőpálcikák is megérkeztek a mindennapjainkba. Nálunk leginkább szusit és tavaszi tekercset szokás enni velük, Kínában és más ázsiai országokban viszont szinte mindent ezekkel fogyasztanak - még a le…

Hogyan töltötte Krisztus élete utolsó óráit a kereszten? Halálának körülményeit Truman Davis amerikai professzor írta le , aki a modern orvostudomány szemszögéből vizsgálta a keresztre feszítést.

A Via Appia építése i. e. 312-ben kezdődött Appius Claudius Caecus római cenzor kezdeményezésére. Kezdetben egy kimondottan katonai feladatot kellett ellátnia: a légiók gyors átcsoportosítását Dél-Itáliába a szamnisz háborúk idején. Ám az út meglehetősen gyorsan Róma egyik legfontosabb közlekedési ütőerévé vált.

Biztosan láttad már ezt százszor: Colosseum, homok, veríték, vér, üvöltő tömeg és egy zord római, aki lefelé fordítja a hüvelykujját – vagyis ennyi volt, barátom, neked annyi.

Kr. u. 103–105-ben a Római Birodalom határain olyan esemény történt, amely megdöbbentette a kortársakat: Traianus császár parancsára a Duna vadvizein átívelve megépítették az ókori világ leghosszabb hídját.

Képzelj el egy olyan helyzetet, amely ma szinte elképzelhetetlen. A legjobb barátod odajön hozzád, és azt mondja, szüksége van a feleségedre. Nem valami furcsa kaland miatt. Azt akarja, hogy egy ideig a törvényes felesége legyen, szüljön neki egy gyereket, majd térjen vissza hozzád. Cserébe hajlandó komoly pénzösszeget adni neked, vagy földet, eset…

Amikor a történelem legkegyetlenebb kivégzési módjaira gondolunk, általában a kerékbetörés, a máglyahalál vagy a felnégyelés jut eszünkbe.

Sokan a tógát társítják az ókori római öltözködéshez. Bár a tóga valóban különleges jelentőséggel bírt a római polgár életében (a városból száműzött polgár még a viselésének jogát is elveszítette), csak különleges alkalmakkor öltötték magukra. Ez ünnepi viselet volt, semmiképpen sem mindennapi.

A felcsigázott szépség, Scylla a heverőre rogyott. Túl sok férfi – suttogták alig mozduló ajkai. Ám koronás vetélytársa csak az arcába nevetett: Drágám, férfiakból sosem elég.

A rabszolgáknak is voltak bizonyos jogaik.

Milyen jó, hogy mi már a 20. században születtünk.