A gall sereg kívülről közeledett a rómaiak felé, miközben a gallok szövetségesei arra készültek, hogy az ostromlott Alesia felől mérjenek rájuk csapást. Julius Caesar két tűz közé került, de pontosan egy ilyen összecsapásra készült fel. Katonái addigra mindkét irányba néző védelemmel ellátott erőddé alakították át a leendő ütközet helyszínét.
Hogyan került Caesar két sereg közé?
Kr. e. 52-ben a gall vezér, Vercingetorix felkelést robbantott ki Róma ellen. Caesar elől visszavonulva megszállta Alesiát, egy magas dombon fekvő megerősített települést. A meredek lejtők túlságosan veszélyessé tették a rohamot, ezért a római hadvezér úgy döntött, kiéhezteti az ellenséget.
Miközben a rómaiak az erődítéseket építették, Vercingetorixnak sikerült lovasokat küldenie a gall törzsekhez segítségért. Ő maga a seregével és nagyjából egy hónapra elegendő gabonakészlettel Alesiában maradt. Ha a felmentő sereg áttöri az ostromgyűrűt, a rómaiaknak két fronton kellett volna harcolniuk.
Caesar értesült az ellenfél tervéről, és felkészült a fogadásukra. Megparancsolta, hogy gyűjtsenek élelmet és takarmányt a csapatainak, majd felépíttetett egy második, kifelé néző védelmi vonalat is. Így a gallok érkezése már nem érhette váratlanul.
A két védelmi vonal
Képzeld el az Alesia által uralt magaslatot, a lábánál pedig a körbezártak ellen kiépített római árkokat és sáncokat. Távolabb helyezkedtek el Caesar táborai és őrhelyei, ezek mögött pedig a külső védelmi vonal húzódott. Éppen ezt a vonalat kellett áttörnie a felmentő gall seregnek.
Az erődítések nem mindenhol festettek egyformán: a rómaiak kihasználták a terep adottságait, a veszélyes megközelítési útvonalakat pedig akadályokkal torlaszolták el. A sáncok elé árkokat ástak, hegyes ágakat ástak be a földbe, és vas tüskéket rejtettek el. Az egyik legkellemetlenebb meglepetés a kihegyezett cölöpökkel teli, álcázott gödrökben várta a támadókat.
Ezeket a gödröket a katonák „liliomoknak” nevezték. A csapdák feltartóztatták a támadókat és megbontották a soraikat, miközben a védők dárdákat zúdítottak rájuk a sáncokról. Az akadályoknak köszönhetően a rómaiak képesek voltak megtartani a hatalmas kiterjedésű védvonalat, és oda tudtak erősítést átcsoportosítani, ahol éppen a leghevesebb volt a nyomás.
A gallok első rohamai
Amikor Alesiában fogyni kezdett az élelem, Vercingetorix elrendelte a helyi lakosok elűzését, köztük a nőkét és a gyerekekét is. Az emberek leereszkedtek a római védművekhez, és könyörögtek, hogy akár rabszolgaként is fogadják be őket, csak élelmet kaphassanak. Caesar parancsba adta, hogy senkit se engedjenek át.
Hamarosan megérkezett a felmentő sereg, ami reményt öntött a város védőibe. Először a gall lovasság bocsátkozott harcba a síkságon. Az összecsapás csaknem estig tombolt, míg végül a Caesar szolgálatában álló germán lovasok együttes rohamot indítottak, és megfutamították az ellenséget.
Ezután a gallok létrákat, vaskampókat és rőzsekötegeket készítettek elő az ostromhoz. Éjszaka megtámadták a külső vonalat, és kiáltásokkal adták a védők tudtára, hogy megérkezett a segítség. Vercingetorix kivezette embereit a városból a támadók felé, ám mindkét csapat beleütközött az erődítményekbe és a csapdákba. Reggelre a felmentő sereg visszavonult.
A gyenge pont az északi dombon
A sikertelen ostrom után a gallok felfedeztek egy szakaszt, ahol a terep számukra kedvezett. Északra egy nagy domb magasodott, amelyet a rómaiak nem tudtak teljes egészében bevonni a védelmi rendszerükbe. Táboruk a csúcs alatt helyezkedett el, így az ellenség felülről indíthatott ellene rohamot.
Oda küldték Vercingetorix rokonának, Vercassivellaunosnak a vezetésével egy különítményt. Ő az éj leple alatt megközelítette az állásokat, pihenőt engedélyezett az embereinek, majd dél körül rohamra vezette őket. Ezzel egy időben a felmentő sereg többi része a külső erődítményekre mért csapást, Alesia védői pedig kitörtek a városból.
A rómaiakra ekkor már egyszerre két oldalról nehezedett nyomás. A gallok földdel szórták be az akadályokat, és megpróbálták elérni a sáncokat; az északi tábor védői rendkívül válságos helyzetbe kerültek. Caesar egy magaslatról figyelte a csatát, és erősítést küldött a legveszélyeztetettebb pontokra.
Itt mutatkozott meg a két védelmi vonal közötti tér előnye. A római csapatok gyorsan át tudtak mozogni a táborok között, hogy bajtársaik segítségére siessenek. A galloknak viszont az erődítmények megkerüléséhez a teljes római állásrendszer körül kellett manőverezniük.
Csapás azokra, akik Caesart vették körül
Amikor az északi tábornál vívott küzdelem különösen válságossá vált, Caesar személyesen vezetett oda erősítést. Eközben a lovasság egy részét a külső erődítmények megkerülésére küldte, hogy a gallok hátába kerüljenek. Vercassivellaunos seregét teljesen lefoglalta a tábor ostroma, így hamarosan hátulról érte őket a meglepetésszerű támadás.
A védők meglátták az érkező segítséget, és újult erővel folytatták a harcot, a gallok sorai pedig meginogtak, majd menekülni kezdtek. Vercassivellaunos fogságba esett, a hátrálókat pedig a római lovasság üldözőbe vette. Ezt követően Vercingetorix harcosai visszahúzódtak Alesiába, a felmentő sereg pedig szétszóródott és elvonult.
Vercingetorix a szövetségesei távozása után megadta magát Caesarnak. A római diadalmenetig fogságban tartották, majd kivégezték, sok foglyul ejtett gallt pedig szétosztottak a római katonák között.
Alesiánál Caesar az előre kiépített állásoknak, a felhalmozott készleteknek és a mozgékony tartalékoknak köszönhetően fordította a maga javára a veszélyes helyzetet. Az erődítések feltartóztatták a gallokat, a lovasság oldalba kerülő csapása pedig abban a pillanatban döntötte el az ütközetet, amikor a római védelem már az összeomlás szélén állt.
