Bármely nő a barátnői körében vagy egy pszichológusnál magabiztosan deklarálja a belső szabálylistáját minden potenciális férfival szemben: „Soha nem fekszem le az első randin”, „Nem állok szóba olyan pasikkal, akik alacsonyabbak nálam / kevesebbet keresnek”, vagy „Soha nem írok rá először senkire”.
A hozzánk közel álló embereknek megvan az a különleges képességük, hogy egyszerre okozzanak örömöt és tegyék próbára a türelmünket. Néha elég csak valamit nem a helyére tenni, egy megszokott dolgot teljesen váratlan módon elvégezni, vagy egy apró háztartási csínyt kitalálni ahhoz, hogy a másik félnek oka legyen a szemforgatásra. Szerencsére sok ily…
Ha sikeres és népszerű női pszichológusok véleményével találkozol, ugyanazzal az ijesztő ítélettel szembesülsz. A sikeres, ápolt és soha nem nős, 40 év feletti férfi hivatalosan is a házassági piac fő "vörös zászlajának" (red flag) számít. A nők szemében egy ilyen "karakter" azonnal kemény kiközösítés alá esik, és mindenki azt tanácsolja a másiknak…
Képzeljünk el egy helyzetet: egy férfi hosszú éveken át nevel egy gyermeket, sajátjának tekinti, időt, energiát, pénzt és érzelmeket áldoz rá, majd hirtelen megtudja, hogy biológiailag sosem volt köztük rokoni kapcsolat.
Legyünk őszinték: a párkapcsolatok kérdésében mi, férfiak, gyakran kissé... egyszerűen gondolkodunk. Így minden új ismerőst gyakran a két tábor egyikébe sorolunk. Az elsőbe kerülnek a szépségek, akiket vonzónak találunk, és akikkel intimitásról álmodozunk. A másodikba kerülnek a többiek, akik nem váltanak ki ilyen szikrát.
Néha valaki külsőre minden szempontból tökéletes, mégis minél előbb lezárnánk vele a beszélgetést. Máskor viszont valaki mellett szívesen maradnánk még tíz percet, pedig nem mondott semmi különöset.
