Barátság egy férfival. Az ágyban. Miért nincsenek különböző nemű „barátok”?

– Ildi, szia! Hová tűntél, élsz még egyáltalán? Mikor ugrasz be hozzánk?
– Szia, Laci! Úgy dolgozom, mint egy megszállott. Hétvégén persze beugrom. Készítsétek a telken a bográcsot a pörkölthöz!
– Nem kérdés, akkor tőled várjuk a házi kovászos uborkát.

Természetesen örülni fogok, ha látom. Ezer éve ismerem Lacit, annyi mindent átbeszéltünk már együtt, hogy akár kézikönyvet is írhatnánk az emberi gyengeségekről.

És még csak nem is azért, mert „nincs időm”.

Ő nős. Mi pedig annak idején túl közeli barátok voltunk. Mert többet tudok róla, mint amennyit egy tisztességes nőnek illene tudnia. Mert nem akarom felborítani az egyensúlyt a családjában. A felesége csendes, visszafogott, de egyáltalán nem buta. A buta feleség amúgy is ritkaság, csak szeretjük alábecsülni őket. A férjnek nincsenek veszélytelen volt barátnői. Elméletben talán igen, a gyakorlatban szinte soha.

Barátság egy férfival. Az ágyban.

„Miért kell mindjárt a szexre gondolni? Barátság anélkül is létezik!” – mondhatnád. És formálisan igazad is lenne.

Van azonban egy apróság, amin általában elcsúszik a dolog. Ezt a folyamatot szinte mindig a nő irányítja. Ha erősen fogja a kormánykereket, kiszámítja az útvonalat, és nem keveri össze az érzelmeket a navigációval, a hajó partot ér. Ha nem, a jéghegy mindig ott ólálkodik a közelben.

Ehhez viszont logikára, hideg fejre és arra a képességre van szükség, hogy két lépéssel előre gondolkodj. Nyersen fogalmazva: távlati elemzésre. De őszintén szólva a többségnek ez nehezen megy. Amikor nem a számítás, hanem az érzelmek veszik át az irányítást, egy ilyen „barátság” magától száguld valahová – térkép nélkül, fékek nélkül, csillogó szemekkel.

Általában véve gyorsan hozzászokunk azokhoz az emberekhez, akik mellett nem kell feszengenünk. Azokhoz, akik nem támasztanak felénk elvárásokat, nem tesztelik a tűrőképességünket, és nem keresik a gyenge pontjainkat. Kezdjük úgy érezni, hogy teljes egészében elfogadnak minket. És mint minden normális élőlény, egy adott pillanatban levetjük a páncélunkat. Mert kényelmes. Mert megnyugtató. Mert biztonságosnak tűnik.

Aztán pedig, ahogy lenni szokott, elkezdődik a legérdekesebb rész.

És mivel emberek vagyunk, előbb-utóbb végleg a sarokba hajítjuk a páncélunkat, és teljesen átadjuk magunkat ezeknek a megnyugtató, kényelmes érzéseknek.

Hát persze, miért is ne? Nyugodt, biztonságos, nincsenek szigorú kötöttségek. Ha pedig az egyik fél házas, akkor a dolgok még inkább felpörögnek: „A feleségem otthon minden apróságért cseszeget, Julcsi viszont mindig csendben végighallgat”, vagy „A férjem csak a munkáról meg a haverjairól tud beszélni, nem érdeklem őt. Misi viszont csak rám figyel”.

Alapvetően fenntartásokkal kezelem a szerelem biokémiáját és a hozzá kapcsolódó rideg számításokat. De a rózsaszín ködöt félretéve egyetlen dologgal kénytelen vagyok egyetérteni: a különféle érzelmekhez olyan sajátos kémiai reakciók kapcsolódnak, amelyek akkor aktiválják az agyunkat, ha valakit vonzónak találunk.

A szenvedélyes vonzalom szakaszában a dopamin a jóllét érzését kelti, a feniletil-amin fokozza az izgalmi szintet, a szerotonin pedig érzelmi stabilitást ad.

A noradrenalin viszont energikus idiótát csinál belőlünk, aki olyan tettekre képes, amelyek a hétköznapi életben komoly kétségeket ébresztenének a saját józansága felől.

És mindez maga a barátság. Pontosabban úgy néz ki, mintha az lenne. De ismerd el, valójában egy férfi és egy nő közötti barátság egy kapcsolat. Csupán néha (ritkán) szex nélkül, ha pedig szexszel jár, akkor a hétköznapi kötöttségek és merev időbeosztás nélkül.

Barátság egy férfival. Az ágyban. Haszontalan tanácsok.

Mit tegyél, ha mégis összekeverted a barátságot és a szexet egyetlen pohárban? Rázd össze, és idd ki! Aztán pedig pucolj el a francba ebből a zavaros felállásból! Hidd el, semmi jó nem sül ki belőle. Hacsak persze nem vagytok mindketten érdekeltek a további kapcsolatban vagy a házasságban.

Igen-igen, egyes férfiak ilyenkor felhozzák: „De hát nekem vannak női barátaim, szex is előfordul, és már évek óta minden teljesen rendben van.” Ok a büszkeségre? Kétlem. A barátság folyamatát ugyanis a nő irányítja. Ha a döntő csata és az azt követő pusztulás még nem következett be, az csak annyit jelent, hogy a nőnek ez pontosan így felel meg. Megfelel neki, hogy férfiként betöltöd a barátnő szerepét, és emellett alkalmas vagy a felgyülemlett szexuális feszültség időszakos levezetésére.

Minden olyan gondolat, hogy „tiszteletben tartja a személyes határaimat”, „tudja, hogy házas vagyok”, „tisztában van vele, hogy nincs közös jövőnk”... csupán önámítás. A felsoroltak közül semmi sem tartana vissza egy nőt attól, hogy harcba szálljon érted. Az viszont, hogy a szemében többre nem vagy alkalmas – na pontosan ez tartja fenn a „barátságot”. De ha nem érdekel az elemzés, nyugodtan lehetsz rá büszke továbbra is.

Ha van egy férfi barátod, és nincs köztetek szex, sőt még csak utalás sincs rá, jegyezz meg magadnak néhány alapszabályt. Ezek segíteni fognak abban, hogy a jövőben is megmenthesd ezt a kapcsolatot. Tehát:

• Fogd vissza a kihívó öltözködést a mély dekoltázsokkal vagy az ultraminivel. Lehet, hogy barát, de akkor is pasi. Ösztönökkel. „Visszafogja magát”, de provokálni felesleges.

• Ne titkold a családi állapotodat, és érdeklődj gyakrabban a felesége felől, ha mindketten házasságban éltek. Egy valódi, személyes találkozót is érdemes összehozni.

• A találkozóitok ne randik legyenek. Egy gyors ebéd, séta a metróig, néha egy fuvar hazáig belefér. De ne éttermek borral, gyertyákkal és rózsákkal. Semmi estélyi ruha és holdfényes andalgás.

• Határozd meg egyértelműen: fontos neked, de mellette van férjed, családod, munkád, barátnőid, hobbijaid és így tovább.

• Találkozáskor és elköszönéskor ne puszilkodjatok, még arcon se. Egyikünk sem hülye, pontosan érezzük a határok átlépését. Inkább tedd szabállyá az egyszerű, rövid ölelést.

• Ne piáljatok együtt! Közhelyes, de az alkohol a belső gátak 80%-át lebontja. Még ha társaságban vagytok is, igyekezz keveset inni, és külön induljatok haza.

• Ne beszélgessetek intim témákról, különösen ne a saját élményeidről. Nem kell hagynod, hogy a barátod fantáziája beinduljon a történeteidtől. Ő sem fából van, te meg ott vagy mellette.

Ez az útmutató nem egy okos és racionális pszichológusnő tollából származik. Ezt én írtam, aki a saját kárán tanulva rengeteg pofont kapott a férfiakkal való barátkozásban, mire tapasztalatot és tisztánlátást szerzett. Nagyon szeretném, ha neked kevesebb jutna ebből. Bár úgyis lesz belőle bőven. Elvégre mikor hallgattunk mi bárkire is?