A modern tudományos világ elmerült az anyagiasságban. Mindent, amit nem lehet megérinteni vagy látni, kiszorítanak a kutatási területről. A megmagyarázhatatlan régészeti leletekre rásütik, hogy újkori hamisítványok, a hivatalos elméletekbe nem illeszkedő ősi szövegeket a szerzők fantáziájának tekintik, a tudomány kényelmetlen területeit – például az ufológiát, a kriptozoológiát, a temporológiát és az ezotériát – vizsgáló tudományágakat pedig áltudományosnak vagy tudománytalannak bélyegzik.
E szigorú és cinikus szűrés miatt sokan azt sem tudják, mi áll a Védákban, az azték és maja kódexekben, vagy az ősi indiai értekezésekben. Mindezt teljesen eltörölték az anyagi szemléletű kutatás hívei. Ezzel a stratégiával kétségkívül lehet felfedezéseket tenni és fenntartani a tudományos fejlődés látszatát, de előbb-utóbb zsákutcába vezet. Vegyük például a modern evolúcióelméletet: a többség számára világos, hogy egyetlen majom sem vált emberré, és egyetlen hal sem békává.
De hogyan jelent meg akkor a biológiai szempontból ennyire tökéletes ember? Hiszen jelentősen különbözünk a vadállatoktól. A valóságban a fent említett ősi forrásokban találhatók utalások erre vonatkozóan. A Földön több emberiség is létezett, a mi fajunk pedig már az ötödik! Erről a legrészletesebben az aztékok által készített Codex Vaticanus ír, amelyet évszázadok óta a Vatikánban őriznek, és csak keveseknek nyílt lehetőségük elolvasni.
A második forrás, amely ugyanezt a hipotézist támasztja alá, az indiai értekezések sora. Ezekben futólag említést tesznek öt különböző korszak öt fajáról. Végül pedig ott vannak a természetismereti szövegek. Ezek többsége a mai, legutolsó fajunknak szól, de említést tesznek a korábbi négyről is, és ha alaposabban utánanézünk és figyelmesen olvasunk, információkat találhatunk az ősi civilizációk azon képviselőiről, akik gyökeresen eltértek a mai emberektől.
De ez még nem minden. Létezik egy egyedülálló emlék Afganisztánban. A helyi nyelvekről lefordítva pontosan így hívják: „A Földön élő öt faj”. Hogy ki és mikor építette, viták tárgyát képezi. A legújabb kutatások szerint a faj képviselőjének első, egyben legnagyobb ábrázolása mintegy 6000 évvel ezelőtt készült el. Az építészeti együttes buddhizmushoz sorolása téves: az emlék egy teljesen más kultúrának szól, és alapvetően más jelentéssel bír.
Egyébként kétszer is megpróbálták megsemmisíteni, de a próbálkozások ellenére töredékesen a mai napig fennmaradt. A többség még mindig úgy hiszi, hogy ez öt Buddha-szobor, holott a valóságban nem így van. Még 2000-ben az emlékműnél ősi szövegeket tartalmazó kőtáblák álltak. Elsőként éppen ezeket pusztították el, de szerencsére sokan lefordították a rajtuk lévő írást. Kiderült, hogy az emlékművet az öt fajnak szentelték.
A legelső a kétarcúak faja. Olyan lények voltak, akik elérték a szellemi fejlődés legmagasabb pontját. A testük éterivé vált. Fontos megjegyezni, hogy e faj képviselőjét életnagyságban örökítették meg: 52 méter magas volt. Pontosan ilyen termettel büszkélkedhettek a legelső, legősibb emberszerű lények.
Helyüket mások vették át. A második faj a később születetteké – vagyis azoké, akik elődeik pusztulása után éltek. Magasságuk már mindössze 36 méter volt. Nekik szintén éteri testük volt, de szükség esetén képesek voltak testet ölteni. Egyes vélemények szerint ők a legendás lemúriaiak a fizikai testbe való átmenetük előtt.
A harmadik faj a bukottak faja, vagyis az első olyan fizikai faj, amely két nemmel rendelkezett. Magasságuk elérte a 18 métert. Számos szakértő megjegyzi, hogy itt azokról a lemúriaiakról van szó, akiket a Vénuszról érkező istenek az éteri testből fizikai testbe helyeztek át, majd férfiakra és nőkre osztottak.
A negyedik faj jóval a harmadik pusztulása után született meg. Egy ideig nem léteztek emberek a Földön, amíg meg nem jelentek az 5 méteres atlantisziak. Ők már nem voltak képesek felfogni az éteri testeket, és beérték a fizikai testtel.
Az utolsó, ötödik fajt egy átlagos emberként ábrázolják, mintegy 1,75 méteres magassággal.
Így arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyedülálló afganisztáni kőegyüttes szemléletesen megmutatja, milyenek voltak az ősi civilizációk korábbi képviselői. Az emlékmű buddhizmushoz kötése, valamint a szövegek és a szobrok egy részének elpusztítása a Föld valódi történelmének eltitkolását jelenti.
Az ősi szövegeket el lehet rejteni pincékbe és raktárakba. De hogyan lehet eltüntetni a nyilvánosság elől a több tíz méteres kőszobrokat? Kizárólag robbantásokkal és barbár pusztítással. Az emlékezetet azonban így sem lehet kiirtani, bármennyire is igyekeznek az ebben érintettek.
