Hallottál már a japán mukoszekikről? Mivel ez egy szigorúan belpolitikai-társadalmi probléma, a világ sokkal kevesebbet tud róluk, mint például a szobájukba zárkózó hikikomorikról, pedig a jelenség legalább ennyire megdöbbentő.
Olyan emberekről van szó, akik a valóságban ugyan léteznek, a japán állam számára azonban teljesen láthatatlanok. És nem, ők nem önszántukból az utcát választó hajléktalanok: egyszerűen így születtek, a saját sorsukról sosem ők maguk döntöttek.
Ezek az emberek ugyanis hiányoznak a japán családi nyilvántartásból, ami azt jelenti, hogy semmiféle állami támogatásra vagy alapvető szolgáltatásra nem jogosultak.
Mi az a koszeki, és hogy jön ez ide?
Japánban a társadalom alapköve a családi nyilvántartási rendszer, az úgynevezett koszeki. Ez az a hivatalos dokumentum, amely regisztrálja és igazolja minden egyes japán állampolgár személyazonosságát és a családi kapcsolatait.
Szerepel benne az illető neve, neme, születésének ideje és helye, a rokoni és házassági kapcsolatai, sőt, a halálesetekkel, gyámokkal és az örökléssel kapcsolatos minden fontos adat.
Röviden és tömören: koszeki nélkül papíron egy senki vagy, akinek hivatalosan semmilyen kapcsolódási pontja nincs a külvilághoz.
De hogyan jöhetnek egyáltalán létre olyan emberek, akik egyetlen koszekiben sem szerepelnek? Őket hívják mukoszekinek: olyan gyerekek ők, akik egy abszurd jogi szabályozás miatt egyszerűen kiszorultak a rendszerből.
A japán családjogban ugyanis létezett (és sokáig tartotta magát) egy furcsa szabály: a hivatalos válás kimondása utáni 300 napon belül született gyermeket automatikusan a volt férj gyermekének kell tekinteni. Igen ám, de a nő ebben az amúgy is hosszú időszakban simán teherbe eshet, és gyermeket szülhet egy másik férfinak is.
Amikor aztán a friss édesanya elmegy a hivatalba, hogy a születési anyakönyvi kivonatot intézze, a hatóságok közlik vele: a gyermeket a törvény értelmében csak és kizárólag a volt férj neve alatt hajlandók anyakönyvezni. Az anya viszont érthető okokból hallani sem akar arról, hogy az új szerelmétől született babáját a már elhagyott ex-férje nevére írassák.
Az ilyen, rendszerből kimaradt gyerekekből lesznek aztán a mukoszekik.
Többen vannak, mint gondolnád
Ez Japánban egyáltalán nem ritka probléma. A válási folyamat ott sokszor idegőrlően hosszú, nem ritkán 4-6 hónapig, de akár egy évig is elhúzódik. És ez még csak maga a procedúra, ehhez jön még hozzá az a bizonyos 300 napos időszak a válás után.
Így már nem is olyan meglepő, hogy a férj elhagyása utáni szűk két évben egy nő simán találhat magának egy új párt, akitől ráadásul teherbe is eshet.
Bár a gyermek apaságának elismertetését bírósági úton is lehetne kezdeményezni, a laikusok számára a procedúra igazi rémálom. Ahhoz ugyanis, hogy az anya bizonyítani tudja, a gyermek nem a volt férjtől van, egy orvosnak kellene hajszálpontosan megállapítania és hivatalosan igazolnia a fogantatás pontos idejét. Ez pedig legtöbbször fizikai képtelenség.
A láthatatlanok élete a mindennapokban
Mivel rengeteg szülőnek sem a kellő jogi ismerete, sem pedig a pénze nem volt meg egy hosszú és költséges pereskedéshez, egyszerűen feladták a küzdelmet, így a gyerekeik teljesen a hivatalos nyilvántartáson kívül nőttek fel.
A japán rendszerben azonban koszeki nélkül nem lehetsz hivatalos lakos (nincs lakcímbejelentés), sosem kaphatsz jogosítványt, nem nyithatsz bankszámlát, nem szavazhatsz, nem igényelhetsz útlevelet, esélyed sincs örökölni, és – a legszomorúbb talán – hivatalosan soha nem is házasodhatsz meg.
A papírok nélkül felnőtt gyerekeknek esélyük sincs beilleszkedni a hivatalos társadalomba. Felnőttként sokan közülük végül az éjszakában (például a szexiparban) kötnek ki, vagy pitiáner bűncselekményekből tartják el magukat. Számukra a rendszeren kívüli, alvilági élet paradox módon sokkal érthetőbb és befogadóbb, mint a bürokratikus, merev japán hivatalos világ.
Hogy a diszkriminációt legalább valamennyire mérsékeljék, Japánban ma már tilos a munkáltatóknak bekérniük a dolgozók koszekijét. Így elvileg a cégek nem szereznek tudomást arról, ha valakinek egyáltalán nincs ilyen nyilvántartása, bár hivatalos papírok (például adószám és bankszámla) nélkül munkát vállalni amúgy is szinte lehetetlen.
Az egész tényleg tiszta őrületnek hangzik. A japán polgári törvénykönyv sokáig kőbe vésett szabályát csak nemrég sikerült fellazítani: hosszas társadalmi nyomás után az érintett időszakot 300-ról 100 napra csökkentették. Bár ez még mindig nem a legtökéletesebb megoldás, nagyságrendekkel visszaszoríthatja a jövőbeni „láthatatlan” gyermekek születését.
A modern DNS-tesztek korában persze pláne teljesen abszurdnak tűnik egy olyan jogszabályhoz ragaszkodni, amely egy újszülöttet a biológiai szülők egyértelmű akarata ellenére is a volt férj nevére kényszerít.
Sajnos azonban a hírhedten merev és nehézkes japán igazságszolgáltatási rendszer éppen a tétlenségével és a hagyományokhoz való görcsös ragaszkodásával érte el, hogy évről évre olyan emberek generációi nőttek fel az országban, akik hivatalosan senkinek sem kellenek, és a peremre szorulva gyakran bűnözésre kárhoztatott életre kényszerülnek.
