Az olasz nyelv meglehetősen későn jelent meg: hivatalossá csak a 19. században vált.
Az ókori rómaiak latinul beszéltek. Felmerül az érdekes kérdés: vajon milyen nyelven beszéltek a helyiek, amikor az olasz még nem létezett? És hová tűnt hirtelen a latin, ha egyszer milliók beszélték?
Az ókori Róma nem csupán gladiátorokból, Caligula féktelen lakomáiból és vízvezetékekből állt, hanem abból a nyelvből is, amelyen mindezt a pompát megvitatták. A latin az ókori világ Wi-Fi-jeként kötött össze mindenkit – a filozófusoktól és császároktól kezdve a légiósokon át a rabszolgákig.
Érdekesség: Rómában gyakran találkozni az SPQR rövidítéssel. Mit gondolsz, mit jelent? A feloldása: „A római szenátus és nép”. Ezzel a rövidítéssel a rómaiak a szenátus és a római nép iránti hálájukat fejezték ki.
Ma a latint holt nyelvnek tekintik, bár a tudományban, az orvoslásban és a jogban még mindig használják. Joggal merül fel a kérdés: ha az olaszok ősei latinul beszéltek, honnan ered a modern olasz nyelv? Hiszen a mai olaszok az ő leszármazottaik, amit a régészet és a genetikai vizsgálatok is alátámasztanak.
Hogyan született meg a latin nyelv?
Körülbelül 2800 évvel ezelőtt a Tiberis folyó partján, a mai Appennini-félsziget középső részén latin törzsek éltek. Az ő nyelvük – a latin – vált az ókori Róma alapjává. A vidék a Latium nevet kapta, Kr. e. 753-ban pedig a legenda szerint az egyesült latin törzsek megalapították Róma városát.
A latin a Római Birodalom hivatalos nyelvévé vált, ami hatalmas népszerűséget hozott számára. Idővel azonban a nyelv változni kezdett, és más népek kifejezéseivel gyarapodott. Megjelent az úgynevezett vulgáris (vagy népi) latin, amelyen a köznép beszélt. Végső soron ez lett az összes újlatin nyelv – köztük az olasz – közvetlen őse.
A vulgáris latin olyan volt, mint egy elszabadult kamaszszleng. Miközben a szenátusban porosodtak a klasszikus latin nyelvű tekercsek, az egyszerű rómaiak sorra találták ki az új szavakat és kifejezéseket. Tőlük származik például a „fókusz” (amellyel a bűvészek elkápráztatnak bennünket) vagy a „vinum” (bor) – elvégre szórakozni is kell valahogy az életben.
Miért tűnt el a klasszikus latin?
Az i. sz. 5. században a Nyugatrómai Birodalom összeomlott, területe pedig számos önálló államra szakadt szét.
A legfőbb ok azonban az oktatási rendszer szétesése volt. Korábban minden régióban egységesen tanították a latint, legfeljebb kisebb földrajzi és kulturális eltérésekkel. Amikor a Római Birodalom felbomlott, az iskolák is a saját szájuk íze szerint kezdték el oktatni a nyelvet.
Néhány évtized leforgása alatt a klasszikus latin megszűnt élő beszélt nyelv lenni, és mindenhol a helyi nyelvjárások vették át a vezető szerepet.
Róma bukása olyan volt, mint egy viharos válás: a házasfelek felosztották a közös vagyont, a gyerekeket (a nyelveket) a különféle törzsek nevelték fel, a latin pedig már nem tudta egyben tartani őket. Mindenki úgy kezdett beszélni, ahogy épp kedve tartotta.
Érdekes módon abban az időszakban az Itáliában beszélt dialektusok még annyira hasonlítottak egymásra, hogy a különböző vidékek lakói különösebb nehézség nélkül megértették egymást. Ennek ellenére a teljes félszigetet egyesítő közös nyelv még hosszú ideig nem létezett.
Hogyan lett a toszkán nyelvjárásból olasz nyelv?
Az olasz nyelv formálódása csak a 14. században vette kezdetét.
A helyiek a nyelvük fejlődését olyan kiemelkedő szerzőknek köszönhetik, mint Dante Alighieri, Francesco Petrarca és Giovanni Boccaccio. Ezek az alkotók műveikben a latin és a toszkán dialektus ötvözetét használták.
Írásaik óriási népszerűségre tettek szert, a használt nyelvváltozat pedig gyorsan elterjedt a szélesebb néprétegek körében is.
Dante Alighieri, az Isteni színjáték szerzője, a toszkán nyelvjárást univerzális eszköznek tekintette mind a művészi metaforák, mind a filozófiai eszmék kifejezésére. Munkássága alapozta meg az irodalmi olasz nyelv megszületését.
Érdekesség: a latin nemcsak az olasz nyelvet ihlette meg, hanem az angolt is: az angol szavak mintegy 60%-a latin gyökerekből származik.
Végül a toszkán dialektus évszázadok alatt végleg felülkerekedett az olaszok legfőbb irodalmi nyelveként, és az új nemzeti nyelv megteremtésének bázisává vált.
Mikor vált hivatalossá az olasz nyelv?
A toszkán nyelvjárás fokozatosan háttérbe szorította a többi beszédformát, a 17–18. századra pedig már széles körben használták. Az olasz nyelv de facto 1861-ben, Itália egyesítésekor vált hivatalossá, majd 1870-ben, Róma Olasz Királysághoz való csatolásával ez a státusz véglegesen megerősítést nyert.
Ennek ellenére Olaszország mindmáig a dialektusok országa maradt. A déli területeken például sokan a nápolyit beszélik, északon pedig a velenceit. Felmérések szerint az olasz lakosság több mint 30%-a a mindennapi életben rendszeresen használja a helyi nyelvjárásokat.
A latint a mai napig alkalmazzák, bár a hétköznapi beszédben már nem fordul elő. A katolikus egyház a liturgiában használja, az orvosok és jogászok pedig a szakkifejezésekben támaszkodnak rá. Világszerte számos neves egyetem és szervezet jelmondata is latinul olvasható.
A klasszikus latin idézetek ismerete ma is a műveltség biztos védjegyének számít.
Olaszország rendkívül gazdag történelmi vidék, ahol két nyelv nyitott két merőben új fejezetet az emberiség számára. A latin a jogrendszert, az orvostudományt és a filozófiát ajándékozta a világnak, míg az olasz nyelv a reneszánsz idején kibontakozó opera és számos más művészeti ág alapjává vált.
Ez a "vulgáris latin", mint ősnyelv úgy hülyeség, ahogy van! A dolog épp fordítva történt. A latin, mint "anyanyelv" csak egy szűk elit által beszélt nyelv volt. A hódítások, a közigazgatás és kultúra terjedése persze magát "A" latint is befolyásolta, azonban a peremkerületekben az írástudókon és helyi tisztviselőkön kívül lényegében senki sem beszélte. Persze az idő nagy úr, a birodalom több mint 1000 éves fennállása alatt, éppen a közigazgatás és oktatás miatt a helyi nyelvekbe is lassanként beépült, de a "rendes" irodalmi latin így sem vált anyanyelvvé a pórnép közt. Azt továbbra is a helyi tisztvidelők, írástudók beszélték, a helyi lakosok (épp a beépülés miatt) pedig megértették őket, vica-versa. A kereskedelmi útvonalak, hódító hadjáratok, népvándorlások, az állampolgárság hozománya lett, hogy a helyiek a latint ismerték valamilyen szinten, és a különböző területekről származók a latin kifejezések (vulgáris, helyi nyelvi sajátosságokkal terhelt) használatával meg-megértették egymást. A birodalom felbomlása nem csak a központilag irányított oktatás, kultúra és közigazgatás eltűnését jelentette, hanem jelentősen befolyásolta a kereskedelmi útvonalakat és a népvándorlást is. A helyiek által anyanyelvként beszélt, a latin által jelentősen befolyásolt nyelvhasználat előtérbe került, miközben a peremvidékeket meghódító törzsek hatására felgyorsult a helyben használt nyelvjárások gyors változása is. Az addigra holt nyelvként használt irodalmi latin már csak a hivatalos írásokban és az egyházi szertartásokban jelent meg. Ahogy egyre távolodott a helyi nyelv és az irodalmi latin, fokozatosan jelentek meg helyi nyelven írott dokumentumok a latin betűkészletet használva. Keleten hasonló folyamat ment végbe a helyi, görög hatású nyelvjárásokkal, de az már egy másik történet.
és a görög?
A latin nyelv a világnyelvek atyja , kötödnek használatukban egymáshoz