A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a delfinek békeszerető és játékos állatok. Ha a strandon megpillantanak egyet a part közelében, általában eszük ágában sincs kimenekülni a vízből.
Sőt, inkább közelebb mennek hozzá, hogy megérintsék és játsszanak vele.
Azonban minden szelídsége és aranyos külseje ellenére a delfin mégiscsak egy vadállat, amiről sosem szabad megfeledkezni. Igaz, az esetek többségében nem agresszívak az emberrel, sőt, baj esetén akár segíthetnek is, de érdemes észben tartani: a delfinek rendkívül érzelmes lények, így a viselkedésük is meglehetősen kiszámíthatatlan lehet.
Saját biztonságod érdekében jobb, ha nem állsz le játszani a delfinekkel.
Előfordulhat ugyanis, hogy egyszerűen nem mérik fel: az ember tüdőkapacitása nem elég a hosszas víz alatti mókázáshoz. Voltak már olyan esetek, amikor a játékba feledkezett delfinek túl sokáig tartottak valakit a víz alatt, vagy egyszerűen túl messzire sodorták a parttól.
Még az is megtörténhet, hogy egy delfin túlságosan erős vonzalmat kezd érezni egy ember iránt, vagy egyenesen féltékennyé válik a partnerére. A delfinek a valóságban elképesztően ragaszkodóak, kitartóak és annyira aktívak, hogy sokszor egyáltalán nem könnyű lerázni őket.
A delfin ráadásul az egyetlen olyan vízi emlős, akit cseppet sem tántorít el, ha a kiszemeltje egy teljesen más biológiai fajhoz tartozik. Olyan rámenősek tudnak lenni, mint egy felajzott házinyúl, amelyik a macskákat, a kutyákat, de még a szék lábát sem hagyja békén. Csakhogy a nyúlnak nincs olyan magasan fejlett intelligenciája, hogy mellette még féltékenykedjen is.
A vadonban a delfinek olykor még a kardszárnyú delfineket (gyilkos bálnákat) is megpróbálják elcsábítani – olyannyira, hogy a természetben hibrid utódok is születnek –, de más delfinfajokkal is szívesen párosodnak. Lényegében minden magasan fejlett emlős felkelti az érdeklődésüket. És ebbe bizony mi, emberek is beletartozunk.
Volt már rá példa, hogy egy delfin fülig szerelmes lett egy emberbe.
Az egyik ilyen esetet Heinz G. Konsalik „Delfin-hadművelet” című könyve örökítette meg, amely a szerző elmondása szerint valós eseményeken alapul. A történet szerint a delfin annyira vonzódott az idomárnőjéhez, hogy fizikailag is megpróbálta kiiktatni a vélt riválisait – vagyis a nő környezetében felbukkanó férfiakat.
Egy másik, a 60-as években végzett hírhedt kísérlet során, amelyben a delfinek angol nyelvre való taníthatóságát vizsgálták, egy Peter nevű hím delfin fülig beleszeretett az oktatójába, Margaret Howe Lovattba. Amikor a projekt véget ért és elválasztották őket egymástól, a delfin egyszerűen nem tudta elviselni a hiányát: lemerült a medence fenekére, és többé nem jött fel levegőért – vagyis lényegében öngyilkos lett.
2018-ban a világsajtó két olyan esetről is beszámolt, amikor delfinek nőket zaklattak. Az egyikük egy medencében élt, és rendszeresen molesztálta a női látogatókat, a másik pedig a franciaországi Landévennec település strandján zaklatta a fürdőző nőket. Utóbbi a Zafar nevet kapta a helyiektől. Egy magányos hímről volt szó, aki mindenáron párt akart találni magának, de valamiért földi nőkkel próbálkozott. A helyzet odáig fajult, hogy a hatóságok kénytelenek voltak megtiltani a fürdőzést olyankor, amikor Zafar felbukkant a partoknál, mert a jelenléte már egyáltalán nem volt biztonságos.
Mindent egybevetve tehát nem érdemes hamis reményeket kelteni a delfinekben egy kis ártatlannak tűnő játékkal, hiszen sosem tudhatod, miféle szándékkal úszott oda hozzád az a látszólag barátságos példány.
De a férfiak sincsenek biztonságban!
Egyes hím delfineket ugyanis az sem tántorít el, ha a kiszemelt áldozatuk történetesen velük azonos nemű. És míg egy nyulat legalább óvatosan odébb tudsz tessékelni, egy delfin jóval erősebb az embernél. Egy kéretlen „romantikus kaland” egy megvadult delfinnel több száz méterre a parttól bizonyára nem az a fajta élmény, amivel az ember szívesen zárná a nyaralását.
Vigyázz magadra a nyílt vizeken, és sose felejtsd el: bár a delfin hihetetlenül okos és végtelenül aranyos, attól még egy vadállat.
