Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést, így végül úgy döntöttem, írok róla egy cikket, mivel úgy látom, rengeteg tévhit kering az űrbéli fegyverhasználattal kapcsolatban.
1. tévhit: Ilyet még soha senki sem csinált
Az igazság az, hogy már történt ilyen. Bár az információ bárki számára hozzáférhető, mégis kevesen tudnak róla. Az 1960-as évek végén a szovjet Almaz űrállomások keringtek a Föld körül, amelyeket egy 23 mm-es, Nudelman–Rihter rendszerű repülőgép-gépágyúval szereltek fel. Egy ilyen fegyver elméletben akár 2600 lövés leadására is képes percenként.
A fegyvert azért telepítették, hogy megvédjék az állomást egy esetleges „űrkalózkodástól” vagy eltérítéstől. A félelem azután erősödött fel, hogy az Egyesült Államok 1967-ben belekezdett egy teljesen új típusú űrhajó, a Space Shuttle űrrepülőgép fejlesztésébe.
Kiderült ugyanis, hogy az amerikai űrrepülőgép tervezett méretei és az a hasznos teher, amit képes lett volna visszahozni a Földre, kísértetiesen megegyeztek az Almaz űrállomások tömegével és kiterjedésével.
Bár a gigantikus rakteret hivatalosan a távközlési műholdak pályára állításával és az űrállomások építéséhez szükséges modulok szállításával magyarázták, a szovjetek biztosra mentek, és inkább védelmi rendszerrel látták el a saját bázisukat.
Az űrbe telepített gépágyúból mindössze egyetlen alkalommal, 1975. január 24-én nyitottak tüzet. Ezen a napon vonták ki a forgalomból a Szaljut–3 űrállomást, amelynek utolsó legénysége már korábban, július 19-én hazatért. A földi irányítóközpont úgy döntött, ha már úgyis megsemmisül az állomás, letesztelik a fegyvert, hogy lássák, milyen hatással van a brutális visszarúgás magára az űreszközre.
Az állomás egy percen belül három sorozatot adott le, és összesen 20 lövedéket lőtt ki. A tüzeléssel egy időben beindították a hajtóműveket is, hogy kompenzálják a fegyver visszarúgását.
A beszámolók szerint azonban a hajtóművek nem tudták teljesen ellensúlyozni az erőt, így a lövések hatására az űrállomás pályamagassága és forgása is kissé megváltozott. Ha az állomás továbbra is szolgálatban maradt volna, egy újabb manőverre lett volna szükség a pálya korrigálásához, de mivel néhány órával később amúgy is a légkörbe irányították, ennek már nem volt jelentősége.
2. tévhit: A kilőtt golyó az űrben a végtelenségig repül
A valóságban ez nem egészen így működik. Ahhoz, hogy egy objektum alacsony Föld körüli pályán maradjon, nagyjából 7,7 km/s sebességgel kell haladnia. Ahhoz pedig, hogy legyőzze a Föld gravitációját és a végtelen űr felé vegye az irányt, el kell érnie a második kozmikus sebességet, ami körülbelül 11 km/s. Vagyis a golyónak mintegy 3,22 km/s többletsebességre lett volna szüksége a szökéshez.
Egyetlen modern lőfegyver sem képes ekkora kezdősebességet adni egy lövedéknek. A kézifegyverek átlagos torkolati sebessége 0,5–0,7 km/s (egy AK–47-es gépkarabélynál például 715 m/s). Az űrben a golyó persze nem lassulna le a légellenállás hiánya miatt, ám a második kozmikus sebesség eléréséhez ez még így is édeskevés.
A Szaljut–3 űrállomás NR–23-as gépágyújából kilőtt lövedékek így sosem hagyták el az alacsony Föld körüli pályát, és a sűrűbb légkörbe érve viszonylag gyorsan elégtek.
3. tévhit: Egy fegyver elsütésével az űrhajós irányítani tudja a mozgását a nyílt űrben
Ez a mítosz nem teljesen alaptalan, hiszen a lendületmegmaradás törvénye az űrben is érvényes. Egy puskából kilőtt golyó visszarúgása lendületet ad az űrhajósnak, ami egyértelműen megváltoztatja a sebességét és az irányát. Ez egyszerű fizika.
A probléma ott kezdődik, hogy lehet-e ezt a fajta mozgást célzottan irányítani. Hiába változik meg az űrhajós sebessége a lövés pillanatában, ha az lenne a feladata, hogy pusztán a fegyver visszarúgását használva jusson el egy 100 méterre lévő célponthoz, valószínűleg csúfos kudarcot vallana. Ha mégis célba érne, az csupán a vakszerencsén múlna.
A gond ugyanis az, hogy a fegyver elsütése a legritkább esetben lökné a kívánt irányba az űrhajóst – sokkal valószínűbb, hogy pörögni kezdene a saját tengelye körül. Hogy ezt elkerülje, a fegyver tusát tökéletesen a saját tömegközéppontjához kellene igazítania. Egy vastag, nehézkes űrruhában, a súlytalanság állapotában ezt szinte lehetetlen kivitelezni, így a mutatvány eredménye megjósolhatatlan lenne.
Ezek lennének tehát a leggyakoribb tévhitek az űrbéli lövöldözéssel kapcsolatban. Az mindenesetre biztos, hogy az űr felfedezése sokkal fényesebb jövőt ígér, ha a békés tudományos kutatásokra koncentrálunk a világűr militarizálása helyett.
