Festmény vs. Fotó: hogyan néztek ki valójában a híres emberek?

A híres portrék a múzeumokban nem mindig tükrözik pontosan a valóságot.

Néha a művészek megszépítették a modelljeiket, máskor pedig az emberek a fényképeken még a festményeknél is szebbek. Hasonlítsuk össze a híres festményeket a fotókkal, és nézzük meg, hogyan is néztek ki ezek az emberek valójában!

Vera Mamontova a híres kereskedő és gyáros, Szavva Mamontov lánya volt. Ezen a festményen és a fotón 12 éves. Ahogy Szerov festő emlékezett vissza, nem volt könnyű rávenni a lányt, hogy egy helyben üljön, amikor odakint ragyogó napsütés van. Többször is el kellett mennie a Mamontovokhoz vendégségbe. 32 éves korában halt meg tüdőgyulladásban.

A festő igazán kitett magáért, hogy a „fattyúk anyja”, ahogy a szerelmes spanyol királynőt nevezték, sokkal „szimpatikusabbnak” tűnjön a valóságnál. És miért hívták „fattyúk anyjának”? Azért, mert hat gyermeke született, és nem mindegyik a férjétől...

Itt pont fordítva van – a fotó jobb a portrénál. A festő elég erősen megváltoztatta a királyné külsejét... Talán emlékezetből festett? A királyné sorsa tragikusan alakult – Genfben egy olasz terrorista megtámadta, és egy háromszögletű reszelőből készült tőrrel átszúrta a szívét.

A csapás olyan gyors és erős volt, a penge pedig olyan vékony, hogy senki semmit nem vett észre - nem volt vér, nem volt látható seb, az emberek csak annyit láttak belőle, hogy "összeütköztek". A terrorista továbbment, a királyné pedig a kísérőivel folytatta a sétát. Csak néhány perc múlva kezdett el a királyné hirtelen tántorogni, majd holtan esett össze.

Gala Dalí az a nő, aki egy átlagos orosz kisváros lakójából a szürrealizmus legendájává vált. Nemcsak Salvador Dalí felesége volt, hanem a fő múzsája, ügynöke és kritikusa is. Azt mondják, hogy ő változtatta sikeressé a művész alkotói káoszát, és tudta, hogyan kell a festményeket a lehető legmagasabb áron eladni :). A házasságukban mindenki megkapta, amit akart – Dalí a hírnevet, Gala pedig a pénzt.

Az evolúció atyja, elgondolkodó tekintettel, mintha most jutott volna eszébe, hogy hány gyereke van összesen (spoiler – tíz). Pedig az elképzelései egykor annyira botrányosnak tűntek, hogy a helyi szerzetesek keresztet vetettek, amikor elhaladtak Darwin háza előtt.

„A fájdalom elmúlik, a szépség megmarad” – mondta Renoir. Élete utolsó 20 évében ízületi gyulladásban szenvedett, és azokban az években, amikor már nem tudta az ujjait használni, a kezéhez kötözte az ecsetet, hogy folytathassa a festést.

Sherlock Holmes megalkotója valójában orvos szeretett volna lenni, de nem jöttek a betegek, így a szike helyett tollat kellett ragadnia. Egyébként ki nem állhatta Sherlockot, még meg is próbálta „megölni”, de az olvasók akkora felháborodást rendeztek, hogy vissza kellett hoznia a zsenit a lapokra. Doyle-nak szenvedélye volt a  spiritualizmus – élete végén aktívan kutatott szellemek után.

A „Maugli” és a „Dzsungel könyve” szerzője fiatalkorában újságíróként dolgozott Indiában fillérekért, az írással pedig éjszaka foglalkozott. A fotón mindössze 23 éves – a bajusz és a szemüveg komolyságot kölcsönzött neki, hogy a kollégái ne tartsák teljesen zöldfülűnek.

II. Sándor felesége és egy kifinomult ízlésű nő – a legműveltebb császárnénak tartották. Gyenge egészsége ellenére megalapította az első leánygimnáziumokat Oroszországban, és a művészetek védelmezője volt. Azt mondják, hogy az ő orgona iránti szeretete tette népszerűvé ezt a virágot az orosz kertekben.

„A tartár Vénusz” – így nevezték kortársai ezt a moszkvai szépséget káprázatos külseje miatt. A Winterhalter ecsetjével készült portréján 18 éves volt, és már régóta visele a bálok királynőjének nem hivatalos címét. Merész öltözékei miatt néha „erkölcstelenség” miatt kivezették a bálokról. Ez például az egyik ilyen „erkölcstelennek” tartott ruhája volt:

Mary 18 évesen írta a „Frankensteint”, amikor a férjével, Percy Shelley költővel és barátjukkal, Lord Byronnal nyaralt. Irodalmi versenyt rendeztek – ki találja ki a legfélelmetesebb történetet, és Mary nyert. A regénye lett az első a sci-fi műfajában, Frankenstein szörnye pedig a világkultúra ikonjává vált.

Gustav Klimt múzsája Adele Bloch-Bauer volt, akit aranyló fényben örökített meg. Az egyetlen nő, akit Klimt többször is megfestett – ilyen megtiszteltetésben kevesen részesülhettek.

Jeanne Hébuterne, Modigliani törékeny és szomorú múzsája, művészetének megtestesítőjévé vált. Szerelmük szenvedélyes és tragikus volt: öngyilkos lett, mert nem tudta feldolgozni a festő halálát.

Jeanne Samary, színésznő és Renoir kedvence, a portréin az életöröm megtestesítőjének tűnik. Kortársai csodálták fertőző nevetését és színpadi báját. Nagyon fiatalon, 33 évesen halt meg, két kislányt hagyva maga után.

Suzanne Valadon modell volt, akit Renoir és Toulouse-Lautrec is szívesen festett. Nem volt tökéletes modell, de éppen ez az alak és lágy mosolya lett számos művész ihletforrása.

Olga Koklova, orosz balerina és Pablo Picasso első felesége, a művész legérzékenyebb és legrealisztikusabb alkotásainak múzsája volt. Házasságuk szerelemmel kezdődött, és viharos válással végződött, ami után a festő kubista hidegséggel ábrázolta az alakját.

Marc Chagall festőművész első felesége és múzsája, aki maga is jól rajzolt és verseket írt. Chagall számos festményén repül – azt mondják, így mutatta ki a művész a nagy szerelmét iránta. 1944-ben halt meg fertőzésben New Yorkban, ami után Chagall egy évig nem tudott festeni a bánattól.

A híres Benois családból származó tehetséges festőnő, aki a forradalom után Párizsba emigrált. Hogy eltartsa négy gyermekét, megrendelésre festett portrékat – és mégis gyakran éhezett. Ez az önarcképe még Oroszországban készült – itt még fiatal volt, szépséges, tele reményekkel.

Annyira szeretem ezt a képet...még modern szemmel nézve is gyönyörű!