Az USA nem a dizájnról, hanem a praktikumról szól. Itt simán élhetsz olyan lakásban, ahol régi a parketta és faablakok vannak, mégis teljesen szabadnak és nyugodtnak érezheted magad a klímaberendezés, a legmodernebb gépek, a kényelmes parkolás és a tiszta levegő mellett.
Az amerikai otthonokban minden egyetlen célnak van alárendelve: hogy megadja az otthonosság és a függetlenség érzését, még akkor is, ha körülötted ott a nagyváros, a bérlés és a folyamatos költözködés. Bár a részletekben gyakran eltér az európaitól, a különbségek mögött nem pusztán építészeti megoldások, hanem egy egész életmód-kultúra húzódik meg.
Ház- és lakástípusok az USA-ban
Először is osszuk fel az amerikai családi házakat és társasházakat kategóriákra megfizethetőség szerint, hogy lásd az amerikai lakásállományt és azt, hogyan élnek az emberek az Egyesült Államokban:
1. A középosztály alatti réteg (a lakosság 20%-a) – mobilházak, társasházi lakások
Gyakran így élnek a bevándorló családok, a különféle problémákkal küzdő emberek (függőség, beteg hozzátartozó), vagy néha az elvált, korábban középosztálybeli férfiak (átmenetileg).
Évi 50 000 dolláros háztartási bevétellel már lehet venni egy legfeljebb 200 000 dolláros házat jelzáloghitelre. New Yorkban az olcsó lakhatás így fest:
Az elrendezések New Yorkban gyakran ilyenek:
Példa egy viszonylag olcsó lakásra egy régi chicagói házban a szegényebb réteg számára:
Itt élhetnek kisvárosból érkezők, egyedülálló, gyereket nevelő anyák, de akár még diplomás bevándorlók is az első éveikben. Ezekben az épületekben gyakran régiek a csövek és a tetők, távol esnek a központtól, és sokszor rosszabb közbiztonságú környékeken találhatók.
Az USA déli részén az olcsó lakások ilyen parkolós lakóparkokban is helyet kaphatnak:
Az ilyen lakóparkok közös területén lehet medence, fitneszterem, pihenőzóna és könyvtár is:
Így fest az olcsó lakhatás Los Angelesben:
Az alábbi képeken ne tévesszenek meg a nagy belmagasságok, a vakolatdíszek és az ablakok feletti stukkók. Belül ezek valójában meglehetősen leharcolt épületek, még ha márványpadlóval is rendelkeznek. Itt a középosztály szintje alatt élők laknak, az épület pedig több mint 80 éve számított elitnek:
És még egy példa New Yorkból:
Íme még egy kifejezetten olcsó lakásváltozat egy társasházban, Chicago déli részén:
A lépcsőház így néz ki:
Maga a lakás így fest (kilátás az előtérből, balra a konyha, jobbra a nappali, majd a két hálószoba):
Ugyanennek a lakásnak az alaprajza:
A szegényebb réteghez tartoznak a kis, egyszintes bungalók tulajdonosai is, ha az épületek viszonylag régebbiek:
Belül nagyjából ilyen az állapotuk:
Hozzávetőleges árat nagyon nehéz mondani, mert a különböző városokban az azonos jellegű ingatlanok ára drasztikusan eltér. Dél-Chicagóban (egy olcsóbb és rossz közbiztonságú környéken) egy felújításra szoruló, 4-5 hálószobás nagy házat akár 50 000 dollárért is meg lehet vásárolni, miközben Los Angelesben egy pont ugyanilyen ház 500 000 dollárba is kerülhet, San Franciscóban pedig egy átlagos lakás nagyjából 1 millió dollárt kóstál.
Egyébként sokan félreértik az amerikai lakókocsikra vonatkozó statisztikákat. Meglepődnek, amikor megtudják, hogy mintegy 20 millió amerikai (a lakosság 6%-a) él így. A valóságban a statisztikákba beletartozik az összes olyan különálló háztípus is, amely telekbérlés mellett helyről helyre szállítható (minden mobil-, modul- és könnyűszerkezetes ház). Egy ilyen lakás átlagos alapterülete körülbelül 75–85 m². Így néz ki ez a háztípus:
2. Középosztály (60%) – családi házak és lakások új építésű épületekben, jó környéken, 0,25 és 1 millió dollár között egy átlagos városban
Most rátérünk az „igazi Amerikára”, amelyben a lakosság több mint 50%-a él. Ez az életstílus a 180–250 m²-es vagy még nagyobb házakról, a 80–120 m²-es lakásokról, a friss felújításról, a széles utakról, az új járdákról, a kényelemről, a klímáról és sok minden másról szól.
A lépcsős előterek így festenek:
A külön étkező rendkívül népszerű mind a házakban, mind a lakásokban. Leggyakrabban átjárható a folyosó, a konyha és a nappali között:
A középosztály átlagos jövedelme régiónként eltérő, de háztartásonként általában évi 50 000 – 200 000 dollár között mozog. Lehetnek vállalkozók vagy szellemi foglalkozású szakemberek (orvosok, tanárok, mérnökök stb.).
Az USA-ban létezik egy általánosan elfogadott arányszám, amellyel felbecsülhető, hogy a jövedelme alapján mekkora értékű házat engedhet meg magának egy háztartás. Ha egy háztartás évi 120 000 dollárt keres, akkor az elérhető ház értéke legfeljebb 500 000 dollár lehet.
És így néz ki egy ilyen társasház egy rendezett környéken a texasi Houstonban, ami a középosztálynak felel meg:
A középosztálybeli épületek lépcsőházai így festenek:
Érdemes észben tartani, hogy az amerikaiak (az angolok, németek, svédek, írek, olaszok stb. leszármazottai) nem igazán kedvelik a lakásokat. Ezért egy ilyen lakásban inkább új bevándorlók – afroamerikaiak, latin-amerikaiak vagy lengyel származásúak – fognak élni.
A családi házban élő középosztály nagyban különbözik a várostól függően. Los Angelesben ez 500 000 és 2 millió dollár közötti ingatlant jelent, egy átlagos amerikai városban viszont 100 000 és 1 millió dollár között mozog. Ezek a házak nagyjából úgy néznek ki, ahogy a sorozatokban megszokhattuk. Íme egy példa New Jersey államból:
Íme egy példa Texasból:
És még egy New Jersey-ből:
A kifizetett hitelű házaikat bérbe adva a nyugdíjasok gyakran Floridába költöznek, ilyen medencés lakóparkokba, mintegy 10–20 percnyi autóútra az óceántól:
A külvárosi, kevés lakásos új építésű társasházak szintén a középosztály alsóbb rétegéhez tartoznak. Ezeket egyedülállók, párok és bevándorló családok választják. Általában minőségi épületekről van szó tisztességes alapterülettel (60–70 m² egy egy- vagy másfél szobás lakás esetén), viszont messze vannak a belvárostól. Így néznek ki ezek az épületek:
Az új építésű nagy társasházak az USA-ban rendkívül modernek: hatalmas aulákkal, közösségi irodaterekkel, recepcióval, edzőteremmel és medencével rendelkeznek.
Így festenek az új épületek Chicagóban, ahol jelenleg óriási építési hullám tapasztalható:
És gyakran így néznek ki a közösségi használatú földszinti részeik:
Még ha ezekben a lakásokban kifejezetten drága luxusfelújítás készült is, az alapterületük valójában akár az ötöde egy standard családi házénak, ezért még mindig a középosztály kategóriájába sorolják őket. Főleg szakemberek, fiatalok, egyedülállók vagy párok részesítik előnyben (a családosok körében nem szokás lakásban élni, ők inkább házat vásárolnak).
A dizájn terén természetes követ és tömör fát használnak, valamint beépített központi szellőztető- és klímarendszert, padlófűtést és motoros árnyékolókat. Az új építésű házak teljesen új életszínvonalat teremtenek az amerikai nagyvárosokban:
Fontos hozzátenni, hogy az USA-ban (valamint Kanadában és sok más országban) nincsenek fapados új építésű társasházak. Minden minőségi, sőt kifejezetten igényes kivitelben készül, modern üvegfelületekkel, rendkívül kényelmes alaprajzokkal és klímarendszerrel.
Chicagóban az új projektek kifejezetten sok korszerű elképzelést valósítanak meg: az alsó szinteken gyakran 2-3 emeletnyi szolgáltató egység (fitneszterem, kávézó, étterem, szupermarket, gyógyszertár, üzletek) kap helyet, ami évről évre egyre élhetőbb várossá teszi Chicagót.
Az alapötlet már korábban is megjelent, az üzlethelyiségek léteztek, csak nem ilyen impozáns léptékben:
3. Jómódú réteg (18%)
Gyakran felmerül a vélemények között, hogy állítólag a gazdagokat mutatjuk be, és nem a középosztályt, de valójában éles határvonalat húzunk. A tehetős amerikaiak házai úgy festenek, mint a fenti és lenti fotókon. Egy 250–350 m²-es ház viszont a középosztályhoz tartozik.
A vagyonos réteget aligha kell bemutatni. Mindannyian el tudunk képzelni egy 400–1200 m²-es villát vagy penthouse-t, hiszen számtalan amerikai filmben és sorozatban láttunk már ilyet. Ebbe a kategóriába mindenki beletartozik, akinek a jövedelme meghaladja például egy hagyományos orvos és ápolónő fizetését. Viszont két sebészorvos házastárs már egyértelműen jómódúnak minősül.
Egy 3 és 10 millió dollár közötti ház még a vagyonos réteghez sorolható, efölött pedig a szupergazdagok (a lakosság 2%-a) következnek, akiknek a tőkéje egyértelműen nem két fizetésből vagy egyetlen kisebb vállalkozásból származik.
Miután áttekintettük az életszínvonal szintjeit, nézzük meg az amerikai lakások jellegzetes sajátosságait (nemcsak a drágákét, hanem általánosságban):
1. Minden hatalmas – a hűtő és a hálószoba is (oversized appliances, master bedroom)
Az első dolog, amit egy amerikai lakásban megérzel, a méretarány. Még az olcsóbb otthonokban is teljes méretű háztartási gépekkel (full-size appliances) van felszerelve a konyha: széles tűzhely, fagyasztós óriáshűtő, mosogatógép, sütő és a tűzhely fölé beépített mikrohullámú sütő. A középosztályban valószínűleg nincs is olyan család, amelynek ne lenne mosogatógépe.
A hálószoba nem pusztán egy szoba, hanem master bedroom – saját fürdőszobával (en-suite) és gardróbbal kiegészítve. Még az egyszobás garzonok alapterülete is nem ritkán meghaladja a 65 m²-t az USA-ban.
Az amerikaiak rengeteget dolgoznak, nagy házakat vásárolnak, és nem félnek másodállást vagy hétvégi munkát vállalni. Mindezt azért teszik, hogy biztosítsák a kényelmes életet idős korukra.
2. Nyitott elrendezés és nappaliközpontú életstílus (open floor plan, living-focused)
Az amerikai otthon a nappali (living room) köré épül. Nincsenek szigorú térelválasztók: a konyha a nappali egyik sarka, az étkező pedig annak folytatása. Ez az open floor plan (nyitott térkoncepció) – a falak elhagyásával rengeteg szabadságot és tágasságot nyernek.
Az amerikai házakban nincs hagyományos „előszoba” – közvetlenül az élettérbe lépsz be: ott a kanapé, a tévé és a konyhapult. Sehol nincsenek hosszú folyosók vagy zárt előterek. Az amerikaiak tényleg a nappaliban élik az életüket – ott főznek, dolgoznak és beszélgetnek. Kivételt az olyan típusú épületek képeznek, mint a fenti alaprajzon, ahol van előtér/hall, külön családi szoba (family room), és az alagsorban egy második nappali is.
3. Rengeteg új építésű ingatlan
Mindannyian hozzászoktunk az amerikai külvárosi házak, valamint a New York-i és chicagói jellegzetes tégla társasházak látványához. A valóságban viszont az USA-ban az elmúlt 15 évben óriási mennyiségű új ingatlan épült: mind társasházak (lásd a fenti képen), mind minimalista stílusú családi házak (lásd az alábbi képen). Az Egyesült Államok már rég nem az az ország, amit a 90-es évek filmjeiben láthattunk.
Nézzük meg azt is, hogyan nézett ki egy tipikus amerikai orvos konyhája az 1880-as években, hogyan indultak a konyhabútorok, és hogyan állt külön a tűzhely:
4. A lakásméret mint életforma
Az amerikaiak hozzászoktak a tágas terekhez. Egy átlagos lakás 65–90 m² közötti, még egyetlen ember számára is. Egy garzon simán lehet 60 m², egy kétszobás pedig akár 100 m². Az igazi amerikai élményt azonban nem a lakás, hanem a családi ház (single-family house) jelenti.
Az USA-ban a házak 120 m²-től kezdődnek, és elérhetik a 250–300 m²-t is. Ezek többnyire egyszintes ranch típusú házak (ranch-style) vagy kétszintes családi házak (two-story homes) garázzsal, verandával és udvarral. Jellemzően 3–5 hálószobával és 2–5 fürdőszobával rendelkeznek.
Az igazi „amerikai álomházban” rendszerint bírók, ügyvédek vagy orvosok laknak:
A külvárosi Amerika az a hely, ahol minden hálószobához külön fürdőszoba tartozhat, a gardrób pedig egy teljesen különálló szoba. Az egyszintes házak is rendkívül népszerűek, de azokban is 3–5 hálószoba található (itt tanárok, vezetők, ápolók laknak):
Még egy szerényebb kétgyermekes család is 160–200 m²-es házat bérel, mert ez a megszokott norma. Nem a gazdagság jele, hanem az alapvető életszínvonal mutatója. Gyermekes családok nagyon ritkán élnek lakásban, szinte csak az alsóbb rétegekben (vagy ha éppen egy luxus új építésű lakásról van szó).
5. Mosókonyha a lakáson kívül (shared laundry, laundry hookups)
Sok bérlakásban nincs mosógép, és a lakók a földszinten található közös mosókonyhát (laundry room) használják. Kényelmesebb opció, ha vannak kiépített csatlakozók (hookups) a saját mosó- és szárítógép bekötéséhez.
Érdemes kiemelni, hogy ilyen közös mosodákat főként az alacsonyabb jövedelműek és az újonnan érkezők vesznek igénybe, nem az egész lakosság. Az ország döntő többsége családi házakban él, ahol külön mosókonyha vagy dedikált mosósarok áll rendelkezésre:
A családi házakban ez kötelező elem: a mosógép és a szárítógép egymás mellett áll egy külön helyiségben (laundry room) polcokkal és szennyesválogatóval felszerelve, vagy a konyha közvetlen közelében, a fenti fotón látható átjáróban.
6. Egybenyitott fürdő és WC – viszont sok van belőle
Az amerikai fürdőszoba egy teljes csomag (full bath): WC, kád zuhanyzóval és mosdó. Szinte mindig hozzátartozik mindegyik hálószobához. Még egy bérelt kétszobás lakásban is általában két teljes fürdőszobát kapsz, így senkinek nem kell veszekednie a reggeli sorban állás miatt.
7. Nincs előszoba – beépített szekrény viszont van
Az amerikai lakás közvetlenül egy szobával indul. Kinyitod az ajtót, és máris az élettérben találod magad. A házipapucs nem igazán elterjedt: a cipőt vagy az ajtó mellett hagyják, vagy le sem veszik.
A ruhák tárolására a bejárat melletti beépített gardróbszekrény (coat closet) szolgál. Ezt olykor porszívó, háztartási tisztítószerek vagy bőröndök tárolásával kombinálják. Különálló előszoba egyszerűen nincs betervezve.
8. Beépített szekrények és gardróbszobák (closet, walk-in closet)
A szekrény a fal szerves része. Semmi különálló gardróbszekrény nincs a szoba közepén. Minden hálószobában található legalább egy built-in closet hagyományos vagy tolóajtóval.
A gardróbszoba itt nem luxuscikk, hanem egy praktikus alapmegoldás, amit már eleve az építészeti tervekbe belefoglalnak.
Emellett rendkívül kedvelik az ablak alatti beépített ülőpadokat is:
9. Infrastruktúra – a város mint szolgáltatás
Az amerikai városokat és településeket nem véletlenszerűen, hanem konkrét élethelyzetekre tervezik. A külvárosokban hatalmas, egységes tervek alapján épült lakónegyedek (subdivisions) sorakoznak.
A csíkszerű bevásárlóközpontok – a strip mallok – minden főút mentén megtalálhatók: ez kifejezetten autós civilizáció, nem pedig gyalogos. A külvárosból percek alatt el lehet jutni a központi csomópontokhoz: óriási parkolóval rendelkező hipermarketekhez, ahol benzinkút, kávézók, éttermek, gyógyszertárak és sok más szolgáltatás koncentrálódik.
A tömegközlekedés (buszok, metró, villamos) szinte csak a hatalmas világvárosokban fejlett. Az USA-ban mindenhol az autós infrastruktúra dominál: parkolók, autópályák, felhajtók, garázsok és autómosók.
10. Termosztát és légkondicionálás (HVAC, central air, thermostat)
Minden lakásban található központi fűtési és hűtési rendszer (HVAC). A falon elhelyezett termosztáton egyszerűen beállítható a kívánt hőmérséklet. A rendszer légcsatornákon keresztül keringeti a levegőt, így nyáron a légkondi nem luxus, hanem az alapszintű kényelem része. A melegebb éghajlatú államokban (Florida, Texas, Arizona) a légkondicionáló egész évben üzemel, és az ablakokat szinte soha ki sem nyitják.
11. Parkolás és szemétkezelés – egyszerű és hatékony
A parkolóhely szinte minden esetben a lakáshoz tartozik. Ez lehet kijelölt parkolóhely (assigned parking), garázs vagy sima nyitott parkoló. A postaládák a bejárat melletti központi blokkban (mailbox center) találhatók, a csomagokat pedig gyakran egyszerűen az ajtó előtt hagyják a futárok.
A szemetet a lakópark területén elhelyezett nagyméretű konténerekbe (dumpsters) viszik le. Az újabb lakóövezetekben szelektív hulladékgyűjtés (recycling) működik a papír, a műanyag és az üveg számára.
12. Bútorok – egyszerűek, praktikusak és kényelmesek
Az amerikai bútorok általában nem a dizájnról, hanem a kényelemről szólnak. A legfontosabb darab a dönthető támlájú fotel (recliner), a nagyméretű moduláris sarokkanapé (sectional sofa), az óriási étkezőasztal és a rugós talapzatú ágy (box spring).
13. A hátsó udvarban medence és grillsütő
Házaknál és lakóparkoknál egyaránt gyakran találkozhatunk igényesen kialakított pihenőzónákkal, amelyek középpontjában elsősorban a szabadtéri grillező étkezőrésszel és a medence áll.
