Tudósok megállapították, hogy a harcsákat érintő daganatos megbetegedés fertőző jellegű, ami mindössze a negyedik ismert példa az állatvilágban a fertőző rákra. A felfedezésről szóló cikk a Nature folyóiratban jelent meg.
A másik három ismert eset a kutyák nemi szervi daganata, a tasmán ördögöket (Sarcophilus harrisii) fenyegető két független rákvonal, valamint a kagylók – köztük a vénuszkagylók, a szívkagylók és a kékkagylók – körében előforduló számos önálló daganatos ág.
Még 2012-ben kezdtek a horgászok, természetbúvárok és biológusok kékesfekete bőrelváltozásokat észrevenni az Egyesült Államok és Kanada határán fekvő Memphremagog-tóban élő törpeharcsákon (Ameiurus nebulosus). Később kiderült, hogy a tó összes törpeharcsájának akár az egyharmada is érintett lehet a betegségben.
A bőrelváltozások melanómát jelentenek, és daganatokon belüli daganatok is előfordulnak, valamint áttétek az agyban, a májban és más szervekben – mondta Julie Dragon, a Vermonti Egyetem adatelemzési szakértője, a kutatás vezető szerzője.
Elmondása szerint a melanóma egészségre gyakorolt hatása nem egyértelmű, mivel a daganatok fiatal és kifejlett példányokon egyaránt megjelennek. „Nincsenek bizonyítékaink az életkori adatokban olyan hirtelen törésre, amely a halak pusztulására utalna” – teszi hozzá Dragon.
A feltételezett okok között a környezetszennyezés és a vírusfertőzés szerepelt. Azonban a különböző egyedektől származó daganatsejtek DNS-szekvenálása egyértelműen közös genetikai jegyekre mutatott rá.
Michael Metzger biológus, a seattle-i Pacific Northwest Research Institute munkatársa nem lepődött meg azon, hogy újabb fertőző rákot találtak, de nem számított rá egy édesvízi fajnál. Metzger csoportja megállapította, hogy a tengeri kagylók átvihető daganatsejtjei néhány napig életben maradhatnak sós vízben – ami alátámasztja a szabadon úszó sejtek révén történő terjedés elméletét –, de édesvízben azonnal elpusztulnak. Feltételezte, hogy a harcsák esetében a fertőzés közvetlen érintkezés útján történhet.
Egy újabb fertőző rák felfedezése azt jelenti, hogy ez nem is olyan ritka, és valószínűleg sokkal több van belőlük – véli Elizabeth Murchison, a Cambridge-i Egyetem genetikusa, aki a kutyák és a tasmán ördögök daganatait kutatja.
A harcsák melanómája régebbi és szélesebb körben elterjedt lehet, mint azt a legfrissebb adatok mutatják – a tudósok a szakirodalomban, köztük a múlt század elejéről származó feljegyzésekben is találtak utalásokat hasonló betegségekre.
Emellett a harcsák fertőző rákja nem kizárólag a Memphremagog-tó sajátossága. Dragon jelenleg horgászattal foglalkozó weboldalakat böngész, és már látott olyan halakról készült fotókat, amelyeken a betegséghez nagyon hasonló elváltozások láthatók.
