A 2000-es évek elején a Nokia legyőzhetetlennek tűnt. A finn vállalat tucatjával adta ki a modelleket, telefonjai világszerte kelendőek voltak, a márkanév pedig gyakorlatilag egyet jelentett a mobilkommunikációval. Néhány év alatt azonban a Nokia szinte teljesen eltűnt az okostelefonok piacáról.
Ugyanakkor téves azt állítani, hogy a Nokia teljesen megszűnt. A vállalat ma is létezik, de fő tevékenysége már a távközlési hálózatokhoz, az infrastruktúrához és a kommunikációs technológiákhoz kötődik. 2025-ben a Nokia mintegy 2 milliárd eurós összehasonlítható üzemi nyereséget ért el. Nem a vállalat halt meg, hanem a mobiltelefon-gyártásban betöltött korábbi vezető szerepe.
A Nokia túl sokáig hitt a nyomógombos telefonokban
A Nokia fő ereje abban rejlett, hogy hatalmas mennyiségben volt képes megbízható és viszonylag megfizethető készülékeket gyártani. A vállalat kiválóan ismerte a nyomógombos telefonok piacát: tudta, milyen burkolatok tetszenek a vásárlóknak, hogyan növelhető az akkumulátor üzemideje, és hogyan kell megszervezni az értékesítést tucatnyi országban.
Ám éppen a korábbi siker vált csapdává. A vezetés továbbra is elsősorban hívásokra, üzenetküldésre, fényképezésre és zenehallgatásra alkalmas eszközként tekintett a telefonra. Az Apple 2007-ben egy teljesen más koncepcióval állt elő: az okostelefonnak egy nagy érintőképernyővel, teljes értékű böngészővel és kényelmes alkalmazásokkal felszerelt zsebszámítógépnek kell lennie.
Az iPhone eleinte drága, rétegigényeket kielégítő játékszernek tűnt. Aztán megjelent az Android, és az érintőképernyős okostelefonok ára gyorsan csökkenni kezdett. A Samsung, a HTC és a kínai gyártók készen kapták az operációs rendszert, így sokkal gyorsabban tudtak új modelleket piacra dobni.
A Symbian nem bírta a versenyt
A Nokiának már megvolt a saját okostelefonos rendszere, a Symbian. Számos népszerű készülék futott rajta, beleértve a drága N-szériás modelleket is. A probléma az volt, hogy a Symbiant egy másik korszakban – nyomógombos, kis képernyőjű és korlátozott memóriájú telefonokhoz – tervezték.
A modern érintőképernyős eszközökhöz való igazítása nehéznek bizonyult. A kezelőfelület elavultnak tűnt, az alkalmazásfejlesztés bonyolult volt, a rendszer különböző verziói pedig rosszul működtek együtt. Miközben az Apple felépítette az iPhone és az App Store egységes ökoszisztémáját, a Nokia számos, eltérő felülettel és szoftverplatformmal rendelkező készüléket dobott piacra.
A vállalat felismerte a problémát, és fejlesztette a Maemo és MeeGo rendszereket. A Nokia N9 okostelefon megmutatta, hogy a finnek még mindig képesek érdekes eszközöket alkotni. De ahelyett, hogy következetesen fejlesztették volna az új platformot, a vezetés a Windows Phone mellett döntött.
A Microsoftra való fogadás végzetesnek bizonyult
2011-ben a Nokia bejelentette stratégiai együttműködését a Microsofttal. Az okostelefonok elsődleges rendszerévé a Windows Phone vált, az új készülékek pedig Lumia néven jelentek meg.
A Lumia készülékek gyakran jó kritikákat kaptak. Minőségi kamerákkal, élénk dizájnnal, strapabíró házzal és kényelmes kezelőfelülettel rendelkeztek. De a vásárlónak nemcsak szép telefonra volt szüksége, hanem alkalmazásokra is.
A Windows Phone piaca túl kicsi volt, ezért a fejlesztők nem siettek átültetni rá a programjaikat. A platformról hiányoztak, vagy csak nagy késéssel érkeztek meg a népszerű alkalmazások, játékok és banki szolgáltatások. A vásárlók inkább az Androidot vagy az iPhone-t választották, ahol már hatalmas alkalmazásboltok álltak rendelkezésre.
Ördögi kör alakult ki: a kevés felhasználó kevés alkalmazást jelentett, a kevés alkalmazás pedig elriasztotta az új felhasználókat. Még az erős Nokia márka sem tudott változtatni a helyzeten.
A vállalat időt vesztett
A Nokia nemcsak rossz operációs rendszert választott, hanem túl későn tette azt. Az együttműködés kezdetére a piacot már gyorsan felosztotta egymás között az Apple és az Android-gyártók.
Az átállás tovább rontotta a régi Nokia készülékek eladásait. A vásárlók megtudták, hogy a Symbiannek gyakorlatilag nincs jövője, de a teljes Lumia-kínálat még nem jelent meg minden árkategóriában. Ennek eredményeként a vásárlók hamarabb felhagytak a régi modellek vásárlásával, mintsem az újak pótolni tudták volna őket.
A Nokiának nehézkes vállalati struktúrája is volt. A különböző részlegek versengtek egymással, a döntések lassan születtek meg, és az ígéretes projektek évekig nem jutottak el a tömegtermelésig. A gyorsan változó piacon ez a lassúság végzetesnek bizonyult.
A Microsoft megvásárolta a Nokia telefonos üzletágát
2013 szeptemberében a Microsoft bejelentette a Nokia Devices & Services részlegének felvásárlását, beleértve az okostelefonok és a hagyományos mobiltelefonok gyártását. Az üzletet 2014 áprilisában zárták le.
A Microsoft az Apple modelljét követve szerette volna egyesíteni saját operációs rendszerét az eszközgyártással. A Windows Phone eladásai azonban nem nőttek a szükséges szintre. A vállalat hamarosan létszámleépítésbe kezdett, leírta a megvásárolt üzletág értékének jelentős részét, és fokozatosan felhagyott a Lumia okostelefonok gyártásával.
Ezzel lezárult a Nokia mint önálló globális mobilipari vezető története.
A Nokia telefonok visszatértek, de ez már egy másik vállalat
2016-ban a finn HMD Global licencet kapott a Nokia márkanév használatára mobiltelefonok és táblagépek esetében. A HMD – és nem maga a Nokia Corporation – kezdte el fejleszteni és értékesíteni az új nyomógombos telefonokat és Android-okostelefonokat az ismerős név alatt.
Ezek az eszközök a felismerhető márkanévnek, az alacsony árnak és a nosztalgiának köszönhetően találtak vásárlókra. A korábbi befolyást azonban nem sikerült visszaszerezni. A Nokia már nem határozza meg a mobilpiac fejlődésének irányát, mint ahogy azt a század elején tette.
A bukás oka nem egyetlen hiba volt. A Nokia túl sokáig ragaszkodott a nyomógombos telefonokhoz, nem tudta gyorsan korszerűsíteni a Symbiant, lemondott ígéretes saját fejlesztéseiről, mindent a gyenge Windows Phone ökoszisztémára tett fel, és lassan hozott döntéseket. A vállalat nem azért veszített, mert elfelejtett minőségi készülékeket gyártani. Túl későn jött rá, hogy az új korszakban már nem maga a telefon a legfontosabb, hanem az operációs rendszer, az alkalmazások és az őket körülvevő ökoszisztéma.
