Az elvált nőkkel való kapcsolat árnyoldalai.
Bemegyek a munkahelyre, ahol a kollégák bemutatnak egy új munkatársnőt, Evelint, aki 28 éves, két gyereke van és már kétszer elvált.
Hazafelé menet összefutok egy barátommal. Szomorú, mert egy hete vált el, pedig négy évig éltek házasságban. Rákeresek egy online társkeresőre, és máris elém tárul a rengeteg elvált nő profilja, akik mind "a boldogságukat keresik".
És mindez egyetlen nap alatt történt.
A helyzet az, hogy harminc év felett szinte minden egyedülálló nő volt már férjnél, sokuk nem is csak egyszer. A házasság elveszítette a régi tartósságát. Régen egy életre szólt, ma már sokszor csak hónapok telnek el az esküvő és a válás között.
Maguk a nők magabiztosan azt tanácsolják egymásnak:
"Ne görcsölj a házasságon! Ha valami nem stimmel, válj el! Pasiból van bőven, de belőled csak egy van!"
Ráadásul a válással járó előnyök – mint például a közös vagyon fele, függetlenül attól, hogy a férfi mennyivel többet tett bele, vagy éppen a gyerektartás – még inkább a szakítás felé terelik a dolgokat.
Szóval, ha egy férfi párkapcsolatot szeretne, tulajdonképpen két út áll előtte:
- Vagy heteket, hónapokat tölt azzal, hogy egy olyan nőt keressen, aki még sosem volt férjnél, és csodával határos módon harmincévesen is gyűrűtlen ujjakkal várja a nagy őt.
- Vagy elvált nőt választ.
Sok férfi elveti az első lehetőséget, mert az túl időigényes, ők pedig azonnal női közelségre vágynak. Meg lehet érteni ezt a döntést, de mielőtt randizni kezdenél egy elvált nővel, érdemes észben tartani három fontos dolgot, amit a legtöbb férfi figyelmen kívül hagy, vagy egyszerűen csak nem ért.
Első igazság: Aki egyszer elvált, az újra el fog válni.
Ha utána akarsz nézni, hogy "melyik házasság a tartósabb: az első, vagy a második-harmadik?", könnyen találsz tucatnyi cikket és videót, ahol a pszichológusok meggyőzően állítják:
"A második, harmadik házasság sokkal stabilabb, mint az első!"
Mindenfélét felsorolnak indokként: az érettebb hozzáállást, a korábbi hibákból való tanulást, a kompromisszumkészséget és az új partnerre való nagyobb odafigyelést.
Nos, ez többnyire csak álszentség, porhintés és beetetés, amit maguk az elvált nők találtak ki, hogy jobban érezzék magukat. Persze, van benne egy csipetnyi igazság, de van egy dolog, ami az egészet elsöpri, mint egy hurrikán.
A nő, aki egyszer már rászánta magát a válásra, másodszor sokkal könnyebben fogja meghozni ezt a döntést.
Az első válás előtt a nők általában sokat hezitálnak. "Érdemes egyáltalán elválni? Helyes ez így? Mit szólnak majd az emberek? Hogyan találjak elfogadható indokot, ami nem rontja a hírnevemet? Mi van, ha mégis minden jóra fordul? Egy gyerekkel ki fog engem elfogadni? A rendes pasik már rég elkeltek, találok én egyáltalán valakit?"
Aztán elválik, és a hirtelen jött szabadságban egy csodálatos felismerés vár rá: azok a kérdések, amelyeken hetekig-hónapokig rágódott, maguktól megoldódnak. A társadalom nem ítéli el, sőt, inkább támogatja. A vagyonmegosztás és a gyerektartás hoz a konyhára némi extra bevételt. És hirtelen rászakad a rengeteg férfi figyelem is – elég regisztrálnia egy társkeresőn, és máris özönlenek a jelentkezők.
Ekkor jön rá, hogy a válás nem is olyan szörnyű dolog. Nem a magánélet vége, hanem csak egy új fejezet, amit – ha úgy adódik – bármikor újra lehet kezdeni.
Második igazság: Az idegesítő exférj.
Egy másik komoly gond az elvált nőkkel való kapcsolatban az exférj, aki miatt a két szerelmes idillje gyakran egy láthatatlan szerelmi háromszöggé fajulhat – különösen igaz ez a gyerekes anyukák esetében.
Bármit is mondjanak a nők a "gonosz apákról", akik "lelépnek és egy fillér gyerektartást sem fizetnek", a valóság az, hogy sok exférj igenis részt akar venni a gyermeke életében. Szóval készülj fel rá, hogy a kedvesednek rendszeres kapcsolata lesz egy másik férfival is, aki nem csak egy haver vagy ismerős, hanem egy olyan férfi, akivel korábban intim viszonyban élt.
Minél sűrűbben és közelebbről tartják a kapcsolatot, annál nagyobb az esélye, hogy a régi érzések újra fellángolnak.
Fontos észben tartani, hogy az első férj olyan, mint az első szerelem: a nők mindig különleges helyen őrzik majd az emlékezetükben. A második vagy harmadik férjet talán könnyen elfelejtik, de az elsőt soha.
És még ha a barátnőd jelenleg nem is tartja a kapcsolatot az exével, a férfiban egy nap feléledhet valami. Dönthet úgy, hogy visszaszerzi a régi szerelmét, és még az sem fogja megállítani, hogy a nő esetleg már továbblépett.
Harmadik igazság: Zéró empátia.
Még ha feltételezzük is, hogy az első pont csupán egy rosszindulatú tévhit, és az első válás után nem feltétlenül következik be a második, a sztorinak itt még koránt sincs vége.
Amikor egy nő komolyabb indok nélkül felrúg egy házasságot (márpedig statisztikailag a nők kezdeményezik a válások döntő többségét), azzal lényegében a saját önzését bizonyítja, hiszen nem hajlandó felelősséget vállalni a házassággal járó nehézségekért.
Tudom, hogy ez sok nőnek mellbevágó lehet, de a házasság nem csak kényelemből és komfortból áll, hanem bizonyos kötelezettségekkel is jár, amik óhatatlanul korlátozzák az ember személyes szabadságát.
Az önzés és az empátia teljes hiánya pedig kéz a kézben jár. Ha egy nőnél ez a helyzet, akkor a következő párja is pontosan ugyanezzel fog szembesülni. Az elején maximum egy kedves "próbaverziót" kapsz belőle, aztán a nő teljes valójában megmutatja a saját önzését.
Vagy folyamatosan az ő kényelmi elvárásaihoz kell majd igazodnod (amik ráadásul egyre csak nőni fognak), vagy egy szép napon megismétli azt, amit korábban már megtett: gond nélkül kiiktatja az életéből a kényelmetlenséget – vagyis téged –, és könnyedén továbbáll egy újabb kapcsolat felé.
Köszönöm a figyelmet! Ha van még valami, amit hozzátennél, ne tartsd magadban, írd meg kommentben!
