Szinte minden modern kapcsolat leírható egyetlen pontos mondattal.
A férfinak kell, és valójában kötelessége!
Ez a mondat annyira mélyen beivódott sok nő fejébe, hogy ha egy férfi jogosan megtagadja az ilyen szabályok szerinti játékot, azonnal mindenféle rossz jelzővel illetik.
A „kell” és „kötelesség” gondolatával az a probléma, hogy van benne egy szemernyi józan ész is (amit a nők ügyesen kozmikus méretűre fújnak fel).
Igen, a normális kapcsolat nemcsak öröm és kiváltság, hanem kötelezettségekkel is jár. Szóval tényleg tartozom a nőnek valamivel, de van egy csavar: ő is tartozik nekem cserébe. Gyakran előfordul, hogy a férfinak sok anyagi dologgal kell rendelkeznie (legyen lakása és autója, adjon ajándékokat, udvaroljon, tartson el, vállaljon felelősséget), a nőnek pedig cserébe csak szépnek kell lennie. Főzni nem akar, a családi fészket nem kívánja őrizni. Csak kozmikus energia és szépség. Furcsa csere.
De ami még fontosabb, hogy bizonyos dolgokkal a férfi, ha tartozik is, csak annak a nőnek tartozik, aki ezt kiérdemelte. Vagyis a nőnek nem szabadna minden udvarlótól csak úgy megkapnia ezeket. Ezeket fogjuk megvitatni.
1. Udvarlás
Egyáltalán nem vagyok az udvarlás ellen. Szeretek kedves meglepetéseket okozni, ajándékokat adni ok nélkül is. Úgy gondolom, hogy az udvarlás a kapcsolat kezdetének, az úgynevezett rózsaszín köd időszakának fontos és kellemes része.
De van egy dolog, amit sok férfi nem tud, és a nők ezt ügyesen ki is használják.
Íme, amit szó szerint pár másodperc alatt találtam az interneten:
Az udvarlás egy lánynak olyan cselekvések és figyelemmegnyilvánulások összessége, amelyek az érdeklődés, a törődés és a kapcsolatba való befektetés készségének kifejezésére irányulnak. Ugyanakkor fontos, hogy hagyjuk meg a partnernek a jogot arra, hogy úgy válaszoljon, ahogy neki kényelmes, és ne tekintsük az udvarlást versenynek vagy meghódítási kísérletnek.
Minden figyelem a második részre.
Ne tekintsük az udvarlást versenynek vagy meghódítási kísérletnek
Vagyis nem az udvarlással kell felkeltenem a nő érdeklődését. Annak már meg kell lennie. Előbb az érdeklődés, aztán az udvarlás, de semmiképpen sem fordítva.
Sok srác ma az udvarlást éppen a nő meghódításának eszközeként használja. És maguk a nők is azt mondják, hogy "udvarolj nekem, mutasd meg a komoly szándékaidat, és talán igent mondok".
Az udvarlásnak az érdeklődést kellene megerősítenie, nem pedig annak az alapnak lennie, amelyen az ismeretségetek nyugszik. Különben, ha a nő szerelmes is lesz, nem beléd, hanem az ajándékaidba és a kedves viselkedésedbe.
2. Megbocsátás
Folyamatosan olyan érvelésekbe botlom, hogy egy "igazi férfinak" el kell viselnie és meg kell bocsátania a kedvesének abszolút mindent.
És állítólag csak a lélekben erős férfi képes megbocsátani egy nőnek a gyengeségeit. De miféle gyengeségeket? Például azt, ha mással töltötte az idejét. Az erős férfinak meg kell bocsátania, hiszen ő erős, ő szeret, és az érzéseinek mindent el kell viselniük.
Természetesen ez nagy butaság. Amikor egy férfi abszolút mindent megbocsát egy nőnek, zöld utat ad neki bármilyen cselekedet elkövetésére, ráadásul következmények nélkül. Márpedig éppen a következmények tartanak vissza minket a különféle méltatlan dolgoktól (sokan nem lopnak a boltban, nem azért, mert olyan becsületesek és tiszták, hanem azért, mert a lopásért szigorúan megbüntetik őket).
Rendben, tegyük fel, hogy megbocsátottad a kedvesed árulását. És még nemesen a saját válladra vetted a hibát (nem szeretted, nem becsülted, kevés figyelmet szenteltél neki). És talán még bocsánatot is kért. De mi van tovább? Mivel nem voltak következmények, annak az esélye, hogy ez megismétlődik, nagyon nagy. Miért tartóztatná meg magát a nő, ha úgyis megbocsátasz?
Nem mindent lehet megbocsátani, de a nőnek legalább tettekkel kellene kiérdemelnie ezt a megbocsátást. Semmiképpen sem szabad megbocsátani neki "csak úgy", csak azért, mert te egy "erős és magabiztos férfi" vagy. Ez így nem működik.
3. Tisztelet
Itt mind a kapcsolatokról, mind általában a nők iránti tiszteletről van szó.
Nem tudom, miért, de valami furcsa logika szerint a férfinak ki kell érdemelnie a tiszteletet, és ha ezt nem teszi meg, akkor a nők nem kötelesek tisztelni őt. A férfi viszont kötelező jelleggel köteles tisztelni abszolút minden nőt, kivétel nélkül.
Nagyon kétséges retorika. Szeretnék vitatkozni egy ilyeneket hangoztató nővel, és feltenni neki pár kényelmetlen kérdést.
- Például miért vagyok köteles tisztelni azt a nőt, aki fogyasztói módon viszonyul a férfiakhoz, és csak erőforrást lát bennük?
- Vagy miért kellene tisztelnem azt a hölgyet, aki nem tiszteli a saját lelkét és testét, és akinek az életén több mint száz férfi ment keresztül?
- Vagy talán tiszteletet kellene éreznem az iránt a hölgy iránt, aki elhagyta a tisztességes férfit azzal az indokkal, hogy "jaj, csak unatkoztam"?
És végül, miért kellene tisztelnem azt, aki nem tisztel engem?
Ha elhagyjuk a szép szavakat, senki sem köteles csak úgy tisztelni a másikat. Igen, lehet tisztelni azt, aki nagy dolgokat vitt véghez, és azokat is, akik fontos mesterséget űznek és életeket mentenek, de ilyenkor is azért tisztelem őket, amit tesznek vagy tettek másokért. Viszont valakit csak úgy, pusztán a létezése tényéért tisztelni legalábbis furcsa.
