Az esküvő mindig is különleges jelentőséggel bíró esemény volt. Nem meglepő, hogy az évszázadok során rengeteg hiedelem, tilalom és rituálé kapcsolódott hozzá. Egyesek szerencsét hivatottak hozni az ifjú párnak, mások a gonosz szellemektől védték őket, megint mások pedig ma már annyira váratlannak tűnnek, hogy nehéz elképzelni, hogyan hihettek bennük valaha komolyan. Például egyes hagyományok szerint a menyasszonyi ruhán talált pók szerencsét hoz, míg a szombat az egyik legrosszabb nap az esküvőre. Még a ma megszokott szokások is, mint a menyasszony küszöbön való átvitele vagy a „valami régi, valami új, valami kölcsönkapott és valami kék” elve, egykor konkrét babonás jelentéssel bírtak.
1. Ne hagyd, hogy a barátaid felpróbálják a jegygyűrűdet
Ha egy barátnőd megkér, hogy felpróbálhassa a jegygyűrűdet, egy régi hiedelem szerint jobb udvariasan visszautasítani. A jegygyűrűk bibliája szerint aki felpróbálja a menyasszony gyűrűjét, elveheti annak boldogságát és szerencséjét, valamint leendő férje szerelmét is.
E babona egyes változatai még drámaiabbak: az ilyen próbálkozás állítólag ahhoz vezethet, hogy az esküvő meg sem történik.
A gyűrűt tehát jobb az ujjon hagyni, legalábbis, ha követni szeretnéd a régi hiedelmeket.
2. A menyasszonynak a vőlegény bal oldalán kell állnia
Ma a vőlegény és a menyasszony elhelyezkedése a szertartás alatt csupán hagyomány vagy kényelem kérdésének tűnik. Ennek a szokásnak azonban meglehetősen szigorú történelmi magyarázata van.
Egyes keresztény esküvői hagyományokban a menyasszonynak a vőlegény bal oldalán kellett állnia. Úgy tartották, hogy így a férfi jobb keze szabad marad, hogy szükség esetén megvédhesse magát egy vetélytárstól, aki megpróbálhatná elrabolni a menyasszonyt.
Így az esküvői szertartás egykor kissé egy történelmi film jelenetére emlékeztetett: a romantika fontos, de a jobb kéznek szabadnak kell lennie.
3. Ne találkozzanak a szertartás előtt
A hagyomány, miszerint a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt az esküvő előtt, ma inkább szép rituálénak tűnik. Történelmileg azonban az okok korántsem voltak ennyire romantikusak.
Azokban az időkben, amikor a házasságokat gyakran a családok érdekeit szem előtt tartva kötötték, a vőlegény és a menyasszony szinte alig vett részt egymás kiválasztásában. Úgy tartották, ha a vőlegény az esküvő előtt meglátja a menyasszonyt, és az nem tetszik neki, elállhat a házasságtól.
Ez pedig komoly pénzügyi és családi problémákhoz vezethetett.
Így a híres „a menyasszonyt nem szabad látni a szertartás előtt” szabály egykor nem annyira szép intrika volt, mint inkább módja annak, hogy a leendő férj ne gondolja meg magát.
4. Kérj kölcsön valamit egy boldog házasságban élő nőtől
A híres esküvői formula, a „valami régi, valami új, valami kölcsönkapott és valami kék” nem véletlenül alakult ki.
Úgy tartották, hogy egy boldog házasságban élő nőtől kölcsönzött tárgy átadhatja a menyasszonynak az illető szerencséjét és jólétét. Ezért ajánlották, hogy egy ékszert vagy más apró tárgyat éppen egy boldog, házas barátnőtől vagy rokontól kérjenek kölcsön.
Azonban rossz ötlet volt olyasvalakitől kérni valamit, akinek a házassága boldogtalannak számított. A hiedelem szerint a tárggyal együtt a menyasszony átvehette más családi gondjait is.
5. Az esküvőn sírni szerencsét hoz
Az esküvőn hullajtott könnyek elronthatják a sminket, de egy régi hiedelem szerint szerencsét hozhatnak.
Úgy tartották, ha a menyasszony sír az esküvő alatt, mintha előre kisírná az összes könnyét. Ezt követően a családi életben már csak öröm marad.
Így néhány könnycseppet a szertartás alatt régen akár jó jelnek is lehetett venni. A lényeg, hogy a szempillaspirál kibírja a próbát.
6. A koszorúslányoknak meg kell védeniük a menyasszonyt a gonosz szellemektől
Ma a koszorúslányok segítenek kiválasztani a ruhát, megszervezik a lánybúcsút és támogatják a menyasszonyt a legizgalmasabb napon. Ennek a szerepnek azonban sokkal régebbi változata is létezik.
Az esküvői hiedelmek szerint a koszorúslányoknak meg kellett védeniük a menyasszonyt a gonosz szellemektől. Ezért hasonlóan öltöztek, és a menyasszony közelében maradtak, elterelve a potenciális természetfeletti rosszakarók figyelmét.
Más szóval, a koszorúslányoknak egykor hivatalos tisztségük volt: nemcsak erkölcsileg támogatni, hanem egyfajta őrségként is szolgálni.
7. A vőlegénynek át kell vinnie a menyasszonyt a küszöbön
Az ifjú feleség küszöbön való átvitele ma inkább a romantika és a szép fényképek miatt szokás. Eredetileg azonban ennek a hagyománynak meglehetősen babonás magyarázata volt.
Úgy tartották, ha a menyasszony megbotlik vagy elesik az új házba lépéskor, az szerencsétlenséget jelezhet a család számára. Ezenkívül létezett az a hiedelem, hogy a küszöbön keresztül gonosz szellemek hatolhatnak be.
Ezért a vőlegénynek karjaiba kellett vennie a feleségét, és szó szerint át kellett vinnie az új családi életbe.
8. „Valami régi, valami új, valami kölcsönkapott és valami kék”
Ez az angol esküvői hagyomány napjainkig fennmaradt, bár eredeti jelentése ma már nem mindenki számára ismert.
A „valami régi” a múlttal és a családi emlékekkel való kapcsolatot jelképezte.
A „valami új” egy új élet kezdetét és az új családi szövetséget jelentette.
A „valami kölcsönkapottnak” egy boldog házasságban élő nőtől kellett származnia, hogy annak szerencséje a menyasszonyra szálljon.
A „valami kék” a termékenységgel és a jóléttel volt összefüggésben.
És ha még egy kis szerencsére vágytak, a menyasszony cipőjébe egy hatpennys érmét tettek.
9. Poharat törni szerencsét hoz
Az esküvői pohártörés ma elsősorban bizonyos kulturális hagyományokhoz köthető, de ennek a szokásnak is voltak babonás magyarázatai.
Úgy tartották, a szilánkok száma jelképezheti azoknak az éveknek a számát, amelyet a házaspár együtt tölt majd.
E logika szerint egyszerű a terv: minél alaposabban törik össze a poharat, annál több lesz a közös év.
Igaz, a takarítást utána már a babonák segítsége nélkül kell elvégezni.
10. A gyöngyös jegygyűrű könnyeket jelezhet előre
A gyöngyöt mindig szép és elegáns ékszernek tartották, de az esküvői babonákban néha egészen más szimbolikát tulajdonítottak neki.
Kerek formája és a könnyekkel való asszociációja miatt a gyöngyöket rossz jelnek tekintették a jövőbeli családi életre nézve. Úgy tartották, hogy az esküvői ékszeren lévő gyöngy könnyeket és boldogtalan házasságot jelezhet előre.
Így egy babonás menyasszony számára a gyöngyös gyűrű nem volt a legnyilvánvalóbb választás.
11. Pók a menyasszonyi ruhán – váratlanul jó jel
Ha az esküvői készülődés közben pókot találsz a ruhádon, az első reakciód valószínűleg távol áll az örömtől.
Az angol folklór azonban másképp látja a helyzetet. A pók megjelenését a menyasszonyi ruhán jó előjelnek tartották.
Így a nyolclábú vendég, aki bármely más napon menekülésre késztetne, az esküvő napján váratlanul a szerencse szimbólumává változott.
12. A jegygyűrűt nem volt szabad csak úgy levenni
Ma az ember leveheti a jegygyűrűjét, hogy zuhanyozzon, sportoljon, vagy csak azért, mert úgy kényelmesebb. A régi hiedelmekben ezt sokkal komolyabban vették.
Úgy tartották, a menyasszonynak nem szabad ok nélkül levennie a gyűrűt az ujjáról. Ha mégis le kellett vennie a bal kéz gyűrűsujjáról, azt ajánlották, hogy ideiglenesen a jobb kezére húzza, hogy elkerülje a szerencsétlenséget.
A modern ember számára ez furcsán hangozhat, de egykor a jegygyűrűt nem csupán ékszernek, hanem a házasság fontos szimbólumának tekintették.
13. Ne házasodj szombaton
Ma a szombat az egyik legkényelmesebb napnak tűnik az esküvőre: nem kell munkahelyi szabadságot kérni, és az ünnepség után van idő pihenni.
A régi angol hiedelmek azonban teljesen másképp tekintettek a naptárra. Létezett egy ismert rímes babona, amely szerint a hét napjai állítólag különbözőképpen befolyásolják a családi életet, és a szombat az egyik legkedvezőtlenebb választásnak számított.
Helyette a szerdát nevezték különösen kedvező napnak.
A modern esküvőszervezők valószínűleg némi aggodalommal fogadnák ezt az ajánlást.
14. A fátyolnak meg kell védenie a menyasszonyt a gonosz szellemektől
A fátyol ma elsősorban az esküvői megjelenés szép része. Története azonban sokkal mélyebbre nyúlik a divatnál.
Egy elterjedt változat szerint az ókori görögök és rómaiak a fátylat a gonosz szellemek elleni védelemként használták. Az élénk vagy szokatlan öltözéknek és a fedett fejnek el kellett rejtenie a menyasszonyt a természetfeletti erők elől, amelyek megpróbálhatták elrontani az esküvőt.
Idővel a rituálé eredeti értelme feledésbe merült, és a fátyol az esküvői öltözék egyik legfelismerhetőbb elemévé vált.
Így számos megszokott esküvői részlet mögött meglehetősen különös történetek húzódnak meg. És ha ma a menyasszony aggódik amiatt, hogy pók jelent meg a ruháján, vagy véletlenül sírt a szertartás alatt, a régi babonák akár meg is nyugtathatják: lehet, hogy mindez nem bajt, hanem szerencsét jelent.
