Az óceáni áramlatok képesek hétköznapi tárgyakat világutazókká változtatni. Egy Japán partjainál elveszett csónak két év múlva az Egyesült Államokban bukkanhat fel, egy műanyag játék több ezer kilométert tehet meg a Csendes-óceán északi részén, egy hatalmas betonmóló pedig élő kagylókkal, hínárral és rákokkal a fedélzetén szelheti át az óceánt.
Néhány ilyen lelet segített a tudósoknak jobban megérteni a víz és a szél mozgását. Mások a tengeri utazások kevésbé kellemes oldalára világítottak rá: a szemét évtizedekig megmaradhat, határokat léphet át, és élő szervezeteket szállíthat olyan helyekre, ahol korábban nem fordultak elő.
Japánból az USA-ba sodródott betonmóló
A 2011. március 11-i földrengést és cunamit követően körülbelül ötmillió tonna tárgy és törmelék került az óceánba Japán északkeleti partvidékéről. A japán hatóságok becslése szerint a tömeg 70%-a a part közelében süllyedt el, de mintegy 1,5 millió tonna a felszínen maradt.
Az egyik legnagyobb utazó a Misawa kikötőjéből származó úszó móló volt. Ez nem egy könnyű faszerkezet, hanem egy körülbelül 20 méter hosszú, közel hat méter széles és mintegy 188 tonna tömegű betonobjektum volt.
15 hónappal a cunami után a mólót az amerikai Oregon állambeli Agate Beach partjára vetette a víz. Több ezer kilométert tett meg Japántól Észak-Amerikáig a Csendes-óceán északi részén.
A tudósokat azonban még jobban meglepték a móló utasai. A felületén több mint százféle hínárt, kagylót, férget, rákfélét és egyéb szervezetet találtak. Köztük olyan fajokat is, amelyek invazívvá válhattak volna Észak-Amerika vizeiben. Kiderült, hogy az óceán nemcsak a betonszerkezetet, hanem egy egész élő közösséget szállított át a kontinensek között.
Később egy második, ugyanebből a japán kikötőből származó mólót is találtak Washington állam partjainál. Ennek az útja majdnem két évig tartott.
Úszó akváriummá vált csónak
2013 márciusában Washington államban, Long Beach közelében találták meg a Sai-shou-maru nevű kis japán csónakot, amelyet szintén a 2011-es cunami sodort el.
A csónak elárasztott rekeszében öt élő csíkos csőrös hal úszkált. Ez a faj főleg Japán partjainál és a Csendes-óceán melegebb régióiban él, de nem jellemző az USA északnyugati partvidékének hideg vizeire.
A halak közel két évig éltek a kis térben, amíg a csónakot a másik kontinensre nem sodorta a víz. A testén rajtuk kívül tucatnyi hínárfajt, tengeri férgeket, kagylókat, rákokat és tengeri rózsákat találtak.
A csónakban talált egyik halat egy ideig egy oregoni akváriumban tartották. Az eset szemléletes bizonyítéka lett annak, hogy a nagy méretű úszó szemét nemcsak mikroorganizmusokat, hanem élő gerinces állatokat is képes átszállítani az óceánon.
Gazdájához az óceánon keresztül visszatért futballlabda
Az Alaszka partjainál fekvő lakatlan Middleton-szigeten 2012-ben találtak egy japán feliratú futballlabdát. A tárgyat David Baxter, a szigeten dolgozó amerikai fedezte fel.
A Murakami család házát elmosta a víz, a labdát pedig a Csendes-óceánba sodorta. Körülbelül egy évvel később került Észak-Amerika partjaihoz, és visszajuttatták tulajdonosának.
Ugyanezen a szigeten egy röplabdát is találtak. A rajta lévő feliratok segítettek azonosítani egy másik tulajdonost, Shiori Satót, aki szintén elveszítette otthonát a cunami idején.
Az összes történet közül talán ez teszi rám a legnagyobb hatást. A hatalmas óceán szinte mindent elvitt, ami az embert körülvette, de egy év múlva visszahozott egy kis tárgyat, rajta az iskolai barátok nevével.
Harley-Davidson motorkerékpár egy konténerben
2012 tavaszán a kanadai Graham-sziget egyik lakója, Peter Mark egy nagy konténert talált a parton. Belül egy erősen rozsdás Harley-Davidson motorkerékpár volt, amelyet a japán Miyagi prefektúrában regisztráltak.
A rendszámok alapján megtalálták a tulajdonost, Ikuo Yokoyamát. A cunami idején elveszítette házát és három családtagját. A motorkerékpárt egy kis furgon-konténerben tárolták, amelyet a víz elragadott a helyéről és az óceánba sodort. A jármű mellett szerszámok és golfütők is megmaradtak.
A Harley-Davidson vállalat felajánlotta, hogy felújítja a motorkerékpárt és visszajuttatja a tulajdonosnak. Yokoyama visszautasította, úgy döntött, hogy a gépnek abban az állapotban kell maradnia, ahogy az óceán megtalálta, a katasztrófa áldozatainak emlékeként.
Végül a motorkerékpárt a milwaukee-i Harley-Davidson Múzeumnak adományozták. Így a lerombolt japán városból elindult jármű átszelte a Csendes-óceánt, és egy másik kontinensen múzeumi tárggyá vált.
Több ezer sportcipő a Csendes-óceán közepén
1990 májusában a Koreából az USA-ba tartó Hansa Carrier konténerszállító hajó viharba került Alaszkától délre. 21 konténer esett a vízbe. Néhányban több tízezer Nike sportcipő volt.
Több mint 60 ezer különálló cipő került a tengerbe. A sorozatszámok és az azonos modellek alapján meg lehetett különböztetni őket a szokásos szeméttől. Körülbelül hat hónappal később a lábbelik megjelentek Washington állam partjainál, majd Vancouver szigetén és Észak-Amerika nyugati partvidékének más részein.
Sok cipő egyenként érkezett. A strandokon az emberek megpróbálták megtalálni a hozzáillő párt, cserélgettek, és afféle cserepontokat hoztak létre.
Curtis Ebbesmeyer oceanográfus és James Ingraham áramlásmodellező a cipők megtalálási helyeire vonatkozó adatokat használta a felszíni áramlatok számítógépes modelljének tesztelésére. Kiderült, hogy a véletlenül elveszett rakomány majdnem úgy működhet, mint egy hatalmas adag tudományos bója.
Műanyag kacsák, békák és teknősök
1992 januárjában a Csendes-óceán északi részén egy konténerszállító hajóról gyermekjáték-rakomány került a vízbe. 28 800 műanyag figura sodródott el: sárga kacsák, vörös hódok, zöld békák és kék teknősök.
A játékok légmentesen zártak voltak és jól úsztak a felszínen. Az elsőket tíz hónappal később találták meg az alaszkai Sitka közelében, körülbelül 3200 kilométerre a baleset helyszínétől. Később több száz figura jelent meg Alaszka és Kanada partvidékének más részein.
Ebbesmeyer és Ingraham a leletek helyszíneit bejegyezte az óceáni áramlatok modelljébe. A játékok mozgása alapján tanulmányozták a csendes-óceáni körforgást, és vizsgálták, hogyan juthatnak el a tárgyak északra, hogyan kerülhetnek tengeri jégterületekre, majd hogyan térhetnek vissza a nyílt óceánra.
Idővel jelentések érkeztek hasonló játékokról az USA keleti partvidékén és Európában is. Azonban nem minden megtalált kacsát lehet biztosan az 1992-es balesethez kötni: az eredeti figuráknak nem voltak egyedi számaik. Ezért a Csendes-óceán északi részén és Észak-Amerika partjainál történt leletek a leghitelesebbek.
Ötmillió Lego-elem
1997 februárjában a Tokio Express konténerszállító hajó erős viharba került Cornwall közelében. A hajó körülbelül 60 fokban megdőlt, és 62 konténer esett a vízbe.
Az egyikben körülbelül ötmillió Lego-elem volt. Meglepő módon jelentős részük a tengerhez kapcsolódott: játék búváruszonyok, szigonyok, mentőmellények, polipok, hínárok és sárkányok.
Az elemek Cornwall és a szomszédos területek strandjain kezdtek megjelenni. Évtizedekkel később is találnak belőlük. A légkamrás, könnyű elemek különösen jól úsznak, míg a nehezebb darabok valószínűleg a fenéken maradtak, vagy viharok idején mozognak a tengerfenéken.
A legtöbb hitelesített lelet az Egyesült Királyság partjainál történt, így az elemek nem feltétlenül szelték át az egész Atlanti-óceánt. A történet azonban megmutatja, meddig képes a műanyag mozogni a tengeri környezetben. Még negyed évszázad után is megőrzik formájukat és színüket az egyes elemek.
Szellemhajó, amely majdnem Kanadáig jutott
A 2011-es cunami elszakította a horgonyától a Ryou-Un Maru nevű, körülbelül 50 méter hosszú japán halászhajót. A fedélzeten nem voltak emberek, a hajót pedig sokáig elsüllyedtnek hitték.
Egy évvel később Kanada partjainál vették észre. A hajó legénység, üzemanyag és működő motor nélkül szelte át a Csendes-óceán jelentős részét. A szél és az áramlatok fokozatosan Alaszka felé sodorták.
A hajó veszélyeztette a hajózást, összeütközhetett volna más hajókkal vagy zátonyra futhatott volna. 2012 áprilisában az amerikai parti őrség tűz alá vette és elsüllyesztette az Alaszkai-öbölben.
Ez az eset különösen jól mutatja, hogy az óceán nemcsak a könnyű műanyagot képes szállítani. A felhajtóerő, a szél és az áramlatok szerencsés kombinációjával még egy többtonnás hajó is megteheti az óceáni utat.
A szokatlan leletek hasznosnak bizonyultak a tudomány számára
A sportcipők és játékok nem helyettesítik a tudományos bójákat: a kutatók nem ismerték a pontos helyzetüket az út során, csak akkor kaptak adatokat, amikor a tárgyat megtalálták a parton. A tömeges rakományoknak azonban volt egy előnyük – több tízezer azonos tárgy került egyszerre a vízbe.
A megtalálási helyek és idők alapján ellenőrizni lehetett az áramlási modelleket, fel lehetett becsülni a szemét mozgási sebességét, és meg lehetett jósolni, mely partokat éri majd el a hulladék egy baleset vagy természeti katasztrófa után.
De ezeknek a véletlen kísérleteknek van egy árnyoldala is. A műanyag nem tűnik el a megfigyelések befejezése után. Apró darabokra bomlik, bekerül a táplálékláncba, és évtizedekig az óceánban marad. A nagy törmelékek élő szervezeteket szállíthatnak kontinensek között, ami az idegen fajok megjelenésének kockázatát hordozza.
Ezért tűnnek ezek a történetek csak első pillantásra viccesnek. Egy kacsa, egy sportcipő vagy egy építőkocka, amelyet a baleset helyszínétől több ezer kilométerre találnak meg, egyszerre mesél az óceán erejéről és emlékeztet arra, hogy a tengerbe dobott tárgy sokkal tovább utazhat, mint a tulajdonosa.
